Élhessünk virradásban

Otthon a ház, ha kiköt eső partján;
s ha megragyog nap, vidékek között
nem válogat, élhessünk virradásban.
Beleegyezve viharba, derűbe.
Latrok, druidák, keserűk vegyest.
Egyöntetű a sok, árulja el bár
erdő vagy kert vagy sivatag vagy tenger.

Nem a madár szabad, hanem madár
módjáról kapta nevét a szabadság;
nem valóságot teremt, aki kér:
érzékeli a jövőt a fohász.
Mondom másképpen: szeretet vagyunk;
akár tetszik, akár még jobban tetszik.
Ha, kinek nincsenek, sorsát miféle

kezekbe ajánlja, istenei?
Vízszintes falhoz tapasztja a testet
az éjszaka. Csukott szemmel az angyal
mint szakadékban közlekedik bennünk.
A nappal függőhídját ő se látja.
Kövek horzsolják lábáról a fényt.
De hajnalt hoz, ha fölkapaszkodik.

1975. március 15-én született Pécsen, költő, esszéista. 2022. március 10-én József Attila-díjjal tüntették ki. 

A vers nyomtatásban az Irodalmi Jelen 20. születésnapi antológiájában jelent meg 2021. szeptemberében.