A Szenti-medencében hallottam

Berekfürdőn egy medencét egymás közt nyuggernek hívunk, sokan kacskaringósként is emlegetik; én Szenti-medencének is nevezem az idén tíz éve elhunyt Szenti Ernő emlékére, akivel 2002-ben, első ott-jártamkor a Berekfürdői Írótáborban (ma Berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor) szobatársak voltunk.
Fecske Csaba 2002-ben is a tábor vendége volt. Ott írt és még abban évben ott megjelent kötetem (Előzuhany kötelező, Bereki Irodalmi Társaság) bemutatóján is közreműködött.

Fix-írózd
azt az embert a büfésoron,
macskák, verebek eszik körül.
Nézd, amikor macskák, verebek esznek körül embert,
mások is kibékülnek,
elvannak nagyobb békességben egymás sörközvetlen közelében.
Nézd, hány korsónyi,
tengernyi békességet áraszt az az ember.

Ha most nincsenek közvetlen sörkörközelében emberek,
akkor ősz lehet, őszelő,
kábé a főszezonvég utáni első vagy hetedik munkanap,
maximum indián nyár, később már nem ül ott.

Árad a meleg víz szerte meg szava.
A békességárasztó ember sörének színe kábé a víz színe.
Vízbe nem ül, nem merül
feledésbe napi betevő félbarnasör,
vízszínű félbarnasörhab ül meg a száján,
és bennünket néz,
hogyan ülünk a Szenti-medencében, áthatólag. Szenti át,

halólag. Nézd azt az embert a büfésoron, meg nem csak
lángosért sorbaálló nők bámulják,
halakért, birkapörköltért. Irigylésre méltó bámulásban része
teljes egésze,
ő Fecske, az író,
mondja az egyik irigylő a medencében,
hát nem tudjátok,
unokámat zsűrizte versenyen,
megyek és meghálálom, jót mondott,
megérdemel egy félbarnasört vagy kérjen akármit,
lángost vagy halat is akár, birkát
vízt, ereszt, vagy amit akar, ráadásul ismerte Szentit is,
tudhatta bereki barátjának.

Fecske, az író nem akármit kér, a legszebbnek egy sört, barnát,
elbeszélgetnek
a medencében irigyen őket bámulók bámulása közben,
szájtátván félbarnasöröznek.

Vízben csücsörgő, csöcsörgő nőkön
legelteti Fecske a szemét. Lesi, ki megy táborlakók
közül asztala felé, esetleg csámcsorg zsűrinagymama,
hívhatja-e egy vagy több félbarnasörre. Szájtátnak.

Nem csak a fájás a hátán, a kemény víz
puhasárga szintje zavarja, zavarosítja,
félbarnasörhabos szájszéléig érne, ha szín-ér szánná magát, szervezetét.  
A nők köztudomásúlag vannak oda érte,
Fecskét tudó mások a vízből asztalához vágynak,
estére aztán ágynak dőlnek a fájdalomtól, például,
hogy kortya nem lehet övéjük,  
a Fecske-hiány kéztudomásúlag köztudomásít,
Fecskét kell olvasni és kész,
ne fürödjetek,
menjetek ki a medencéből hozzá
kifele,
kérdezzétek, amíg lehet, mindenre válaszol színesen.