Ünnepe az irodalomnak, a tehetségeknek – székely humorral fűszerezve

Október 4-én, kedden délután az Aradi Magyar Napok keretében, az aradi Jelen Ház nagytermében került sor az Irodalmi Jelen gálaünnepségére, melyen átadták az előző évre, 2021-re szóló – 2002 óta évente rendszeresesen kiosztott – díjakat. Jámbor Gyula tudósítása.

Az ünnepséget a tekintélyes számú közönség előtt Böszörményi Zoltán, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas író-költő, a jelenlegi (össz-)magyar irodalomban elismert Irodalmi Jelen folyóirat alapítója, főszerkesztője nyitotta meg. 
Szeretettel üdvözölve a jelenlévőket elmondta: a díj­átadó ünnepségnek, akárcsak tavaly – amikor a lap húsz­éves fennállását Budapest mellett Aradon, az Irodalmi Jelen szülővárosban is megünnepelte a szerkesztőség –, idén is Arad lett a házigazdája, már csak azért is, mert a már hagyományos budapesti helyszín, a Petőfi Múzeum renoválás miatt most elérhetetlen. 

A főszerkesztő köszöntötte a megjelent illusztris tollforgatókat, köztük (az erdélyi származású, vagy ma is itt élő) Muszka Sándort, Orbán János Dénest, Sántha Attilát, Varga Melindát és a többieket, majd átadva a szót utóbbinak, aki a kitüntetettek laudációjával indította el a díjazást – a méltatásokat Böszörményi Zoltánnal felváltva olvasva fel.
Az alábbiakban a méltatások rövidített, szerkesztett változatát olvashatják.
Idén mindkét debütdíjas az Irodalmi Jelenben megjelent esszéiért, pontosabban a 2021-ben indult és idén befejeződött, a Petőfi Kulturális Ügynökség pályázatán nyertes mentorprogram kiválóan teljesítő résztvevőjeként kapta az elismerést. 

Debütdíj esszé kategóriában: Ilyés Krisztinka

A hivatalos dokumentumok kitöltésénél a születési hely rubrikába Keszthelyt ír, de Erdélyben nőtt fel, állandó lakóhelye mindmáig Gyergyóalfalu. Székelyudvarhelyen pedagógia szakon tanult, ott érettségizett, majd Kolozsváron a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar szakán szerzett oklevelet, a mesterszakot az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatja, mindemellett az Előretolt Helyőrség Íróakadémián is mesterszakos hallgató.
„A költészet mindig csontig hatol, az álom pedig a legközelebbi társa – nem papíralapú, hanem a soha egészen fel nem tárható emberi eszme- és érzelemvilágé. Ide már csak egy párna és takaró kell, ami addig ér, ameddig én nyújtózkodni kívánok” – vallja.
Az elmúlt néhány évben rendszeresen közölt verseket az Irodalmi Jelenben, a központi és erdélyi Helyőrségben, a Pannon Tükörben, a Székelyföldben, a Korunkban, az Újnautilusban.
Első kötete 2021-ben jelent meg Papírcsillag címmel.

Debütdíj esszé kategóriában: Kovács Újszászy Péter

Kolozsváron született 1996-ban, színésznek készült, végül az irodalom mellett köteleződött el. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán diplomázott, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia mesterszakos hallgatója.
Versei, esszéi, recenziói többek között az Irodalmi Jelenben, az Előretolt Helyőrségben, a Magyar Naplóban, a Székelyföldben, a Látóban, a Korunkban, a Pannon Tükörben, a Bárkában, a Kortársban, a SZIF-online-on stb. jelentek meg. Verseire nagy hatással volt Dsida Jenő költészete, de Fekete István, Rudyard Kipling, R. M. Rilke és Szergej Jeszenyin is.
Az Irodalmi Jelenben költeményei mellett kritikáival és esszéivel is megismerkedhettünk. 
A fiatal alkotóra a formai változatosság jellemző, szívesen hódol a kötött formájú költeményeknek, sorai roppant muzikálisak, de nem zárkózik el a szabad áramlású versektől sem. Verseinek képi világa olykor meghökkentő, szokatlan, nagyon plasztikus, emlékeztet a neomanierista költők verseire, de fellelhető lírájában az impresszionista jelleg is.

*

Az előbbiekhez még annyit: az irodalomtörténet tanúsága szerint egy hirtelen feltűnt „csillag” vagy megmarad, és még fényesebbé válik, vagy kihuny. Mindkettőre bőven akad példa.
Lehetséges, hogy a mostani debütdíjasok közül kerülnek ki néhány év vagy évtized múltán a magyar, közelebbről erdélyi magyar irodalom nagyjai, beváltva az indulásukkor beígért tehetségüket – kívánjuk, hogy így legyen. Ez még a jövő zenéje. Ami viszont a máé, az az „asztalra letett” konkrét mű.

A nagydíjak

A debütdíjak – az újonnan, mostanában jelentkezett, fel- és kitűnt fiataloknak járó elismerések – után a már befutottaknak járó díjak következtek.

Költészeti díj: Bánkövi Dorottya

Budapesten született 1994-ben, a Városmajori Gimnáziumba járt ének-zene és dráma fakultációra, az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar szakán szerzett diplomát, de Erasmus-ösztöndíjjal a kolozsvári egyetemen is töltött fél évet. 
Volt kulturális újságíró, gyermekkora óta ír verseket, néhány prózát és drámát is. Öt évet volt az Előretolt Helyőrség Íróakadémia diákja.
A női test biztonsága című debütkönyve 2020-ban jelent meg a KMTG–Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában, verseit a magyarországi és erdélyi rangos irodalmi lapok rendszeresen közlik, 2021-ben alkotói munkásságát Móricz Zsigmond-ösztöndíjjal tüntették ki.
Lírájának központi témája a személyiség fejlődése, a nő, a nőiség, az anyaság, a szerelem, a test, a teremtés, a születés, Isten.
Hamarosan az Irodalmi Jelen felületén olvashatnak tőle/róla bővebben, novemberben ugyanis ő lesz a hónap alkotója.

Fotó: kmtg.hu

Prózadíj: Mirtse Zsuzsa 

Író, költő, szerkesztő, jelenleg a Digitális Irodalmi Akadémia ösztöndíjakért felelős referense, a Magyar Napló irodalmi folyóirat kritikarovatának szerkesztője.
Volt a Pécsi Tudományegyetem óraadó tanára, a Magyar Katolikus Rádió irodalmi műsorának műsorvezetője; rendszeresen fellép irodalmi rendezvényeken alkotóként – önálló estekkel – és műsorvezetőként.
Az Irodalmi Jelen prózadíjas alkotójaként egészen különleges világokba kalauzolja az olvasót: olyan, mint egy jelenkori boszorkány, aki szavakkal babonázza meg olvasóit. Versben, mesében, kisprózában és nagyobb lélegzetű prózai művekben eddigi életműve páratlan és kimagasló.
Mirtse Zsuzsát nem a történetek érdeklik, hanem ami mögöttük van, egy párkapcsolatról szóló novella vagy egy nehéz életeseményt leíró felnőtt mese cselekménye csak ürügy, hogy a lélektani határainkat feszegesse, és a tizenhárom bűvös tükörbe bele tudjunk nézni, és azt is észrevegyük, hogy az egész világ költészet. 
„Nőiségből, költészetből, napból, holdból, játékból, vizek csobogásából, tengerek hullámzásából, finom, festményszerű képekből, lelki mélységeket, súlyos traumákat feltáró történetekből, bűbájról szőtt világ ez, melyhez hasonló darabokat kívánunk az Irodalmi Jelen prózadíjával” – írta a laudátor.
(A hangnemből ítélve alulírottnak alig van kétsége, hogy a laudáció a női nem illusztris képviselőjétől származik.)

Nagydíj: Orbán János Dénes

Egy rangos irodalmi folyóirat nagydíjasa – Orbán János Dénes 2005-ben már megkapta az Irodalmi Jelen prózadíját – nyilván nem lehet akárki, mondjuk, egy szárnyait csak alig bontogató, névjegyét még le nem tett alkotó – olyannak kell lennie, aki már kétségtelenül bizonyított. Márpedig Orbán János Dénes (sokaknak OJD – a J jének, vagy zsének olvasandó) közöttük van.
Még nincs egészen ötvenéves, és – a laudáció szerint is, kimondatlanul – „klasszikusnak” számít a jelenkori magyar (nem csak az erdélyi) irodalomban.
Az egyik legismertebb és legtermékenyebb szerző (e cikk írójának azt mondta: a 23. könyvénél tart), ugyanakkor a legbotrányosabb figurája is, akit Kolozsváron az erdélyi Villonnak is neveztek.
Hogy miért?
Formabontó, polgárpukkasztó stílusa, újító attitűdje miatt, amellyel az 1990-es években (Sántha Attilával, László Noémivel, Fekete Vincével és másokkal együtt) „felforgatták” az erdélyi irodalmat.
Magyar–angol szakos (kolozsvári) diplomával, Szegeden és Bécsben kiegészített tanulmányai birtokában van jelen a jelenkori magyar irodalomban – verssel, prózával, paródiával, kritikával, esszével, tanulmánnyal, publicisztikával, szín- és bábdarabbal, angol, spanyol és román nyelvből tett műfordításaival.

*

Hogy volna-e manapság az Irodalmi Jelen nagydíjával kitüntetett címre alkalmasabb jelölt, nem hinném. Nem sorolom fel húsznál több megjelent könyvének címét, egyesek Aradon, az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban láttak napvilágot. 
Olykor arra gondolok, hogy valamikor – húsz,  ötven, száz év múlva, ha lesz akkor még emberiség – egy újságcikk dokumentummá válhat. Feltételezik majd, hogy írója elfogulatlanul, elkötelezetlenként, objektíven készítette a „riportot”.
A gálaestről még feltétlenül el kell mondanunk: a díjazás végeztével Sántha Attila, Varga Melinda, Orbán János Dénes, Muszka Sándor olvasott fel humoros, ízes székely nyelven született írásaiból, a jelenlévők derültségére – mosolygó arcokból, nevetésből nem volt hiány, még akkor sem, ha akadt is esetleg olyan a közönség soraiban, aki nem mozgott otthonosan a székely szófordulatok között.
E sorok írója, sokadmagával „csípte” őket.

Jámbor Gyula

További képek a lapozható galériában.