​​​​​​Hommage á József Attila

Így vigyáz, ha vigyáz rád a sors 

Fogoly vagy, most átölel a rossz,
(így vigyáz, ha vigyáz rád a sors),
és mindenedből gyorsan kifoszt.
Gúzsban az ábránd sem szenderül.

Győzelmet te másnak reméltél,
míg fented a gondolat kését,
egy jobb jövőt is másnak éltél.
A világ most rajtad jót derül.

Magad mindig magadra zártad,
nedveid apasztotta lázad,
mint aki hiszi, hogyha lázad,
nem motozza ismét gondra gond.

Vezekeltél? Ki követelte?
Jót tettél? Kérték, minek kellett?
Nem maradt csak a pőre lelked.
Foszd hát, ameddig csak foszthatod.

Bár az út másik útra tárva,
futja még újabb délibábra,
futja egy kurta nyugovóra.
Feszítsd keresztre a szívedet!