A világ most rajtad jót derül.

Szívemben füstös kocsmavirág nyílik, didereg karcos, kehes átok bennem, fekete kendőm éjek feketítik, segíts, Virradat, dalokat lehelnem!

Talán várnod kellett volna. Lehet, rossz helyen kerested a hitet, a megértést, a barátságot, lehet, hogy néha becsaptad magad. Kimondtad mindig, amit éreztél, megrántottad a vállad, ha óvatos jótanácsok körbe vettek és le akarták fogni kezed, vagy befogni pörös szádat. Toporzékoltál volna, de férfiként már nem lehetett, hát beleüvöltötted a langyos csöndbe, hogy „mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni”, és lemondóan tudtad, és magadnak bevallottad, roskadva állva a vakfoltos tükör előtt, hogy „ilyen vagyok én és sose leszünk mások.”

Csak a csókban érzem ezeket az ízeket, a felbolydultság zűrzavarában, az imákban. S ha megláncolják is kezem, a szabadon száguldó gondolattal működik képzeletem, új világot teremthetek, új határt a fényűző szónak, dimenziót, látványt, fényességet a felém igyekvő szárnyalásnak.

Az ezerszemű látósejt, a minden mozzanatot dekódoló érzék egyetlen pillanatra megtorpan, kizárólag a költőre koncentrál, aki épp mereng, írja a verset, követi a hangok és a szavak rituális táncát, a kerti bimbózás lassú és lágy működését, a csókák profán idiómáját, május ölében parkok nyílását-csukódását,

Böszörményi Zoltán költészet napi versvideója

senki sem éhes a szóra de kívánja a kimondhatatlant a feltörő öröm ízét a koriander illatát a tüzet a lázadást a pillanatot amikor nem kell megalkudni senkivel és semmivel

Az Irodalmi Jelen néhány szerzőjét arra kértük fel, készítsenek szelfiket kedvenc kortárs költeményükkel és József Attila-versükkel. Többek között olyan közismert költők versei kerültek a szelfibotok végére, mint Horváth Benji, Farkas Wellmann Endre, Tóth Krisztina, Orbán János Dénes, Ughy Szabina, Varró Dániel.

Az olvasás külön ajtó, ha úgy tetszik, vészkijárat, a vers pedig kiváltságos műfaj, az irodalom kegyeltje, a pillanat istennője, amely összeköti az ég és a föld tenyerét, s hogy ez a csoda mindennap megtörténjen, rajtunk, magyar versolvasókon is múlik.

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért ér

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért érdemes élni!