Bora-borai razglednicák
1.
a harmónia olyan mint a fóbia
képzelmény hogy van ilyen
ahol égtenger a kék
és a szelek
venyigével vernek
kábítószer
a tömény fény
szaporán játszik a szívemben
a mámor
félig kikúrált betegségem
a remény
árnyait mozgatja a
magukra maradt pálmafák
alatt
2.
ha ideadnátok
az egész világ szennyesét
moshatnám tisztára
olyan fehérek a
tengerhabok
3.
fölszedtem
a homokszőnyeget
vállamra vettem
cipeltem
fel a porolórúdra
úgy ütöttem
vertem
mintha ettől függött volna
rongyos kis életem
4.
csaholó felhőkkel
tele az ég
a nyílt tengeren
nincs hova
futnom
5.
éles gyökerét
a mennydörgés
a délután húsába
vájja
lássam
mit végez
magához ölel
marasztal
fejét az idő
tenyeremre
lehajtja
6.
egy buzgó
ismeretlen
szemem tükrére
festi a tengert
a csend kettétört
ladikja
úszik lassan
a halak útján
az egyik halat
Napóleonnak hívják
7.
hogy ezen a felvételen
növényzet is legyen
pálmafák nyáját
terelem fel a képre
majd
az egzotikus virágokat
a többit pedig
mint eddigi
sorsom
a merő véletlenre
bízom
8.
a természet nem
varázsló
de ha eltűnik
egy-egy sziget
helyette másikat
gyurmál
abból a nagyszerű
anyagból
mely benned is
munkál
9.
a törvény
az ítélkezés
az örök döntések
kulcsa
kinek a kezében van
naprendszerek kapuit
ki nyitja
ki csukja
10.
Urunk
ha minket
te teremtettél
és mi találtunk ki
Téged
ugye megbocsátod
amiért művünk
nem lett
tökéletes