Szobrokat tömjénez a mennybolt

2003-ban születtem Budapesten, de Szadán nőttem fel. A Gödöllői Református Líceumban érettségiztem, most a BME Gépészmérnöki Karon hallgatok mechatronikát. Versenyszerűen atletizálok a Gödöllői Egyetemi AC színeiben. Verseket középiskolás korom óta írok, eddig az Újnautiluson jelent meg néhány alkotásom. Szeretem a csendet, szeretek kerékpározni, gitározni és énekelni.

Kő-álom

Kavargó szavak ömlenek a földből
Szertefolynak az életben
Szikrázó fényt záporoznak a felhők
Kő-álom alszik a réten

Szobrokat tömjénez a mennybolt
Pokolra jut a feltámadás
Kéjek közt mállik a lélek
Lassú tűzön a világ
Lángolva kacagnak a fák
Kemence fürdik a vérben
Perzselve éget e sivár
Szentalakú irgalmas átok

Álmukban beszélnek a kövek
Fényből esnek a felhők
Fukar életként folynak a réten
Árva szavakat terem a föld

Kősivatag

Szép csendben,
    észrevehetetlen.
És a kősivatagba
    esőcsepp pottyan.
A szomjas föld
   mohón kap utána.
S máris csermelyt,
   folyamot képzel.
Száraz kövei közt
   cédrusok nőnek.
Álmában ő a
   folyómeder.