„Abszolút muzsikusa volt az írásnak”

Csáth Géza nem a legnépszerűbb írónk, műveit nem könnyű megfejteni. Egy átmeneti időszak, a 19-20 század fordulójának gyermeke volt, és ennek az ambivalens korszaknak minden erényét, hibáját és hangulatát hordozza. Maga is sokoldalú ember, festő, majd zenész akart lenni, végül az írásban találta meg egyéni kifejezésmódját. Tulajdonképpen egy balul sikerült zeneakadémiai felvételi adott más irányt életének.

Már gyerekként nagy hatással voltak rá Andersen sokszor borzongató történetei, akinek mesekönyvét még az egyetemi évei alatt is magával hordozta. Az írás mellett autodidakta zenész maradt, Beethoven, Chopin, Wagner rajongója és a wagneri Gesamtkunstwerk odaadó híve.

Kis Petronella Fantázia és fúga című könyvének alapja egy PhD-disszertáció, melyet Csáth Gézának a zenéhez fűződő sokoldalú kapcsolatáról írt. Célkitűzése Csáth választott tíz novellájának és két drámájának vizsgálata. Az író, zenekritikus, zeneszerző pszichiáter írásművészetének bemutatása; a kevésbé ismert és értékelt alkotásainak értelmezése az összművészeti felfogás jegyében. Kosztolányi, az író unokatestvére „hármasművésznek” értékelte Csáthot, miután felfedezte műveiben az irodalom, zene és festészet összhatását.

A könyv felépítése követi a disszertáció szerkezetét. Témaként Csáth zenekritikusi és zeneszerzői munkásságát állítja középpontba, a zeneszerzői attitűd írásaira gyakorolt hatását, és a bennük megjelenő zenei elemek sokrétű kibontását jelöli meg. Célja „a művészeti ágak egymásra vetítése és együttes interpretációja.” Kis Petronella könyve hiánypótló munka a Csáth-kutatásban, amely azzal a szándékkal jött létre, hogy a kiválasztott novellák és színművek részletes elemzése segítségével rámutasson a zene és az irodalom mélyebb összefüggéseire, intermediális kapcsolatára. Csáth zenekritikáit értékeli, és kiemeli azok modern szemléletét. Mindezt holisztikus módon, a novellista, a zenekritikus és a zeneszerző művészetét egységben vizsgálja.

E bevezető után képet kapunk a 19-20. századforduló hazai zenekritikai nézeteiről, benne Csáth modern meglátásairól, a sikertelen zeneakadémiai felvételi előtti és utáni zenei élményeiről. Arról, hogy milyen behatóan foglalkozott az újszerű programzenével és a mű mellett mennyire tartotta fontosnak a komponista alkotói egyéniségének megismerését és megismertetését az iskolai zeneoktatásban is. Továbbá képet kapunk Csáth zenéről szóló értekezéseiről, saját korát meghaladó elképzeléseiről a zene és irodalom kölcsönhatása terén, a szöveg és zenemű közös vonásairól, amelynek alapján betűkkel, szavakkal megjeleníthetők a zeneművek. A későbbiekben saját példáit is láthatjuk erről. Kis Petronella figyelmet fordít Csáth: Lelki egészség című tanulmányára is, amelyben a társadalom változásainak a zene alakulására gyakorolt hatását taglalja és „ok-okozati összefüggést” feltételez köztük. E fejezetben szó esik még Csáth kompozícióiról, kéziratos kottáiról és vers-megzenésítéseiről is.

A továbbiakban Kis Petronella az író novelláinak „zenei szemléletű recepciótörténetét” taglalja az intermedialitás jegyében, és összeveti a századfordulós irányzatok jellemző vonásait a zene és az irodalom viszonyát vizsgálva. Megemlíti, hogy Csáth többi novellájával szemben a zenei tárgyúakat többnyire értetlenül szemlélték az irodalomtudósok. Ezek az írások a nehezen megfejthető, Szajbély Mihály kifejezését idézve „varázsfiókos” kategóriába tartoznak. A szerző megjegyzi, hogy „Csáth művészetszemléletének vizuális rétege egyrészt az irodalomból, a lírai novella attribútumaiból származott, másrészt a modern zene fogalmához kapcsolódó zenesztétikai nézeteiből”. Ennek illusztrálására az 1908-ban megjelent A varázsló kertje című novelláskötet korabeli és az író halála utáni recepciótörténetét hozza fel példának. Hogyan értelmezték a korabeli és későbbi Csáth-elemzők a novellák lírai és zenei vonásait? Saját korában nem kisebbek, mint Kaffka Margit és Kosztolányi is méltatták ezen írások erős zeneiségét. Később Németh László fedezte fel, hogy „Csáth Géza abszolút muzsikusa volt az írásnak.” A 70-es években Bori Imre már a zenében („a programos verizmus valamelyik formájában”) véli felfedezni Csáth írásainak gyökerét. A későbbi tanulmányok csak megerősítik nála a zene szerepét.

Könyvünk szerzője két csoportra osztva vizsgálja a kiválasztott Csáth-novellákat: a komponista technikát imitálókra (Este, Nyári bál, A kék csónak, Délutáni álom, Hegyszoros), valamint a zeneművekként működőkre (Szonáta pathétique, A IX. szimfónia, Tavaszi overture, Tavaszok, Eroica). Előre bocsátja, hogy mindkét kategóriában vannak átfedések a művek közt, noha az elsőbe sorolt novellák főleg nyelvi megformáltságukkal, stiláris eszközeikkel érik el a zeneiséget, így közvetetten nyújtják ezt a hatást, míg az utóbbiak bizonyos zeneműveket képeznek le szerkezetükkel. Ám valamennyi novella – a „varázsfiókos” írókra jellemzően – elsősorban nem a cselekményre épül, hanem az emlékekre, leírásokra, és a természet, valamint az évszakok, napszakok hangulatának érzékeltetésére. Az erős vizualitású és látomásszerű írásokon a századvégi dekadencia és szimbolizmus hatása érződik.

Ez követően, Kis Petronella saját koncepciója alapján részletesen elemzi a felsorolt novellákat.

Az első csoportba tartozók esetében rámutat arra, milyen tematikai, stiláris- és nyelvi eszközökkel éri el Csáth a zenei hatást és melyik író, költő, zeneszerző valamely művét vehette alapul. Vizsgálja a novellák alaphangulatát, a színek, illatok különböző kontextusban való ismétlődését és ezek szerepét a szövegben. Összefüggéseket és kapcsolódási pontokat is keres az elemzett novellák között. Kiemeli Andersen meséinek és Wagner operáinak Csáthra gyakorolt hatását. Több mese és opera hőse felbukkan az írásokban a zeneművekhez hasonló szituációkban, de más elnevezéssel. Jó példa erre a Nyári bál piros cipős táncoló lányalakja (Andersen: A piros cipők), vagy a Hegyszoros Graciánja (Wagner: Tannhäuser). Egyes ismétlődő motívumokat, motívumláncokat fedez fel a novellákban, amelyek más kontextusban, mást szimbolizálva térnek vissza (gyerek, rózsa, vér, tűz, láng stb.). A vér és a virág különböző jelentésárnyalatainak megjelenése adja meg a Nyári bál szerkezeti ritmusát. E novellában fontos még a fény-árnyék játéka és a színárnyalatok hangulatteremtő szerepe. A töredékes szerkezetre jó példa szerinte A kék csónak, az időjárási jelenségekkel és a természeti változásokkal elért zenei hatás illusztrálására pedig az Este, amelyben a szövegképek is kottaképekre emlékeztetnek. Utóbbit egészében „zenei kompozíciót imitáló” novellának tartja. A kék csónak Gárdonyi Szeptember című versének őszi hangulatát idézi, amelynek fő motívuma az idő múlásának problematikája. A verset Csáth meg is zenésítette. A Délutáni álom című novellát Kis Petronella Wagner A Nibelung gyűrűje ciklusának parafrázisaként értelmezi, és szerkezetében olyan „zenei megkomponáltságot” fedez fel, amelynek cselekménye és párbeszédes formája eltér a többi említett novelláétól, és közelebb áll a hagyományos elbeszélői szerkezethez. A szeretet és az áldozat novellájaként értelmezhető mű főhőse a szerelemről csak az álmodozó wagneri nőalakokra emlékeztet.

A második csoportba tartozók közül két novellát emelnék ki. Az első a Tavaszi overture, amelynek zenéjét Goldmark szerezte, és Csáth nagyra értékelte Tavaszi nyitányának ihletésére született, valójában nem más, mint egy zenemű leírása szavakkal, annak megjelenítése. Az író minden bekezdés előtt megnevezi a megszólaló hangszert, hangszercsoportot, ezek kísérik az ismeretlen narrátor útját, aki boldogan rohan át a tavaszi városon, amíg végül össze nem esik. Kis Petronella ezt a novellát hangulatában Puccini Bohéméletéhez hasonlítja, amelyben a tüdőbeteg Mimi már nem élheti meg kedvenc évszakát, a tavaszt. Az elbeszélés mellett az olvasó Csáth kottáját is megtekintheti, így a zenében jártas a szöveget összevetheti a kottaképpel. Az Eroica című elbeszélés ihletője Beethoven hasonló című szimfóniája. A beteg báró személye Chopin alakját idézi fel, a novella szerkezete pedig a nagy német komponista szimfóniájának felépítését követi. A báli esemény főhőse a báró, akinek betegsége és halála éles kontrasztot alkot a vidám báli hangulattal, amely a végén gyászzenébe fullad. Kis Petronella e novellában az érzékelés szerepére is felhívja a figyelmet, ahogyan a zene és a báró parfümjének illata hat az akusztikai és a szaglási ingerekre.

Végül a Novella átiratok: zenés(nek) szánt drámák Csáth színház iránt vonzalmát mutatják be. A két választott színdarabot, a Kisvárosi történetet és a Hamvazószerdát elemzi. Az első egy vígoperának készült szöveg, amely erősen a korhoz kötődő, szatírikus társadalmi bohózat.

A szerző feltételezi, hogy a komplett zenemű nem készült el, csak a kottarészletek és az akkordok, valamint a zenei utasítások találhatók a kéziratban. A Hamvazószerda viszont operalibrettó, amelyhez Csáth maga írta a zenét, amint azt a bőséges kottarészletek is bizonyítják. Főszereplője az ópiumfüggő Utolsó vendég, aki halálával vezekel bűneiért. A Magyar Színház bemutatóját követően a mű rendkívül eltérő kritikákat kapott, s ezekből idézeteket is olvashatunk a könyvben. Csáth maga így jellemzi darabját: „A Hamvazószerda egy érzés, egy gondolat lírája…Félig némajáték, félig dráma. Melodramatikus zenét írtam hozzá.” Ezzel a zenés művel Csáth a színpadi műfajok megújítására és a befogadóra tett hatás lemérésére célzott.

Kis Petronella Csáth-kutatásával új megvilágításba helyezte a paranoiás, drogfüggő, szerencsétlen sorsú írót, megmutatta másik énjét is, a zenészt és a komponistát, aki a muzsikán keresztül látja a világot és az irodalmat, és ezt a látásmódot saját műveibe is beleszövi. A könyv szerzője jó érzékkel választotta ki a céljának megfelelő novellákat, színdarabokat és részletes, újszerű elemzésekkel tárta azokat az olvasók elé. A kötet külön erénye, hogy e műveket a függelékben egészében közli és a szövegéhez mellékeli a fellelhető kottákat is, de nem hiányzik munkájából a mindenre kiterjedő bő irodalomjegyzék sem.

Végül szóljunk a szöveget kísérő illusztrációkról is, amelyek az író dédunokájának, Czér Fanninak munkái, melyek visszanyúlnak a Csáth-korabeli szecesszió szimbólumokban gazdag, fantáziadús ábrázolásmódjához.

Kis Petronella: Fantázia és fúga. Zenei témák, formák és műfajok Csáth Géza írásművészetében. MMA kiadó, Budapest, 2025.