Az Irodalmi Jelen nyári körkérdéssorozatával szeretnénk megmutatni olvasóinknak, milyen is egy költő nyara, ezzel is közelebb hozva olvasót és költőt. A második körben NOSZLOPI BOTOND válaszait olvashatják.

Ha módodban állna időutazni, melyik klasszikus poétát hívnád meg magaddal nyaralni, hová utaznátok, és miről beszélgetnétek?

mindenhol itt vagy,
mert a várost beborítják a kedvenc fáid,
a mandulafenyők

A gyilkos golyók kioltották az osztrák–magyar trónörökös és felesége életét, de nem álltak meg a két áldozat testében. Tovább süvítettek bosnyák földről a szélrózsa minden irányába, Budapest, Bécs, Róma, Berlin, Párizs és London, Varsó és Szentpétervár, Belgrád, Bukarest, Szófia, Athén, Konstantinápoly és Bagdad felé, millió és millió puskagolyóvá változva, megszámlálhatatlan ágyúlövedékké, gránáttá, torpedóvá és bombává, kínhalált osztó lángsugárrá és mérges gázzá.

Másképp nem is lehetne. Mármint nem rómaivá válni, ha egyszer megérkezik az ember oda, ahová, azt mondják, minden út vezet. És csakugyan: mindenki Rómában tolong. – Laik Eszter tárcája.

Évek óta nem olvastam Moraviát. Úgy maradt. Elfelejtve a polcon. Véletlenül nyúltam most fel a Kagylócskám bizsereg című erotikus prózaválogatásért, amikor megkaptam, nem írtam róla, azt hiszem, éppen tele a szoba erotikával, de most megakaszt egy Moravia-bekezdés: "Apránként tűnök el, előbb a fejem, nyakam, karom, mellem, aztán a lábam, combom, medencém. Végül nem marad belőlem más, csak fehér, szőrtelen s még mindig vágytól duzzadó, valószínűtlen kislány nemi szervem." Valahogy így. Pontosan így.