A nagyböjti, illetve húsvéti időszakra időzítve jelenteti meg Márai Sándor Harminc ezüstpénz című kötetét a Helikon Kiadó. Az emigrációban írt, eredetileg 1983-ban kiadott Júdás-történettel teljesedett ki Márai történelmi témájú regényírása. A könyv központi kérdése az áruló, illetve az árulás természetrajza.
 

 
70 év után jut el az olvasókhoz a 20. századi magyar művelődéstörténet egyik legfontosabb kötetének újrakiadása. Magyar Történelmi Társulat grandiózus vállalkozásaként megjelent mű 1940 augusztusában, a 2. bécsi döntés alkalmával jelent meg.
 
 
 

Ez egy ősnyomtatvány, amit Brassóban írtak és nyomtattak Honterus nyomdájában, az eredeti latin szöveg fakszimile nyomtatásban és német, román, magyar fordításban olvasható. A csíkszeredai születésű, Németországban élő Dr. Offner Róbert orvos érdeme, hogy kibányászta Paulus Kyr brassói szász orvos könyvét, ami félezer év alatt már feledésbe is merült. Ebből a könyvből már csak három példány létezik, egyet a brassói Honterus alapítvány őriz.

 
 
Szepes Erika írja a kötet (a haikut általában, a szerző alkotását végigelemző) tanulmányában:
„Tragikum, abszurd, paradoxon, lírai kép – nem zárják ki egymást.
Megférnek abban a műfajban, aminek lényege, hogy az élet teljességét mutassa 17 szótagban.”

A Helikon Kiadó gondozásában jelentek meg a nagy sikerű, mára több kiadást megélt Ablak a Végtelenre és az Út a Végtelenbe című könyvek, amelyekben Csaba testvér gondolatait ismerhetjük meg az apostoli hitvallás és a hét szentség kapcsán. A könyv szerkesztője Karikó Éva most elkészítette a sorozat harmadik kötetét. A két sikerkönyv után az Iránytű a Végtelenhez című kötet a tízparancsolatról és annak a mindennapjainkban betöltött szerepéről szól, Böjte Csaba megszokott, mindennapi problémákra adott, közérthető válaszaival.

 
Wass Albert: A békaporonty kalandjai
Tavak könyve sorozat

 
 
A mai megváltozott világban könnyű eltévedni. Hiába lesz az ismert világ egyre nagyobb, mégis kevesebbnek tűnik. A mai kor embere sokkal jobban eligazodik az otthonának vélt betondzsungelben, mint a természetben, ahonnan valójában származik. Ott útvesztőben érzi magát. Vannak, akik a vadászat útján indulnak el.

Ugron Zsolna első regénye rég elfeledett ízeket hoz vissza a magyar szépirodalomba. Az Ulpius-ház legendás szerzőjének, Méhes Györgynek méltó utódaként mesél a hajdani és a jelenkori Erdély minden nehézségével együtt is varázslatos világáról. Könyvében egyforma szeretettel ír a régi arisztokráciáról és Erdély mai lakosairól, szakácsairól, iparosairól. Egyszerre van jelen Bécs báltermeiben, Budapest kávéházaiban és Erdély kastélyaiban. Az Erdélyben még fellelhető bukolikus idill a napjainkban reneszánszát élő arisztokrata életforma egyik legendás kelléke, miközben a könyv már az Európai Unió nagyon is valóságos viszonyai közepette játszódik.

Szőcs Géza, aki arra biztatta olvasóit a kilencvenes évek első felében, hogy a vállalkozásoknak is van költészete, az ezredfordulón filozofikus költeményt írt, amely, a múltban még üzletemberként is tevékenykedő szerző, egyik nagy projektjét is asszociálta. „MERT AZ EMBER/ VILLANYKÖRTE! / becsavarja őt az Isten/ valamilyen foglalatba / valamilyen áramkörbe // becsavarja őt a sorsba / becsavarja őt a létbe…”  

 
 
Egy család bonyolult összetételéből kiesik a központi figurát betöltő apa. Betegsége idején sok titokra fény derül, amit eddig senki sem ismert, mivel azt a család feje mindenki elől elhallgatta.

Lelki üdvéért elmormoltam egy imát a portugáliai Fatimében. Ekkor mintha valaki mellém ült volna a templom félhomályában. Igen, ő volt: az apai nagyapám, akinek emlékét nem csak a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetében rejlő vaskos személyi anyaga és pár megfakult korabeli fénykép őrzi, hanem családjának emlékei is, amelyek nemzedékeken át öröklődnek változatlan tisztelettel és szeretettel.

A család egyik leszármazottja, Csillagfény, 100 év elteltével ismét megleli Etelka néni immár 200 éves receptkönyvét. Ekkor a Földön már 55 éve kikezdhetetlen béke uralkodik. A ükunokának könnyű dolga van: egy lézerletapogató segítségével néhány másodperc alatt lefordítja a halhatatlan receptkönyvecskét, és pillanatok múltán megjelenik előtte egy óriási kivetítőn évszázadokkal ezelőtt élt rokonai késő barokk háza, melynek konyhájában időtlen időkig szorgoskodnak elődei és segítőik. Egy fantasztikus időutazás az idilli múltból a tökéletes jövőbe, ez Molnár István kétkötetes családregénye!

Csendes víz
             (Still Water)

Azért pihen meg
A sebes folyó,
mert a meredeken
lerohant;
most belegyorsul.
 

Ferdinand von Schirach-ot úgy is jellemezhetnénk, mint német sztárügyvédet: prominens személyiségek védőjét, aki többek között Klaus Kinski családját és az egykori vezető NDK-politikust, Günter Schabowskit képviselte. De a kép így nem lenne teljes, főként, hogyha debütáló könyvét szeretnénk megérteni a személyiség tükrében. Schirach hazájában leginkább közéleti ember, ismert jogértelmező, a kisemberek ügyeinek önkéntes képviselője, aki időről-időre megszólal az aktuális kérdésekben. A Spiegel című lapban saját rovata van, és most, a könyvek sikerén felbuzdulva tévés vitaműsor házigazdája lesz. Ferdinand von Schirach 45 éves koráig várt első könyve publikálásával, de ebben azután teljes vértezetében áll előttünk, debütáló szerző létét meghazudtolva.
 

A tegnapi naptól az eddigi ingyenes helyett 600 forintért tölthető le. Az így keletkezett bevételt a kiadóval egyetértésben a vörösiszap károsultjainak megsegítésére ajánljuk fel. Ezért is kérnénk minden irodalombarátot, hogy töltse le ezt a könyvet. A pénzéért még egy kis szórakozást is nyújtunk. Én - lehetőségeimhez képest - így szerétnék segíteni a károsultakon.

 
Talán a kötet legértékesebb darabjai azok az életképszerű írások, melyek szereplői szegény, többnyire falusi környezetben ábrázolt kisemberek. Életükből a szerző szomorú, néha tragikus eseményeket örökít meg jól érezhető rokonszenvvel, empátiával. Ez annál is szembetűnőbb, mivel a főszereplők gyakran tíz éven aluli gyermekek, kisfiúk, akiknek legcse­ké­lyebb vágyai sem teljesülhetnek (A bicikli, A piacon, Vá­gya­kozás).

Az MR1-Kossuth Rádió Művészeti Produkciós Szerkesztősége által kiírt drámaíró pályázatra 413 alkotás érkezett be, ebből a szerkesztőség munkatársai előválogatás után 46 pályaművet adtak át a bírálóbizottságnak, melynek tagjai Bereményi Géza, Gothár Péter, Marton László, Molnár Piroska, Radnóti Zsuzsa és Solténszky Tibor voltak.
Az első helyezést, s az ezzel járó kétmillió forintos pályadíjat a bírálóbizottság Gabnai Katalin A jó élet című darabjának ítélte oda.

Két változatban is megjelent ugyanis 1990-ben: Tizenegyezer vesszőcsapás és Tizenegyezer vessző címmel. Az utóbbit, ha emlékezetünk nem csal, Vargyas Zoltán magyarította, pajkos beszélő nevekkel (L’Obasso, Puncilina Maxima, Alexine Capbea); nekünk az előbbi volt meg, ismeretlen fordítóval, de remek illusztrációkkal. Pár éve sajnos elveszett; sebaj, már fejből tudjuk az egészet, nincs az az agyrázkódás, ami kiverje onnan.

Hamza, akinek fiatalkori álma egyre inkább az igazság keresésében teljesedik ki, küzdelmében látszólag egyedül marad. A nehézségek ellenére sem adja fel céljait. Ekkor kezdi megérteni, hogy a múlt és a jelen láthatatlanul összefonódik az emberek sorsában. Hamza életének rövid epizódjaiban felvillan a természet és világ népeinek sokszínűsége. Akármilyen görbe utakat jár be Hamza, aki azáltal, hogy lemond önmagáról, és az örök igazságot keresi, végül mégis megőrzi fiatalkori álmát, és megtalálja boldogságát.

Néhány évvel, évtizeddel ezelőtt a jól körülhatárolt kiadói profiloknak köszönhetően szinte biztosra vettük, hogy egy bizonyos típusú könyvet milyen kiadónál kell keresnünk, az utóbbi évek azonban jelentősen átrendezték a könyvkiadással kapcsolatos ismereteinket, előfeltevéseinket. Míg korábban multinacionális, a maradandó értékeket megjelentető, komoly kiadókról, az olvasók szórakozását kiszolgáló, főként nyereségorientált kiadókról, valamint a szűk piaci igényeket kielégítő, küldetésorientált kis kiadókról mint önálló, jól körülhatárolható kategóriákról beszéltünk, addig mára elmosódtak ezek a határvonalak, egymás után alakulnak meg a különböző nagyságú és orientáltságú kiadók, amelyek már nem olyan rések betöltésére hivatottak, amelyeket a nagy kiadók meghagytak, hanem piaci versenytársai kívánnak lenni a nagyoknak.