A folyóirat nem alkalmazkodott kellőképpen a képi fordulathoz, a formatervezés új elvárásaihoz, nem vett tudomást a műfajok változó divatjáról. Nekem sem kellene látszólag még egyet rúgni a halálán lévő lóba, ha nem lenne állatorvosi, azaz intő példa a többi nyomtatott kulturális sajtóterméknek. Ha nem merülne fel a kérdés, hogy bízhatunk-e még a nyelvben, melyet „elöntött a rasszista beszéd”. Nem a balliberálisban vagy a konzervatívban, hanem úgy általában a normális, a néha kissé patetikus, máskor meg cinikus magyar nyelvben. – Sultanus Beatus tárcája

"...én nem járok templomba vasárnap,
Nem kulcsolom kezeim imára,
Nem tanulom meg mi van a Bibliába’;
Hisz van nékem saját utam.
Tudom, hogy Jézus szeret engem,
Tán kicsit jobban ahogy kértem,
Csak lóbálom kezem vasárnaponként
Zerelda Lee kisboltjánál,
És imádkozok hozzá egy csokijézusért,
Hogy jobb legyen ez a nyár..."
- átirat egy Tom Waits dalra.

És most újra, nem csak ötvenhatot, de negyvennyolcat is az MSZMP KB utóda, az MSZP KB szervezi. Az élet megy tovább, kokárdával, kokárda nélkül. Az aktuális politikai játékok előjele nem változtatja meg egy nép viszonyát saját történelmi múltjához. Kötelező, hogy ne változtassa meg. A nemzet válogatottan dörzsölt politikusai elmúlnak. A hősök túlélnek.

Nincsen lángoszlopunk, így azt is érdemes megfontolni, hogy a népköltészetet a lírában keressük-e. A népköltészetet, amely a népet, nemzetet, közösséget képes megszólítani, holott szinte ugyanazt teszi, mint az alanyi líra. Merthogy létezik ilyen. Ha nem is verseskötetek nyomtatott lapjain, talán a könnyűzenében. – Sultanus Beatus tárcája.

​​​​​​​
Moldova a politikusokról:
– A mai politikusok között egyetlen egy olyan sincs, akire szabad volna rábízni az ország ügyeit. Úgy fognak eltűnni a történelemben, hogy még a nevük zárójelben sem marad majd fent – és ez egyaránt vonatkozik bal- és jobboldali politikusokra.

​​​​​​​Koestler a hatvanas évek elején cikket írt József Attiláról, és a cikkhez néhány versfordítás is járult. Ez volt, a ma már 100000 internetes szócikkel rendelkező József Attila első angol nyelvű megjelenése. - Kabdebó Tamás rátcája.

1921. március 8-án született Romhányi József a versblődli és a blődlivers halhatatlanja. Emlékét rendületlenül őrzi a Mézga család, a Dr. Bubó, a Flintstone család máig ható sikere. A recenzió újra kiadott összes verseit vizsgálja. 

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
Minden vad bikának legvadabbikába. 

​​​​​​​A jelen szempontjából talán érdekesebb, hogy ezekben a lapokban gyakran az élet adja el az irodalmat. Pontosítok: a politika adja el a literatúrát. A politika keménydrog lett, míg az irodalom ebben a helyzetben egy gyengére sodort füvescigi, melyről utóbb elárulják: csak egy kiválóan ízesített vékonyka szivar. – Sultanus Beatus tárcája

„Te, barátom, tudod mivel megy a BKV?” – kérdi a mosolygós fiatalember egy pesti presszóban a szomszéd asztalnál. „Na? Mivel?” – vigyorog rá vissza cimborája: „40 deka parizerrel!” – nagy röhögés, mire a cimbora integet, s azt mondja: „Nahát! Azt hittem telefonosdobozba rejtett milliókkal!” – újabb röhögés. Megiszom a kávém én is, sétálok a napsütésben, a vasárnapi Pesten, és azon gondolkodom, hogy ez a magyar humor már-már olyan, mint a magyar irodalom. Egyrészt ugye – ahogy a közhely mondja – „senki sem értheti a magyarokon kívül”, másrészt csak most van – de most aztán nagyon – jelentése és jelentősége.  – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele.

​​​​​​​Sárkány István megbocsáthatatlan stiklit hajtott végre. Egy vietnámi hadihírt egyetlen kis jelző erejéig megmásított. Mindent nyolc példányban kellett legépeltetnünk ellenőrzés végett, és ezekből a legfelső kópiát vitte magával a stúdióba a zengő hangú hírbeolvasó. Az ominózus jelző csak ezen az oldalon szerepelt, ceruzával betoldva. "Húsz halottat veszített az éjszaka folyamán az amerikai csapatokkal szembeszálló vietkong." Ez állt hét oldalon. A nyolcadikon azonban ez: "Húsz hősi halottat veszített..." – Sárközy Mátyás tárcája.

1975-ben, 35 éve halt meg Németh László. Sok. Sok is, kevés is ahhoz, hogy egyszerre döntsük el, száz év múlva is azt a Németh Lászlót látjuk-e, aki a népi írók zászlóshajójaként, a harmadik út teoretikusaként behódol a trükkös Aczélnak és csapatának, aki előbb elfogadja a véres kezekből a Kossuth-díjat (1957), később a SZU-beli jutalom (mert megérdemli) körutat, aztán mindent, amihez az alku segíti; vagy a héroszt, a legnagyobb magyar-magyar írót látjuk majd, aki évszázadokra előre tudta a magyar nép (nagybetűvel: a Magyar Nép) sorsát, helyét, lehetséges mozgási lehetőségeit a világban.

Az Unió, bár kiírásában kifejezetten preferálta a csatlakozó új demokrációk múltfeltáró kulturális programjait, nem találta támogatásra érdemesnek Koestler-évünket. Ugyanúgy sikertelennek bizonyultak próbálkozásaink, hogy a magyar kultusztárcát és vezetőjét győzzük meg az egyedülálló lehetőségről.

"A tárcaíró ilyenkor pihenni küldi a benne lakozó személyiségeket, hogy néhány nap erejéig életre keljen egy hangban, egy témára komponálva, amely pillanatnyi örömmé változhat annak, aki hajlandó ünnepként olvasni, és bosszúsággá annak, aki magára veszi. Megsértődhet rajta, ha vaj van a fején, ha irigykedő szemekkel néz a szerző bukszájába, vagy mert fogalma sincs, hogy a valóság és fikció elegye nemcsak hamissá teheti a jelent, hanem elviselhetőbbé is. Pőre kimondásával, cinizmusával, túlzásaival és hibáival." – Sultanus Beatus tárcája.

​​​​​​​Mielőtt valaki elmélyedne Békássy Ferenc írásaiban feltétlenül figyelmébe kell ajánlanunk – mintegy meditációs objektumként – kilenc képet, vagy a kilenc kép közül legalább párat. A képsorozat sorsa éppen olyan kalandos, mint a méltatlanul elfelejtett fiatal költőé, ezért érdemes keletkezésének inspiráló pillanatáról beszélni, majd a képek sorsáról, végül megtalálójának elévülhetetlen érdemeiről, ahogy kellő érzékenységgel a képek felől olvasta Békássy verseit, művészetét és életét. A képzőművészet és a muzeológia számára a sorozat tehát felfedeztetett már, mi semmi különöset nem teszünk most, csupán a Békássy világa felé közeledők és az irodalom számára is megmutatjuk őket. –  Részlet Weiner Sennyey Tibor Költő és huszár című tanulmányából.

​​​​​​​Válságban van az angol egyetemi oktatás. Az idén jóval kevesebb pénzt kapnak az egyetemek a HEFCE c. (az egyetemi pénzek elosztását intéző) intézménytől, mint tavaly, számos építkezést, illetve épületfelújítást elhalasztanak, a lapok már megkongatták az újabb tömeges „agyelszívás” (brain drain) vészharangját – mennek a tudósok Amerikába, meg Kanadába. – Gömöri György tárcája.

​​​​​​​Ha valaki megkérdezne, ugyan ki írja meg a rendszerváltás utáni magyar Nyomorultakat, nem volna tippem. De gondolkodom. A dolog nem testidegen, hiszen a francia Plon Kiadó megíratta és megjelentett a kétszázadik születésnapra a Nyomorultak folytatását egy általam nem ismert François Cérésa nevű francia íróval. De az se magyar Nyomorultak, ahogy az eredeti sem az volt. Nálunk nincs ok, indíték. Itt „minden szép és minden jó, mindennel meg vagyok elégedve” – mondá Ferenc József. De a legvalóságosabb valóságot talán mégis Voltaire mester mondatja ki Pangloss mesterrel a nagy Leibniz mester nyomán: „Ez a világ a lehetséges világok legjobbika”.

Úgy néz ki, hogy egész évben válságdrámákat fogok nézni. Megyek a színházba, tisztulok. Jövök a színházból, tisztulok. Semmi meditáció, nuku léböjtkúra. Néha elnézek a Nemzetibe, belehallgatok a Kossuthba, és százhúsz évig élek.
De félek is ezektől a daraboktól, ezért végső soron jó, hogy többsége csak papíron marad. Félek attól, hogy a legtöbb mai drámából hiányzik a katarzis, így a mosodás átver. Piszkosan kapom vissza a szennyesem, és még csak nem is tudom: kihez menjek reklamálni. – Sultanus Beatus tárcája.

Ez az a pont, amikor a nappaliban összegyűlnek a szereplők, és a nyomozó kifejti lépésről-lépésre mi történt, hogy kiről mi minden derült ki, s hogy ki volt a tettes. Ezek a legfeszültebb pillanatok. Itthon vagyok. Várok. Várakozásom minden perce évezredekre nyúlik ki, olyan vagyok, mint egy mosolygós detektív egy különleges ügyének utolsó fejezete előtt. Elmondom, miként történt, s hogyan zajlott ez a Békássy-ügy, én hogyan éltem meg, s milyen váratlan fordulatok voltak benne.

Nyilván oka van annak, hogy Marx és Engels kiáltványa 74 ponttal toronymagasan veri a mezőnyt. Ezüstérmes Adolf Hitler Mein Kampfja, orrhosszal előzve meg Mao Ce-tung kínai elnök „Kis piros könyvét” (38 pont), amely az 1960-as években a kínai „nagy proletár kulturális forradalom”, de a nyugati radikális diákok bibliája is.

Jókai életét, feleségeit, a történtek általánosabb jelentését nem hagyhatjuk szó nélkül. Jókai példája azt bizonyítja, a férfi akkor szabadul a szebbik nemhez kötözött láncaitól, miután rászögezték a ládát. Ez reménytelenné tesz minden kétségbeesett szabadságharcot. Az egyik medvetáncoltatót azonnal követi a másik. Arról, hogy a Mennyországban hogyan ropjuk tovább, nincs hiteles híradás. Zárásul – pironkodva - valljuk meg, igaz, nem közönséges emberről van szó, mégis hümmögünk ma is, mi is, amikor egy húszéves liba férjül vesz egy hetvenöt éves vénembert.