Irodalmi Jelen
  • Czilli Aranka

    Értelmezés

    Soraid között mindig eltévedek.
    Elnyel egy hiányos szerkezet,
    elbukom egy ékezeten,
    vagy a sorvégi három pont egyikére ülve
    belelógatom lábam a néma semmibe.

    Kedvedre való ez a rejtőzködés, kétségtelen,
    és élvezed, ahogy elhasalok a kétségeken,
    mert túl a kimondhatón – tudjuk mindketten –
    vetett vággyal vár a szövegtelen
    összefonódás. Aprók leszünk, mint két pont
    az eleve elrendeltség törvényének
    megkérdőjelezhetetlen paragrafusában.

    Nélkülünk már minden mondat értelmetlen.


     

  • Lakatos-Fleisz Katalin

    Apahiány, misztikum, Isten 

    Az adventi időszakban fontos olvasmány lehet Czilli Aranka Késsel és villával című verseskötete, hiszen a tematikusan látszólag egymástól teljesen eltérő négy ciklust a hit motívuma köti össze. A könyv több istenes verset tartalmaz, segíti az elcsendesülést, a magunkra figyelést.
  • Czilli Aranka

    Cseresznyevirágzás

    Meddő nyár jön. Fogynak a tavaszok, csodákra várunk – szédült, szomorú cseresznyevirágok.
  • „...semmi másra nem tenném ma sem az életemet”

    Villáminterjú Czilli Arankával Késsel és villával című verseskötete megjelenése alkalmából

    – Úgy tudom, többször részt vettél a Sárvári Diákírók és Diákköltők Találkozóján. Ezek szerint már egészen fiatalon része volt a költészet az életednek. Otthonról hozod a versek szeretetét, vagy más hatására fordultál az irodalom felé?
     

  • Czilli Aranka: Késsel és villával

    A 93. Ünnepi Könyvhét alkalmából az Irodalmi Jelen bemutatja friss megjelenésű köteteit, valamint a művek szerzőit. Ezúttal Czilli Aranka Késsel és villával című verseskötetét ajánljuk az olvasó figyelmébe.

  • Czilli Aranka

    Adventi kalendárium

    Egyetlen alagút sem nyúlik a sírig. Azt ígérték, hogy a fény felé visz.
  • Üveggolyókkal játszik az ég

    Szemelvények az ünnepi antológiából

    „Lábujjaid újszülött ötösikrek.

    Terrakotta törzsüket csókolom.

    Tükrös gyöngyház-feje van mindegyiknek.

    Hideg patak fut végig combodon.”

    (Faludy György: XXXIV. Fülledt éjszaka, 2)