-
Onagy Zoltán
Kolozsvári Grandpierre Emil, a szerelem lovagja
Kolozsvári vállaltan nőbolond, és ez messze kiemeli őt a kortársak álszent, hazug seregéből. Emlékszünk még, a szocialista embertípus nemtelen, kizárólag a vörös zászlóra gerjed, ami az írókra hatványozottan vonatkozik. A szocreálban gyerek csak akkor fogan, amikor megalakul a helyi téeszcsé. Akkor is szűznemzéssel.
-
Onagy Zoltán
Nyugat
A társszerkesztő Móricz Zsigmond, miután nyitni akar az urbánusnak nevezett mélyirodalomból a közélet felé, de Babits ellenáll, elhagyja a lapot, a Kelet Népét szerkeszti, a kor egyik fórumát, ahol a népi írók jelentkeznek. (Ez az első jól regisztrált népies-urbánus vita az ezt követő népi-urbánus, zsidó-nem-zsidó, de modernista-anakronisztikus, globalista-nacionalista viták előtt.)
-
Onagy Zoltán
Babits leballag a vasútra mészárosa elé - Gellért Oszkár 1.
Jó nap. Babitst nyolc előtt készülődik, és néhány reggeli falat után leballag vendége elé a vasútállomásra. Nem tudja, honnan is tudhatná, hogy vendége nem csak kollégája, barátja, de egyben hentese és mészárosa is. Nem telik el hosszú idő, amikor előkerül a bárd, a csontozó kés, és a közelgő vendég – Gellért Oszkár – meglehetős szakértelemmel forgatja a szerszámokat.
-
Onagy Zoltán
Gazdag május a magyar irodalomban
„Mert törvény volt, ami történt! // Mit az ember egyre várt, // Végre trónra ült a Párt” – közölte az országgal költeményben az a Gellért Oszkár, aki nem sokkal korábban a Kortársaim című visszatekintő sorozatvetővel kiiktatta a létező irodalomból Babits Mihályt, beiktatta József Attilát.