A kognitív torzítások és a jelentésadás folyamata együttesen világítanak rá az emberi megismerés működésének legérdekesebb sajátosságaira; a jelentésalkotás alapvető, adaptív kognitív mechanizmus, amely a bizonytalan vagy értelmezhetetlen ingerek strukturálását szolgálhatja, elősegítve a koherencia, a kontrollérzet és a pszichológiai egyensúly fenntartását, de ugyanakkor éppen e folyamat során jelennek meg a kognitív torzítások mint rendszerszintű, előre jelezhető eltérések, amelyek nem véletlenszerű hibák, hanem a megismerés hatékonyságát biztosító mechanizmusok melléktermékei.

A hétvégén az Irodalmi Jelen és a Magyar PEN Club szervezésében megnéztük, hogyan működik nulla fok környékén, az erdő sűrűjében a kortárs magyar líra. A rendhagyó felolvasást és a hangulatot Varga András zenész, lapunk olvasója, a természet és művészetek együttállásának alapos ismerője fényképezte. A képriportot a felolvasók és a közönségben soraiban ülő, de a performanszba aktívan bekapcsolódó költők és prózaírók verseivel "illusztráltuk".

A válasz, amivel hazajöhettem erről a formabontó kísérletről: ahogy a téli erdőnek sem kell feltétlenül hó, hogy szép legyen, úgy az irodalomnak sem kell feltétlenül a négy fal biztonsága, hogy megszólíthasson.

Maceráim gondtalanul hagyják el a testem, úgy maradok meg, mint vízbe fojtott madár,