Az igazat megvallva nem sok jót hallottam felőled. Bár egy-két ilyen estén, mikor Ockó bemutatott, nézegettük egymást, miért öltöztünk úgy, mintha lagzin lennénk. Mint a cégvezetők, vasalt öltönyben, csokornyakkendősen trécseltél Anna egyik mérnökével, miközben fél szemmel a seggemet figyelted. Úgy tudom, a párod a Liszt Ferencben végzett.

Forró csókok, pacsik, igen beszédesek. Mindenki sejtette, egy húron pendülünk. Én Fischer Annie, Berci Jimi Hendrix akart mindenáron lenni. Később, a felvételi, nem hozott izgalmat, már az anyánk méhben is csápoltunk, pengettünk. A huszadik szülinapomra biedermeiert kaptam, írtam egy szonátát. És te, kérdezte a szemem, mikor viszonozod? Ha akarod, máris, és magadhoz rántottál.

Ne szipogj, Lolita, úgyse fogsz meghatni. Fújd ki az orrodat. Ne tapadj George-hoz, inkább keringőzzél, vagy indulj teniszezni. Keress új barátot, ahogy én is tettem, míg nem voltam tudós bátyád neje. Ne nyávogj, ne nyafizz, mint egy fázós csibe. Nem vagyok az anyád, jó lelkű dadusod. Mit akarsz még tudni? Volt-e rajtam bugyi, mikor pongyolában kergetőzött velem?