Mohácsi Árpád könyvét olvasva megértem, hogy a hétköznapok, a mindennapok bedarálják és elaprózzák a nagy történelmi eseményeket. Az új távlatokat, amelyek megnyílnak egy-egy ilyen sorsfordító időpontban, mint 1989 is, amelyek felfénylenek, utat mutatnak és hívnak maguk felé, egy idő után elfedik az orrunk előtt zajló, mindennapi dolgaink.

Sosem gondolkodtam még azon, hogy a bánat mi lenne, ha nem bánat volna, illetve mi is tulajdonképpen. Max Porter megtalálta rá a választ: a bánat egy tollas állat, egy varjú, amely váratlanul és kéretlenül beköltözik egy apához és két ikerfiához.

A kötetben nyolc különböző helyzetű, életkorú, más-más háttérrel és előzetes élettapasztalattal rendelkező kislány és felnőtt nő történetét ismerjük meg. A közös bennük, hogy erőszak áldozatává válnak.

A Semmi nem igaz, bármi lehetséges egységes hangon megírt, feszes könyv, amit a szerző rengeteg szereplővel, környezetrajzzal, tényekkel és lírai betétekkel tarkít. Egy olyan könyv, aminek nem kell feltétlenül minden mondatában tárgyszerűen igaznak lenni ahhoz, hogy a valóságot mutassa meg nekünk.

Tóth Csilla villámkritikájában Peter Pomerantsev Semmi nem igaz, bármi lehetséges című kötetét ajánlja olvasóink figyelmébe. A teljes kritika hamarosan olvasható lesz oldalunkon.

Regős Mátyás narratívája, a gyermek képzeletbeli barátjának nézőpontjából szemlélt világ remek választás a gyermekkor megidézésére. Mert nagy segítség egy ilyen képzeletbeli barát, önmagunk megkettőződése és mesebeli mása, akinek a kezét fogva, felnézve rá és összekacsintva vele leírhatóvá válhat a gyerekek számára nehezen értelmezhető felnőttvilág.

A félelem rókaként surran, a halál falósejt, a hentesboltban saját magát darabolja fel, és adja mások kezére az ember. Így működik a költészet, a szerelem, és a családon belüli erőszak is. Az otthonosság aranyporral hinti meg Tóth Csilla líráját, melyben az idő átjárható, a halál félelmetes, de a költészeten keresztül mindent lehet.

Az Irodalmi Jelen versösszeállítása ‘89 karácsonyának emlékére.

„Mit lehetne itt felderíteni? A felfoghatatlant? Hogy egy váratlan villanásban eltűnt egy egész lóversenyfutam, épp a célba érés előtt? Hogy eltűnt egy lány ugyanakkor és ugyanúgy, egyetlen szempillantás alatt? Hogy előre megfontoltan meggyilkolták a jóságot, azzal a szándékkal, hogy azt egyszerűen jóízűen elfogyasszák? Miért? Hogyan?” – Czinki Ferenc regényét Tóth Csilla olvasta, és késztetett gondolkodásra minket is.