A látvány, a maga valóságában, igen szép: fákkal takaródzó városrész.

A dágványi rendőrség nyomozói megállapították, hogy szándékos gyújtogatás történt.

Csak az indult rohadásnak, ami a raktérben volt, de az már a várakozás második napján, a hallal együtt, amin már az induláskor is olvadozott a jég.

Én a Hájlend kláb menedzsere vagyok. Beszéd közben nem használja a nyelvét, mintha golflabdát tartana a szájában. Celebek is játszanak a pályán.. Körülnézek.

Hiába rázta meg a falakat Sztálin és Rákosi elvtársak említésekor szűnni nem akaró, viharos, ütemes taps.

Az idő alatt, amelyet Daddy elvtárs Dögvészpusztán töltött, a Dágvány környéki tanyavilágban szignifikánsan csökkent a baromfieltűnések száma.

Nagy Zopán: Látens – „Regény”-kísérlet

Nem sokat gondolkodtam akkoriban.

A szovjet parancsnok hívatta Kaffkát, és rövid tájékozódás után kinevezte a bizalomgerjesztő fiatal szakembert városi rendőrkapitánynak. Arról is hallott ugyan, hogy Kaffka nem bánt valami nagyon kíméletesen a Dágványban elfogott illegális kommunistákkal, de a jó rendőr egy kicsit mindig szigorú.

Murony nem volt mindig Murony, valamikor Kajszinak hívták, és nem éktelenkedtek forradások a torkán.

Wehner Tibor glosszái 1.

Én pedig berohantam sebbe-lóba, hogy megvidámítsam az anyut, csak a Vili bezárta az ajtót kulcsra, hogy a Burrontó ne szökjön ki a kezei közül, azért, és először én sem tudtam bemenni, pedig már nagyon féltem, hogy mi van az anyuval.

Elég lassan értettem meg, hogy itt most valaminek nagyon vége van.

én az indulatos poéta helyében már régen ráborítottam volna az asztalt, de ő csak töltött az öregedő, bajszos makrobióta vaj’magyarnak, aki állítólag amúgy egyáltalán nem iszik, de most, igencsak úgy tűnt, átmenetileg fölfüggesztette örökös absztinenciáját.

„Dr. Wells, önnek éles szeme van”, válaszolta a hadnagy, miután ő is kihajolt a korláton, és hunyorogva figyelt egy percig. „Valóban ritkaság”. „Miért, mi az?”

Az arccsontját némi szakáll borítja, hozott valamit, mondja. A terítékhez használjam, most, december végén, ezüstkészlet, lealkudta – nem kérdezem meg, mikor, ahogy ő sem tudja meg soha, milyen számokat válogattam arra a régi-régi kazettára.

Az esküvő (ma is) elmaradt! – A viszontlátásra hullámzó koporsó-lapok frissen-csapolva üdvözölték a felebaráti délutánt. S az elő-szelektáláshoz kipakolt fogalom-tárgyak sértődötten mocorogtak a kis placc mancs-kövezet árnyék-mintáin.

És hogy a nyomorúságunk még kibírhatatlanabb legyen, másnap a munkahelyén belelépett egy rozsdás szögbe. Úgy hozták haza a szövetkezeti traktor utánfutóján, mint egy zsák nullás lisztet.

A dobosuk egy idősebb fazon, aki folyton citromsárga csuklószorítót, meg citromsárga fejpántot viselt, a dobja is ugyanolyan citromsárga volt, nem volt hajlandó feketét venni. Kicsit kilógott a többi metálos közül.

Még azt a disznóságot is elkövették a szegény drágámmal, hogy életfogytiglanra bezárták ide a zárt osztályra. Egyszer megkért, hogy csempésszek be neki valahogy egy csákányt.