És te azt mondod erre, hogy ez pusztulás, és legalább vigyünk királyliliomot a sírodra. És ha a koporsós temetés drága, legalább meleg tengerbe szórjunk. Jó. Mondom neked, pedig utazásra végképp nem telne nekünk, jó lenne a tengerig a folyó is, de ezt már nem mondom, minek vegyem el tőled a reményt. Tavaszig.

Az itt következő összeállításban néhány írást válogattunk ki a „sokhúrú cimbalomként” játszó, hol komoly, hol kacagtató, hol elgondolkodtató Karinthy műveiből.

NOVELLA

A feltételezésnek, hogy tudniillik Kádár budapesti eltűnéséhez a sakkozógépnek köze volt, ahogy mondani szokták, sem megerősítése, sem cáfolata nem hangzott el, holott egy, a TKM magazin 2010 márciusi számában megjelent cikk már határozottan utalt ennek valószínűségére.

PRÓZA

A tavasz úgy érkezett meg Budapestre, mint egy hadihajó a kikötőbe. Lenyűgöző, veszedelmes szépség, tökéletes formák, fegyelmezetten sugárzó erő. A sürgő-forgó matrózokat nem titkolt izgalommal várják a nők, otthon a tükör előtt már végeztek a sminkkel, utolsó pillantást vetnek pompás fenekükre, és már indulnak is.

PRÓZA

Lázasan elkezdett a káplán szobájában körbevizsgálódni. Kihúzta a fiókokat, kicsapta a rozoga szekrény ajtaját, majd az ágya alá is benézett. Az ütött-kopott bőrönd oda volt becsúsztatva. Kirántotta, felcsapta a fedelét. Érezte, hogy a vér kiszalad az arcából. Szeme előtt nagyapja négerbarna övét látta suhogni.

 
A fenséges hiánya is illúzióba áztatott most. Elcsurrant könnycseppben női akt. A szabadság nem tud más kontextust, csak ahol a múlhatatlanság és az egyidejűség értelmezhető.

PRÓZA

„A cipő!” – mered rá. Az egyik fél méterre tőle, a másik meg a térde mellett. Ottó bámulja, mintha eltűnne, ha leveszi róla a szemét. Elkapja a fejét, aztán megint rámered. Az izgalomtól elönti a forróság, már az ujjaiban is érzi. Nehéz légzése görccsé válik a torkán, és a fülébe dobol a saját szívverése.

 PRÓZA

Sarolta miden reggel hattól tizenegyig a fürdőszobában van és a fejbőrét radírozza, dürüszöli, súrolja, férje nyüszítve menekül ki a kertbe, mert Sarolta már arról is meg van győződve, hogy Tibor összebeszélt a fodrásszal, hogy őt kicsinálja.

 
PRÓZA

Informátorom kellemes ünnepeket kívánt. Megtudtam tőle azt is, hogy ez a Szenteste előtti délután. Falinaptárról olvastam le, hogy 1941-et írunk. Átjár valami megkésett belátás, próbálok lecsillapodni. Nincs mese, késedelem nélkül Jadwiga után kell vetnem magam, és ki kell menekítenem odabentről.

PRÓZA

A szellemeim azonban nekem is segítettek akkor, amikor spriccelni kezdtem a poroltóval. Nemcsak azt vettem észre, hogy megállt az idő, hanem azt is, hogy ebben a tágas örökkévalóságban szabadon cselekedhetek.

PRÓZA

Ha eltávolodtam is, mindig visszatértem. Ha nem is éltem úgy, mindig tanultam és tanítottam, és segítettem a rászorulóknak. Kol min-hásámájim, huc jirát sámájim. Minden az égből jön, kivéve az istenfélelem. Ha nem félem is, mert nincs már elég hitem, én szeretem az Istent. Érti ezt?

PRÓZA

A háború ettől a pillanattól anyám felségterületévé változott. Csáti-Szabó nagymamám a két Majoros fiúval, Petrás Örzsével és Papp Veronkával visszavonult abba a kozmikus készenléti állapotba, amely oldalágon a halállal tart rokonságot.

Amit fontosnak tartok, avval igen érdekes viszonyt folytatok. Kerülgetem-késleltetem, hosszasan készülök rá, hogy érlelhessem, bujkálok előle, hogy majd újabb tartalmakkal lephessem meg (magamat: a további tervezgetések jegyében és elodázás-folyamában)… Ezen állapot már-már euforikus jelenléttel ajándékozza meg mindennapjaimat.

Valamikor, fiatal indián korában Csendes Tollból megpróbáltak sápadtarcút csinálni. Ez persze csak a saját identitását erősítette benne, de azért nem volt könnyű  harc a sápadtarcú világgal szemben. Vegyészmérnöknek szánták, és már majdnem az is lett, persze csak testben, de néha az is elég.

 
Nagy hó volt a bölcsek utcájában, ezért óvatosan hajtott a jégkrémárus, aki titkon remélte, hogy a bölcsek, legalább ők, vesznek a nyárról megmaradt árúból, mert tudják, milyen fontos év végén pénzhez jutni.

 
A passzolás, az igazi passzolás olyan ihletett pillanat, aminek a mélységét és értelmét nem egyszer még a labdát leadó játékos is csak sejtheti csupán.

Lénárd Sándor, akit Karinthy Ferenc az utolsó humanistának nevezett – és máig ez a legtalálóbb jellemzés, amely a tudós-íróról született – életművében eggyé vált az orvoslás, a zene, a nyelv- és történelemtudomány, a természet szeretete. E különleges gondolkodó és alkotó április 13-án hunyt el negyven éve.

 Megfontolandó egyébiránt nemcsak a házasság előtti, de a házasság alatti és utáni szex totális tilalmazása... A nemzeti nagylét továbbra is bitztosítható volna azon egyszerű eljárás révén, hogy a hatvan kiló felettieket a következő népszámlálástól két személynek tekintenénk.
 

Kiteregetni a szennyest, ha van, kitenni a szélbe a lelkemet, ezt a mézbe mártott konyharuhát. Beszélek magamról, az érzéseimről, ezek meg szétspriccelik a világba. Megy egy bolgár uszály a folyón, folyik le a vízzel együtt, bekapcsolja a kapitány a rádiót és hallgatja, hogy nem tetszik nekem a világ, ahová folyik.

 
 
Vörös uszály a reggel.
Lépéseid elől fut, illan,
fél,
nehogy rátaposs