Szabadon hízás s fogyás közt,
Választhatni, mily nagy eszme,
S lesni ősi mérlegünket,
Egy dekával több nem lesz-e.
 

Béla és Klára nagy boldogságban éltek. Béla dolgozott, Klára vásárolt. Gazdasági válság alatt ez egy normális családmodell. Amíg Béla dolgozott, addig nem érdekelte, hogy Klára mit csinál, hűséges asszony, se gyerekük, se abortusza nem volt. Klára mindig várta Bélát a műszak lejárta után a munkahelye előtt. Béla sokáig azt hitte, hogy szeretetből, a kollegái cukkolták, hogy ő csak serpának kell, csomaghazavivő szolgálatnak. Nem érdekelte. Amikor hazaértek, az asszony kipakolta a ruhákat, mert a turiból hozta a cuccot haza, és nagyokat szeretkeztek. Sikertelenül. Egy napon így szólt az asszony Bélához. Te Béla, arra gondoltam, ha már úgyse csinálok semmit, akkor kereskedhetnék a neten. Hogy veszek ruhákat, és eladom. Kis haszonnal. Béla nagyon megörült ennek, hogy amíg ő gépiforgácsol, addig  az asszony a neten van, nem költ, de még keres is, kis haszonnal. 

Adjon az Isten
egyenest
ezer baráti
esemest
animált ímélt
a netre
szerelmet a ret-
tenetre
 

 
Ez a történet igaz. Szereplői éltek, vagy ma is élnek. Amíg lehet. Ezért kell megörökíteni őket.
 

Adjon az Isten
egyenest
ezer baráti
esemest
animált ímélt
a netre
szerelmet a ret-
tenetre.
 

A Luca-dallam nem halkul, a stég lábait ritmikusan pofozza a fodrozódó hullám, lassan együtt rezgünk a hullámokkal, a dal ritmusával, a táncoló vörös szoknyával, a múlt, a jelen és a jövő együttes látványával. Luca fölött az égen mosolyogva sorolnak a nők. A lányok. Az asszonyok. Bikiniben. Szépek. És szebbek. Kívánatosak és kívánatosabbak. Öröm, ahogy a sornak nincs vége. Csak jönnek, jönnek, úsznak az égen koordinálatlanul, előzgetve egymást, hajuk rövid, abban az a szép, hajuk hosszú, bennük az. Melle kicsi, rajta az a gyönyörű, az aprócska lánymell, melle nagy, rajta az, megpihenhetni ott.  Bizonyos rövididejű nőket nem ismerünk fel első szemre. Róluk azt gondoljuk, hóha, ők biztosan a jövő! De jó!  

Várjuk, hogy teljen. Jól várjuk, hogy teljen, hogy csengjen. Mégis mindig meglepő, amikor felcsendül. A csengő. Most az erkélyen fújjuk a füstöt, figyeljük, ahogy az eső elmossa a hét eleji havazás utolsó hírmondóit, nem hiszünk a szemünknek, de nem mondjuk, nem gondoljuk, hogy globális felmelegedés gyötri a földet, mert hasonló tragédiát, ahogy a fehér karácsonyt leveri a fekete karácsony, áprilisi záporok robognak végig a völgyön, gyerekkorunkban is láttunk nem egyet, nem kettőt. Amíg magyarázzuk a két okos nagyfiúnak, akik szerint az emberiség megöli a földet, leszarja az örökösöket, alig hallhatóan megszólal a csengő. Nem tudni, ki járt itt, ki repült át közöttünk, Jézuska, netán Luca. Talán Luca.
Luca széke 13. 

Luca tudja, az ágyban dől el minden. Ha nem is minden, mégis minden. Tanulj, figyelj, jegyezd meg a gesztusokat, a reakciókat, tárold őket, mondja a fapinának és a facsődörnek, akik fapinából és facsődörből állnak. Az erő(szak), a túlhabzott ego, az önzés, a hatalom, mert a világ ilyen, a putritól a palotáig működik, hasznot hajt, sikert sikerre halmoz. Az ágyban viszont nem működik, így Luca. Tehát a hatalmasok, az egocentrikusok, a sóherek, az erőszakoskodók, magyarul mondva: a fapinák és facsődörök – az ágyban meg vannak lőve. Csak néznek, hogy akkor most mi van? Nem értik. Nem is érthető. Az ágy a legragyogóbb demokrácia terepe. A szabadságé. Ahol szabadság van, ott szabadság van. 
Luca széke 12.  

Fogtam a telefont vizes kézzel, szuszogtunk a kagylóba. Te onnan, valami kétezer kilométerre innen szuszogtál, éreztem az illatodat, átjött a levegő. ’Aludsz már’, kérdezted. ’Hiányzol’, mondtam, és hogy némileg át van rendezve a lakás, áttoltam az ágyat. Azt hiszem, mondtam az orgonaszót is. De inkább mégiscsak elfelejtettem mondani, mert arra gondoltam, hogy milyen nehéz lesz letenni. ’Jó, most már tegyük le. Nem kéne letenni?’ Letettem a telefont, kinyitottam az ablakot, leültem olvasni, próbáltam odafigyelni. Oda tudtam figyelni.
 

Tavaly is így volt, jövőre is így lesz. Az apa a piacról hozott alélt halat a kádban úsztatja. Kimegy a bárdért és megparancsolja családjának, hogy amíg ő bent harcol, addig a fürdőszoba ajtaja előtt álljanak vigyázzban, ezzel igazolva az iránta érzett ámulatot és tiszteletet.
 

Arra is választ ad, jó birtokosai vagyunk-e tulajdonunknak.
Ha nem locsolgattuk rendszeresen, enyhén, kézből, langyos vízzel, a hajtások görbék. Ha görbe, a következőkben jobban figyeljünk, mi görbül, mennyire görbül. A görbület szögéből kiszámolható a veszély nagysága, min vagyunk kénytelenek változtatni.
 Luca széke 11.  

Egy remek, masszív, nagypofájú tarajas, aki harcos futkosás, kergetés, dühödt kukurikú, haragos tarkócsípés, hátkarmolászás után bepöttyinti a magot. Ha mindez nem történik meg látványosan, szemérmetlenül, akár a libák szeme láttára, akkor rántotta, tojáshab, sütemény, rakott krumpli, rántott leves szabadon, de csirke ritkán kel a tojásból. 
 
Luca széke 10. 

A szavazóba, aki most csak készülődik a választásra, próbálgatja fejben, ugyan mi lenne, ha őt választanám budai pasámnak, milyen, ha a másikat, szöget üt, de csókolom, miért szeretik az én kedvencemet, szabadna megtudnom? Mi van itt a háttérben? Ezek má’ megint összejátszanak? Most újra nem tudja, kire szavazzon. Hát ilyes a rontáselhárítás. Amint a szomszédasszonyról gyanítom, meg akarna rontani, kivédem, közben én rontom őt. 

Társadalmi balsorsunk társadalmi hazugságok következménye. S e hazugságok folytán talánynak látszik az egész magyar népsors, holott nincs itten semmiféle titok, csak eltagadott tények és gondosan csomagolt társadalmi hazugságok vannak. Csaknem két évtizede a magyar faji és nemzeti gondolattól hangos közéletünk. Meg kell tehát végre mutatnunk, hogy a magyar parasztságnak, tehát a magyar fajiság törzsének és törzsökének történelmi szerepét mindig akkor törték le, midőn jogos emberi céljait és kívánságait fojtották meg.
 

Vegyük hát sorra, melyik tizenhárom szimbólum közül választhatunk az ülőke lapjára, amellyel helyünket, helyzetünket mutatjuk Lucának. Rajzolhatjuk, véshetjük, festhetjük, kinek mi esik jobban. Hazudni a választásban nemigen érdemes, Luca pontosan tudja, mi van, még nálunk is jobban tudja, minthogy látja a jövőt, mi pedig nem. Mondunk valamit, amit évekre szólóan érvényesnek gondolunk, pedig már holnap érvénytelen.
Luca széke 8. 

Belgium: Aki a jó erkölcsökbe ütköző iratokat kiállít, elad vagy szétoszt stb. Ausztria: Aki az erkölcsiséget és szemérmet durván és nyilvános megbotránkozást keltő módon megsérti stb. (Még a legjobb valamennyi közt.) Spanyolország: Aki nyomtatvány útján és nyilvános megbotránkozást keltve oly tanokat terjeszt, melyek a közerkölcssel ellentétben állnak. Portugália: Aki az általános erkölcsi érzetet megsérti. Hollandia: Aki erkölcsi vonatkozásban visszataszító iratot terjeszt. Anglia, Norvégia, Dánia törvényhozása általában csak obscén írásművekről beszél.  

Decemberben véget ér az arab-izraeli háború. A kezdeti nehézségek (jóm-kipúr hosszúnapja, felkészületlenség, némi elbizakodottság a hatnapos háború okán) után az arabokat bezavarják részben a sivatagba, részben a tengerbe, futás közben pedig, hogy maradó nyoma, nem felejthető emléke maradjon az akciónak, telelövik a Varsói Szerződés honvédkórházait sebesültekkel Bukaresttől Budapestig.
 

De bekeneti a kilincseket. Az ágylábakat. Bekeneti a szoba négy sarkát. A kaput. Egy csokorka a párna alá. Enyhén végigdörzsöltet egy-két intim testrészt is, szimbolikusan (nem sorolom), hogy a boszorkány meg ne szállhassa, hogy legyen tej a gyereknek, legyen erő, egészség, termékenység. Ugyan minek? Luca maga ellen hoz utasításokat? Hogy ő maga ne tudja megszállni, amit pedig megszállna? Luca mama saját magától óvja a meztéllábas embert? 
Luca széke 7.  

Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs:
A sírjából kikel,
Mert friss vért színi kell,
A vámpírok hada.

 
Száz és száz füstszalag bodorodjon az ég felé, amikor Luca elrepül a fekete akácokkal díszített fehér táj fölött, hadd dobbanjon meg a szíve: Lám, hát helyet csinál az újnak az én kedves, szorgalmas népem.
 
Luca széke 6.