Huszonegy bujdosó magyar vitéz folytatta útját a rengetegben. Először eltűnt a szilfa, majd zömök tölgyesek tömött lombja takarta el a felettük kavargó felhőket. A Váradnak futó utat még magasabb hegyek követték. O’sváth úgy gondolta, addig rejtőzködnek, míg nem tudnak biztosat a magyar fősereg sorsa felől. – Kocsis Csaba: A legelső pandúr, Irodalmi Jelen Könyvek, 2010
 

Lehetőleg ne látogassuk meg szeretőnket. Mondjunk valamit. Hazudjunk valami átgondoltan okosat. A Luca napi titkos légyott azt jelenti, nem becsüljük valódi értékeinket. A szerető minden más napon értéknek, vagyontárgynak, költséges élvezeti cikknek, jókedvnek és örömnek számít, de mivel nem a mi valóságos vagyonunk, inkább drága szórakozás, ráadásul ellenőrizetlenségében párhuzamosan más vagyona is lehet. Amit ő kap, kikerül a házból.
 Luca széke 5.  

Mit loptak el tőle, mikor történt, milyen körülmények között, mekkora kárnak látta akkor, mekkora nyereségnek érezte később. Vigyorog, basszus, milyen jól jártam, hogy ellopták (a nőt, akit később a tolvajtól is elloptak, a tolvaj tolvajától is elloptak, és így tovább, végül aztán nem lopta el senki, mert nem kellett senkinek, hiába a jelentős ágyi szak- és anyagismeret). A dolgok végtelenül cifrák, soha nem olyan egyszerűek, egyértelműek a jelenidőben, mint remélnénk.
 Luca széke 4.   

Luca tiltja a kölcsönös Luca-napi házalást. Ott az év többi része.
Büntetésfajtákat helyez kilátásba, mert kötelező tudomásul venni, a legjobb barátnőt is boszorkányos szándék mozgatja, a kíváncsiság, a próbafutam és a kóstolás vágya, még ha veszettül tiltakozik is a gyanúsítás ellen. Ring a szép fenék. Csapkod a pilla. Csapkod a kétértelmű mosoly. Elforgatja a ház ura figyelmét. Megosztja, elviszi a ház hasznát. Nem tartanak a szerszámnyélbe vert ékek. 
 Luca széke 3. 

Luca napon tilos nagyobb munkába kezdeni, viszont engedélyezett, sőt kívánatos a szokottnál jobb kedvű, lendületesebb szerelem. Luca ezt jó szemmel nézi. Aki Lucát szerelemmel köszönti Luca napon, s a tizenhárom napot nagy kedvvel és szikrázóan végigszereti, a szerelem, a szeretett társ mellette marad, el nem hagyja semmi pénzért, senki delejes csábító kedvéért a következő Luca napig.
 Luca széke 2. 

Kormányozunk kézen-közön,
és utánunk a vízözön,
így vezetni élvezet,
ezért aki él, vezet.

Babits Mihálynak ez az adventi szonettje korai korszakából származik. Jól megmutatkozik benne, hogyan fordul a klasszikusokon (kelta centi) nevelődött fiatal költő a természettől (kék őz) a városi világ felé, egyúttal hogyan jelenik meg benne már ekkor a kultúra (Nissan) irtánti végtelen és kielégíthetetlen vágyakozás.

- Nézze, felesleges erőlködnie, maga is tudja, hogy igazam van. Gondoljon csak a Keresztes sör kampányára. Magáé volt az ötlet, ne is tagadja. A Szabadság szobor helyén felállított kereszt a ráfeszített söröshordóval, rajta az Üdvözítő felirattal. A megfigyelési osztályunk ráadásul olyan eszközökkel rendelkezik, amiről maga álmodni sem merne. Azt is tudjuk, titokban az orrát túrja. Ismerjük a szokásait, hogy hason fekve alszik, és egy fényképet hord a volt feleségéről a tárcájában. A körmeit tíznaponta vágja, és ha besokallt a magánytól, aprótermetű, ázsiai takarítónőkről fantáziál.
 

Közállapotaink
nem éppen megnyugtató
voltáról

 
Nemet mondott Márta Szobon,
Géza ezért vágta pofon.
„Hol a tolerancia?”
"Sehol!”– mondja Anci a
Márta barátnéja Szobon.
 

Gábor a tornácon „kismennyiségben” sörözött az éjszakai csillagok alatt, amikor a lány mögé somfordált a kész édességgel. A fiú láthatóan „elmerült” gondolatiban, s a lány a világért sem akarta mindezt szétzavarni, remélve, hogy „árulkodó” szaga sem teszi ezt. Gábor szerette a csillagok konstellációját. Odakint hatalmas ’Planetárium’ borult a tájra, melyet egy fényesen elbúgó „Meteóra” hasított ketté. A fiú úgy tudta, hogy ha kíván valamit, akkor az teljesül, a száguldó égi kődarab nézése közben. Így is tett. Szép hosszú farka volt, ami a „Meteórák” egyik születési sajátossága.   

Csak az a hülye Szalai suttogta, hogy náluk azért szép az ősz, mert ilyenkor megfektetik a lányokat az istállóban. Senki nem röhögött.
Rendkívüli találkozót beszéltünk meg délutánra a kis erdőbe. Fiúk, mondtam, miközben komoran szívtuk cigarettáinkat, odaát magyarok véreznek a barikádokon. Azt mondom, szökjünk át és csatlakozzunk. Aztán mi-mi-mivel harcolsz, te na-nagyon hülye, nézett Kolos a szemüvege mögül. Majd adnak ott vagy szerzünk magunknak, legyintett Dudus. És én éreztem, hogy eljött a pillanat.   

Felfedeztük a már akkoriban is oly sokat emlegetett szociális hálón tátongó éktelen lyukakat. És felfedezésünk birtokában nyomban kötelességünknek éreztük, hogy barátkozzunk. A hajléktalanokkal. A számkivetettekkel. És barátkoztunk. Még nem volt együttérzés éjszakája meg hasonló álságos förmedvények, a világ még egy hangyányit őszintébben működött. Esténként üldögéltünk mellettük padokon, füveken, a fokozatosan sötétebbé válóan kék, aztán fekete alapon csillagfoltos égbolt alatt, kannás bort ittunk literszám. 

Elhevert a fa alatti fűben, s végiggondolta az aznap hallottakat: mire kell figyelni, ha az ember tésztát keleszt (ezt százszor hallotta), drágább lett a tojás, milyen kedves az új postás, és még ezernyi elemi dolog. Ilyesfélékkel tömte az öregasszony a fejét egyéb hallgatóság híján. 

Nincs a belsejében, igaz, kukac ottan,
Sem káposztalepkék nem lepik rakottan,
De akár a citrom,
Ami már picit rom,
S zöldes penészgombák foltjától deresül
Lenn a hűtő alján, bűzhödik jelesül.

Inget gombol, zakót kanyarít, fejébe kalapot nyom – már hallani véli a koma csúfolódását, hogy: de kicsípted magad, mint szaros Pesta Jézus neve napján! Hadd mondja. Nem elég, hogy a keze remeg – valami alcizéje van, a fene se tudja megjegyezni, olyan svábosan hangzik – de a vérnyomása is magas. Mondta is neki a Sugár doktor, a körzeti, hogy le kéne tenni a poharat, János, de a koma csak legyintett rá. Majd leteszem én doktor úr, de akkor már szegezik is rám a fedelet, addig hadd vidámodjak még egy kicsit!  
 

Feminista: A miniszoknya viselésének elterjesztéséért küzdő női (gyakrabban férfi) aktivista. Az általuk kedvelt, úgynevezett feminista irodalom jellemzője, hogy egészen új látószögből, mondhatni alulnézetből ábrázolja a nőiség legtitkosabb lényegét is.

 A golyó eltörte Anna bal karját könyék fölött, a vékony, kicsi kart. Átment a kabátujjon, a karján, befúródott a hóna alatt a bordák közé, gondolja a férfi. Vér és húsnyomok mutatják a pontot, ahol a kart elhagyva a szövetet érte. És látom az arcbőrén, ahogyan rózsaszín és a barna milyen gyorsan fehéredik, gondolja a férfi. Hanyatt fekszik, mozdulatlanul.

Annát a vérszag borzasztja el, a véres szalmaszatyor a bajuszosnál, a véres levelek a második falgödörben, itt most a véres rongyok, széthasogatott lepedők, vérrel teli kislavór, a véres ing, a fájdalom látványa a sérült arcán. Nem így képzelte a forradalmat.

Írásbelin és szóbelin is második lettem. Írásbelin túl sokat időztem Byronnál, Keatsnél, Shelleynél, Lermontovnál és Puskinnál. Ők öten, különösen Lermontov és Puskin voltak 16-17 évesen a kedvenceim. Elbeszélő költeményként az Anyegin Puskintól, és a Démon Lermontovtól, prózában a Korunk Hőse szintén Lermontovtól. Szóbelin, pechemre Arany balladáit húztam, konkrétan Zách Klárát. Véres sztori, valahogy nem tudtam szárnyalni, pedig jól ismertem a történeti hátterét, és Arany balladai nyelvezete sem volt érthetetlen, vagyidegen számomra. 

– Comblövés és halál – bólintja a fiatalember. – Nem is vettem észre, hogy eltaláltak, csak lefelé a hegyről, mert teleszaladt a cipőm. Az éreztem, hogy megütött valami, de azt hittem, ág talált el, ahogyan futottam fölfelé a lövöldözésben.
Hihetetlen, nézek, gondolja a férfi, legalább háromszáz méter, de inkább négyszáz a Sötétkaputól. A szövetnadrágon térd fölött, oldalt a bemenő és a kimenő lyuk, golyónyom. Akkor csontot nem talált.