Kicsinyítés: A Magyar Nemzeti Bank manapság jól megfigyelhető törekvése, mellyel forintban szerzett jövedelmünk értékét befolyásolja.

Anonimitás: Annyi mint névtelenség. Diktatúrák idején bevált írói védekező módszer a hatalom túlkapásaival szemben. A módszer ugyanakkor megnehezíti a világhír elérését. Kivételt képeznek a névtelen (feljelentő) levelek írói, akikről hazánk világhíres lett.

Benyomás: Szinesztéziás kifejezése annak, ha egy nő nagy hatással van egy férfira, illetve irodalmiasan kifinomult kifejezése annak, amit egy ilyen férfi az adott nővel e hatás eredményeképpen csinálni szeretne.

Hallomás: Az irodalom legfőbb forrása. A halláskárosult író félreérti az eseményeket, és így azok irodalmi formát öltenek.

Nincs a belsejében, igaz, kukac ottan,
Sem káposztalepkék nem lepik rakottan,
De akár a citrom,
Ami már picit rom,
S zöldes penészgombák foltjától deresül
Lenn a hűtő alján, bűzhödik jelesül.

Ezek után már azon sem fogok meglepődni, ha egy szép napon egy magyar irodalomtörténész (biztosan magyar lesz, mi más lehetne?!!), bejelenti, hogy az ókori Athén vagy Spárta romjai között rábukkant arra a DVD-re, amelyre Homérosz dédunokája az Iliász, az Odüsszeia és a himnuszok hiteles, eredeti, teljes szövegét mentette ki dédapja rámaradt számítógépéből, amikor i. e. 480-ban a perzsák már annyira megközelítették a házát, hogy menekülnie kellett.

Fejes káposztát, zellereket főznék,
s egy kacskaringós, kedves karfiolt.
S akarok újra sok vöröskáposztát,
vörös-, fok-, póréhagymát, ami volt,
és kellene még zöldség sok ezer,
és kellene még aztán milliom:

Nyúlós-málós
Kecsap Áron,
olyan, mint egy
makacs álom.
Vigyázz, lecsap a kecsap!

Fura ez az egész. Majdnem egy évig fontolgattam, mit tegyek azzal, akit gyűlölök. és most, hogy az első gyilkosságon túl voltam, egy óra elég volt, hogy elhatározzam, elteszem az útból Virágnét. Hiszen ha ő nincs, helyreáll a terveim szerinti rend. S meg is tettem, habozás nélkül. Azt hiszem, túl könnyen határoznék most már egy-egy életről. És higgye el, kedves Gaál, van még néhány, akitől szívesen megszabadítanám a világot.

Hogy mi lesz, ha beleszeretek valakibe? Azt hiszi, most megfogott, ugye? Pedig csak azt mutatja a kérdése, hogy mégse érti, amit magyaráztam. Én szerelmes vagyok Kittybe. És két szerelem nem fér meg együtt. Tudja, azok a kiátkozott házassági félrelépések éppen azért ölthetik a szerelem maszkját, mert a tiltás romantikája megemeli őket. Tegye szabaddá, sőt kötelezővé, és a deresedő fejű Don Juan ész nélkül visszamenekül a házasságba…

Nem, nem azért meséltem el, mert büszke vagyok a sikeremre. Bár büszke vagyok. Hanem az egész nagyon is szoros kapcsolatban van azzal a gazemberrel. Igaz, én csak hónapok múlva tudtam meg, nem sokkal az esküvőnk előtt. Az úgy volt, hogy az az ember színházba hívta Arankát. Hogy elviszi magával színházba. Pestre.

Megbotránkoznának? Na és? Szeretem azt az embert! Érti? Annyi megaláztatás, annyi kínlódás után olyan nekem ez a szerelem, mint az újjászületés! Újra nő lett belőlem. Van testem. Amit egy férfi megsimogathat. Megölelhet. Újra ember vagyok. Olyan nagy bűn ez? Ne haragudjon. nem akarok sírni…

Hogy az édesanyjára emlékeztetem? Ne udvaroljon, fiam. Öregasszony vagyok, de szenilis nem. Mit akar tőlem, hogy ennyire kedves?...
Hogy Szőke Zoltán? Hogy az milyen ember volt? És ezt tőlem kérdezi? Honnan tudhatnám én azt? Csak a minap költöztek ide!...

Igen, tényleg jól megfigyelte. Azt se tudtam, köpjek-e vagy nyeljek. Biztos el is vörösödtem, nem vagyok én az ilyenekhez hozzászokva. Nem szoktam én nappal meztelenkedni. Biztos előbb csak hápogtam valamit. Ő meg tán azt hitte, már igent is mondtam. És már jött is oda. Na, kidobtam. Mint a pinty. Kapott egy pofont. Hogy milyen dühös lett!

Foglaljon helyet, Gaál úr. Igen, tudom, maga az, aki a Zoli halálának körülményeit akarja tisztázni. Mondta Rózácska. Afféle független nyomozóként. Ezért is fogadtam soron kívül. Pedig elhiheti, millió baja van az embernek ilyenkor, hétfő reggel. Rettenetes. Nyáron mindenki elmegy szabadságra, a vasút nem szállít, a külkeresek nem intézik a rendeléseket, itt rohad az áru a nyakunkon. Különösen most, hogy a gyár lelke, Zoli nincsen itt…

A mellékelt feljegyzések (hangfelvételek szerkesztett szövegei, illetve két levél és egy képeslap másolata) Szőke Zoltán meggyilkolásával kapcsolatosak, azzal az esettel, amelyet Önöknél próbáltam felderíteni. Tudom, sikerrel lezárták az ügyet. Azóta már mindenen túl vagyunk, minden elcsendesedett. Úgyhogy gondoltam, felesleges őrizgetnem ezeket a papírokat, de talán az Ön számára érdekesek lehetnek. Ha mégsem így volna, nyugodtan dobja papírkosárba az egészet, és felejtsen el engem is. De amennyire sikerült Önt, mint valóban kiváló szakembert megismernem, talán mégis megőriz jó emlékezetében.

Az épület előtt hosszú sor kanyarog. Előbb azt hittem, valami új magyar film bemutatójára árulnak jegyet, de aztán kiderült, ez a sok ember mind a zaciba készül. És még mondja valaki, hogy itt szegénység van! Lám, mindnek van feleslege, van bőven eladni valója.

 Én nem tartoztam egyik csoporthoz sem, én ragaszkodtam a magam osztályához, ehhez a közép-európai dzsentri bolgársághoz, ahhoz, amelybe rajtam kívül senki sem tartozott.  

Minden pusztul itten. Nem születik elég gyerek, aki meg születik, abból időskorú lesz. Innen ősszel még a vándormadarak is elszállnak. Hát meddig mehet ez így, kérdem én.

„Jó Gizának Mátraterenyén!
Hordozza a Márk a tenyerén.”
„Irigylitek? Buták, ej, ti!
Mi lesz vele, hogyha ejti
Márk a Gizát Mátraterenyén?!”

A nép, az istenatta tengerárja meg óvasta vóna feszt, mán ha tudott vóna óvasni, még szerencse, hogy ez a Hoffmann meséjin nevekedett generácijó mán óvasni se nagyon tudott.