A napsütötte sávon túl
A programsorozat nyitányaként felolvasták Göncz Árpád köszöntő levelét, majd Bálint Imre, a BÉK elnöke és Nagy Bálint, a FUGA programigazgatója üdvözölte a közönséget. Az irodalmi rendezvényeknek is gyakran helyt adó, tágas kiállító-, tervező- és rendezvényterem (pontosabban termek együttese) három napig változatos programokkal várta Petri György olvasóit, egykori barátait, kollégáit, hogy felelevenítsék a rendszerváltozás meghatározó szellemi alakjának emlékét. A tizenhárom éve elhunyt költő életművét az első napon panelbeszélgetések során járták körbe irodalmárok és filozófusok, de a szervezőknek arra is gondja volt, hogy az intellektuális feltöltődés közben a has se maradjon üresen – a Petri-büfévé alakult kávézóban Sulyok Miklós és Sáska Géza főzött a költő receptjei alapján. Petri igazi gourmet volt, ha valaki ínycsiklandozó ötleteket szeretne kapni a karácsonyi menühöz, csak üsse fel egyik verseskötetét, és olvasgassa!
Nagy Bálint
Hogy miként lehet a költészet tárgya az ételekről és elkészítésükről való álmodozás, nos, többek között erről is szó esett az ebédszünet utáni konferenciaülésen, ahol neves irodalmárok olvasták fel egy-egy esszéjüket, vagy fogalmazták meg élőszóban gondolataikat Petriről. Az ülést Keresztury Tibor vezette, aki a felolvasások sorát is megnyitotta. Keresztury Petri költészetének irodalomtörténeti jelentőségét Juhász Ferencével állította párhuzamba: míg az ő életműve lezár és kiaknáz egy költészeti korszakot, Petrié újat nyit; előbbi nélkül a múlt nem megírható, az utóbbi nélkül a jelenről nem beszélhetünk. Petrinél a rendszerellenesség addig példátlan, demonstratív gesztusa a nyelv radikális átértelmezésével társul; költészetté emelte az alulstilizált, lecsupaszított beszédet, és merőben új nyelvi regisztereket szólaltatott meg – hangsúlyozta Keresztury Tibor.
E lírában az életrajzi mozzanatok súlya egyenértékűvé vált a költői munkával, a személyes problémák költői problémává alakultak. A lírai közlés aktusára koncentrálva Petri a politikai szférát is intim közelségbe vonta, s ez az alanyi feltárulkozás (mely messze túlmutatott önmagán), a betegséggel, az elmúlással a legszemélyesebb magánügyet tette meg verse tárgyának. Ahogy a költő egyik kései interjújában megfogalmazta: „használható nyersanyaggá” kívánta minősíteni a halált. Végsőkig megőrzött öniróniája távol tartotta az őszikés, létösszegző lírai hagyománytól; az önmagával szembeni kíméletlenség, a végletes szkepszis, az alulstilizáltság nem adott módot az „együttérző sóhajokra, üres ég felé pislogásra, a litániákra” – fogalmazott Keresztury –; Petri képes volt az elmúlást alkalommá minősíteni. E felemelő méltósága a hideg fej, a józan ész, az önkontroll, a kíméletlen, szembenéző önreflexiók igényét hagyja örökül az utódoknak.
A péntek délutáni konferencia résztvevői
Márton László egy Petri-kötettel a kezében nyúlt vissza a költői életmű rétegeihez, bár többször hangsúlyozta: íróként „nem ért” a lírához, ezért inkább három kérdést fogalmazott meg a Petri-hagyománnyal kapcsolatban. Kiindulópontja az Egy versküldemény mellé című költemény volt, ezzel jellemezte azt a versfelfogást, melyet a költőnél „az anyaghiba poétikájának” nevezhetünk. Petri György attól volt nagy költő, hogy „az anyaghibát tette meg anyagává” – fogalmazott Márton. Első kérdésére – a nyelv anyag vagy eszköz-e a költő kezében? –néhány idézettel válaszolt az életműből, s a konklúzió világos volt: mindkettő. Miből hozza létre Petri ezt az erős poézist? – szólt a második kérdés. A költőietlenségből csinált költészetet – szólt a válasz –, s ez a keményvonalas materialista azáltal, hogy folyton távolságot teremt önmaga és Petri György, a költő között, a repedéses, anyaghiányos koncepcióból transzcendenciát teremt. A verslefokozás egyik módja az a játék, amelyet az Egy versküldemény mellé is megtestesít: a cím feltételez egy másik, létező verset, melyet nem ismerünk; de ehhez hasonlóan működik a Széljegyzet egy vitához is: a költő a kézzelfogható olvasmány mögé egy meg nem ismerhető szövegvilágot teremt.
Márton László
Márton László végső kérdése: „Mennyiben korhoz kötött ez a költészet?” A válasz: nincs értelme mérlegelni, most mit írna Petri, hatásával viszont nagyon is van értelme foglalkozni. Az életmű terjedelmes része ugyanis annyira korhoz és helyzethez kötött, hogy megértése kommentárokat, lábjegyzeteket igényel. Ám függetlenül ettől az „archeológiai” igénytől mindig a hitelesség ereje határozza meg a verseket, s ennyiben Petőfi, Ady közéleti lírájával rokoníthatjuk azokat. Költészetének jelentésrétegeire mindig újabbak rakódnak, a mában még azok a költeményei is aktuálissá lesznek, amelyeket tíz éve múlandónak hittünk. „Esetében nem vagyok képes a személyre szabott olvasástól elvonatkoztatni” – zárta szavait Márton László arra utalva, milyen erős a Petri-személyiség hatása ebben a költészetben.
Margócsy István is egy versből indult ki: a T. T.-nek egy másik születésnapos kortárs, Tandori Dezső megidézésére is alkalmat adott. Nem csupán a születésnap és az életkor közelsége rokonítja e két alkotót, de „mindketten radikálisan szakítottak a József Attila-i hagyománnyal, vagyis nem egy csoport, közösség nevében fogalmazzák meg a verset, és annak alanya nem egy szubsztanciális személyiség többé – hangsúlyozta az irodalomtörténész. A T. T.-nek egyébként szép és játékos baráti gesztus: Petri egyrészt átveszi Tandori motívumait, képeit, ugyanakkor bevonja saját világába, a nagyon is petris „hedonista teázások”, evések-ivások birodalmába, ami Tandoritól viszont merőben idegen. E nagyvonalú közösség kifejezi különbözőségüket és azonosságukat – bár szolidárisak, kettejük között szakadéknyi távolság tátongott, szögezte le Margócsy.
Margócsy István
Az irodalmi szerepvállalás két szélsőséges pólusát Margócsy konkrét szempontok – a politikai szerepvállalás (illetve annak radikális elutasítása Tandorinál), a költői világlátás, a személyiségfelfogás, az alkotás gesztusa –alapján elemezte végig; mondatok, kötetcímek, kötetszervező elvek és attitűdök mutatják ki pontosan az ellentéteket a két költőnél. E más-más világok mégis kiegészítették és feltételezték egymást, s a T. T.-nek című vers mellett Tandoritól is fontos gesztus volt a vele mindig szolidáris költőtársa felé, amikor 1990-ben meleg, méltató kritikát közölt Petri lírájáról.
Háy János egy nagyobb terjedelmű művéből olvasott fel egy részletet: személyes, novellisztikus esszéjében azt beszélte el, kamaszként hogyan került közel Petri költészetéhez. Egy könyvesboltban látta meg a Körülírt zuhanás című kötetet, és rögtön közel érezte magához (egyik osztálytársa bátyja ellopta tőle a kötetet, ebből tudható volt, hogy tényleg jó). A gimnáziumban mindjárt előadást is tartott magyarórán a költőről, és kamaszos hévvel kreált hőst a számára reveláció-értékű felfedezésből, Petriből. Háy írásában a magyartanár a megtestesítője a korszak értetlen, merev ellenállásának, mellyel sokan fogadták ezt a költészetet: a tanár a közösségiséget, a gyökereket hiányolta belőle, és „pofátlanul pesszimistának” nevezte.
Háy János
A valóság újraértelmezése elemi erővel robbant be a 70-es évek költészetébe, amely teli volt kusza képiséggel, kozmikus ötletrohamokkal – jellemezte a Háy-novella az akkori „verspiacot”, melyet a „tőlem alkatilag is idegen költészet uralt”. Épp piacvédelemből idegenkedtek Petritől annyian, sokaknak nem volt érdeke, hogy e másfajta versbeszéd elfogadottá váljon. Közben nagyon is hagyományos „lírai hőst” formáltak meg ezek a költemények, kitüntetett negatív szerepkörrel. Petri nem leszámol József Attilával, hanem folytatja – kapcsolódott a Háy-írás ezen a ponton Margócsy véleményéhez –, még a vers tere, a teátrum sem épül le. Petrit nem érdekelte az avantgárd múlt-eltörlő gesztusa, nagyon is kapcsolódott a hagyományhoz – azért, hogy provokálja azt. Ezért van az, hogy újra és újra megtaláljuk őt. Petri új nyelvet legitimizált, és azt a gesztust, hogy mindenki úgy írjon, ahogy akar – azzal együtt, hogy utána már nem érdemes úgy írni, ahogy előtte.
Parti Nagy Lajos „Egy őszi levélre” című írását olvasta fel, melyben Petri azonos című versére komponált lírai emléktöredéket – bár prózát –, múlt-jelentést, amely azonban szorosan kapaszkodik a mindenkori jelenbe. „Zörögve, veckelődve alakul az idő, még nevetgél is hozzá a szájával, ve-ve, ck, ck, zöveve, a beesett szájával sárgán, hecsedlipirosan, mintha göcögne az idő, lefagy róla, aztán göcög újra, monoton” – invokálja a felütésben Parti Nagy a Petri-vers első két szavával a költőt és a művet, és a 91-es év őszét, a délszláv háború kezdetét. „Lövik Zadart, harcok az Adria partján, légiriadó Zágrábban, tíz kilométerre a magyar határtól bombáznak, lezuhant harci gépek magyar területen, állítólag, a CNN szerint, a magyar légvédelem lőtte le a jugoszláv felségjelű repülőket, szerencsére nem igaz…” – mondja Parti Nagy a „tárcacsütörtökön”, amikor készül a határidőre leadandó szöveg, Petri versében pedig ez idő tájt „mintha egy üvegpatkány / vonná vemhes, törékeny / hasát az úton át…”
Parti Nagy Lajos
„Mivel terhes, Uram, ez az ősz?” – kérdezi Parti Nagy ama ’91-esről, amikor „még itt éppen béke van, zörögve, veckelődve, de béke”. Petri „kallódó levélasszonya” a versből Parti Nagynál a béke szimbóluma lesz: „nekem most, ha morbid is, ha lidérces is, a békére nézvést mozdul meg Petri hasonlata”. S a végén összeáll a kép, az őszi levélé, melyre a vers született, és azé a levélé is, mely a mostból íródik odaátra az egykori költőbarátnak: „Zörögve, veckelődve / honnan hová törekszel – / mintha egy üvegpatkány / vonná vemhes, törékeny / hasát az úton át, te / kallódó levélasszony?”
Várady Szabolcs „Füst, köd, jég és méz” című, impresszionista hangulatot sejtető előadása a címben felsorolt motívumokat kutatta fel Petri György költészetében. A füst a legmarkánsabban éppen egy „kiselejtezett” versben, az Elégiában bukkan fel, amelyet Várady Szabolcsék a hagyaték feldolgozása közben találtak. Ennek sorait később más verseknél felhasználta a költő, de a dohányfüst a Petri-szimbolika meghatározó eleme valamennyi kötetben („Botladozom, kószálok, csellengek / Tétován, mint a cigarettafüst”), ahogy a köd is folyton visszatérő hangulati elem („Szeretem az őszi hideg szobákat, / ülni kora reggel összehúzott köntösben / a kitárt ablaknál, vagy a tetőn, / párolog a völgy meg a csésze kávé / – ez hűl, amaz melegszik.”)
Várady Szabolcs
A jégnek az épp átalakuló, formálódó alakja ragadta meg a költőt, amikor a kemény jég meglágyul, vagy zajlik. („Jégtáblák önkéntes halálát szoktam figyelni.”) A jégcsapok, „könyörtelen, lassú fogyatkozásuk” is visszatérő motívum Petrinél. Hasonlóan artisztikusan és képszerűen bukkan fel verseiben a méz („egyforma szép a szurok és a csurgatott méz”). A Maya című versben találkozik a méz és a jég, az Öt tételben pedig a méz és a füst, Petritől nem megszokott „zenei áramlással és lebegéssel”, fogalmazott Várady Szabolcs, a korai kötetekben e képekkel ellenpontozta Petri az élet komorságát.
Jeles András rendező, forgatókönyv- és drámaíró Füzetek című kötetéből olvasott fel három, a költőt megszólító, illetve megidéző részletet. A „Feljegyzés Petri Görgy részére” még a költő életében született. „Gyurikám, tudatom veled, hogy az életünk ürgevadászat. Nem tudom, milyen az ürgevadászat” – kezdi Jeles az erotikus, frivol célzásokkal átszőtt élet-allegóriát, melyben az ürgelyukba hatolás nehézségeiből bontakozik ki a születés és halál közé szorított lét problematikussága. „Kedves Petri!” – szólította meg a második részletben a szerző a már eltávozott költőt, és azt fogalmazza meg a levélben, amit a korábbi előadók is hangsúlyoztak: „a halálmenetben is feladatot láttál, amelyet illik elegánsan teljesíteni”. Jeles az eleganciával borotváló borbély mozdulataihoz hasonlítja e költői kihívást. A harmadik részlet a mából visszatekintés borzongató felismerése: „Most rémülten tapasztalom, mi épült a feszült csendben”. Petri „olyan élesen kegyetlenül élt saját korában, mint szálka a húsban” – jellemezte befejezésül Jeles András e kíméletlenül önreflektív költészet erejét.
Jeles András
A konferenciát Kabai Csaba előadása zárta, melyben a Halálomba belebotlok című Petri-verset elemezte minden részletre kiterjedő alapossággal. Kabai kiemelte: Petrinél a halál mint téma a versszerző attitűd kulminációs pontja, nem csupán életrajzi lehetőség. Előbb jelent meg nála az intonációs keret, csak azután töltötte meg azt tartalommal a „sors”. Szokatlan fegyelmű, és szokatlanul kötött formájú ez a vers a Petri-életműben, de nem véletlenül: Kosztolányi Száz sor a testi szenvedésről című költeményét alludálja benne a költő. A játékos forma látszólag ellentmondásban áll a naturalisztikus témával, de épp ez tölti fel feszültséggel a verset. Kosztolányitól számos hangtani, alakzati, képi elemet átvesz Petri, aki már korábban is kiaknázta a nyelvi játék lehetőségét a halál kifejezésében: például a németből kölcsönzött kemény h-hangokkal a gégerákra utalva.
A címben is megjelenő botlás szó itt épp a vers „mértani” közepére kerül, amely tudatosan „botlasztja” meg a költeményt „esetlenül”, vagyis esés nélkül, és osztja időben és formailag is kétfelé. A vers végén alkalmazott tudatos „rímbotlás”, melyet a korábbi tökéletes rímekhez képest sutaságnak is érzékelhetnénk („tompul – gondol”), nagyon is tudatos: a kín versszakában jelenik meg a rím hibája is. A halálról való beszéd bagatellizáló játékosságával, az alulstilizáltságával Petri mintegy áthangszereli Kosztolányit, és teremti meg ezzel saját halálmítoszát – összegezte verselemzését Kabai Csaba.
Kabai Csaba
A konferencia végén már csak egy gyors körkérdésre maradt idő: Keresztury Tibor mindenkitől azt kérte, nevezze meg három legkedvesebb Petri-versét. Gyorsan lejegyzett „statisztikánk” szerint a két „győztes” az Ismeretlen kelet-európai költő verse, és a Hogy elérjek a napsütötte sávig volt, de több más verset is megemlítettek az előadók. Jeles András pedig így hárította, hogy konkrét verscímeket mondjon: „Én regényként olvasom Petrit”.
Péntek este Janesch Péter nyitotta meg a FUGA kiállítótermében a tárlatot, ahol a kéziratos, rajzos, képes emlékek mellett többek között Böröcz András, Forgách András, Forgács Péter, Galántai György, Kocsis András, Lóránt Zsuzsa, Petri Lukács Ádám, Rajk László,Várady Szabolcs képzőművészeti munkái és fotói láthatók januárig.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
Kapcsolódó anyag: a háromnapos rendezvény részletes programja.
