Békebeli társasélet – Ötéves a Hadik Szalon
Rengeteg vendég szólalt meg a Hadik Irodalmi Szalon ötödik születésnapján a Petőfi Irodalmi Múzeumban: a pódiumon nemcsak az egykori beszélgetéseket elevenítették fel, de ki-ki szülőföldjének, szeretett környékének történeteit is megosztotta.
Bármilyen hihetetlen, már öt éve rendezik meg hónapról-hónapra a Hadik Kávéház estjeit, legyen az a Hadik Szalon, a Generációk estje vagy a különféle művészeti ágak alkotóinak találkozása. Közös vonásuk az esteknek, hogy alig lehet beférni – tapasztalt Hadik-látogatóként már megtanultuk, hogy az előzetes regisztráción túl legalább fél órával a kezdés előtt kell érkezni, ha helyet szeretnénk kapni. A Hadik-szalonok kinőtték önmagukat és a helyszínt, ezt az is bizonyítja, hogy az ötödik születésnapot a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezték, de még annak a díszterme is kicsinek bizonyult, így megnyitották a „kivetítős” termet. Nemkülönben impozáns volt a meghívott vendégek, közreműködők létszáma – persze, így sem lehetett mindenkit megszólaltatni, aki az évek során megfordult a Hadik pódiumán. Ízelítőt azért kaptunk belőle, mennyire színes volt eddig (és nyilván lesz ezután is) a felhozatal.
A Hadik-csapat (balról jobbra): Bosznai Tibor, Ott Anna, Juhász Anna, Bonta Gáspár
Fotók: Vörös Dávid
Juhász Anna, az estek háziasszonya és Bosznai Tibor, a Hadik művészeti vezetője két kollégájukkal vállvetve szervezik a műsorokat – Bosznai vendéglátós családból származik, mesélte a köszöntőjében, és mindig az volt a vágya, hogy valami többlettartalmat csempésszen e szakmába. Juhász Annáról pedig közismert, amit elmesélt: otthonról hozta a szalonok szeretetét; az édesapja, Juhász Ferenc körül kialakult baráti-művészi társaság gyerekkora óta szolgáltatja ehhez a szellemi muníciót. A PIM régóta együttműködő partnere a kávéháznak, de a patinás épület története is összekapcsolódik a művészeti disputákkal: E. Csorba Csilla fel is olvasott egy idézetet annak illusztrálására, milyen aktív szalonélet zajlott a falak között a 19. században.
Valami hasonló hangulat kerekedett itt, a közel kétszáz évvel későbbi esten is, ahol elsőként Karinthy Mártont, Saly Noémit és Fabricius Gábort szólította a pódiumra Juhász Anna – Karinthy és Saly még a legelső szalon vendégei voltak. Mártonnak persze mondania sem kellett személyes kötődését a kávéházhoz, hiszen nagymamája képe is – az egyetlen nőként – ott virít a Hadik falán. Tréfásan úgy szokott fogalmazni: „A Hadikban születtem”. Egyébként az általa vezetett Karinthy Színháznak (kicsit odébb a Bartók Béla úton) törzsasztala is van itt. Ha kávéház a téma, nem kérdés, hogy a szakértő Saly Noémi – mindjárt ki is igazította a Hadikot „kávézónak” nevező közreműködőket. A régi szép időkben a több mint száz kávéházból alig négy-öt volt irodalmi – mesélte a kultúrtörténész. A rendszerváltás után újraindulók közül is jó, ha minden századik valós tartalommal tudja megtölteni a falakat – szerinte a Hadik ilyen. Amikor Bosznai Tibor azt firtatta Noéminél, igaz-e a „pucér partik” legendája, Saly úgy reagált: annyi marhaság kering a kávéházakról (ott van ugye az ismert anekdota, Molnár Ferenc és a New York kulcsának esete), hogy nyugodtan terjesszük ezeket, csak tegyük mindig hozzá: állítólag. Fabricius Gábor szerint a mai személytelen és szupergyors információcsere korában nagyon megnőtt az értéke a személyes találkozásoknak: ezt kellene megismernie a fiatalabb generációnak, s ehhez kitűnő terep a kávéház.
Karinthy Márton, Saly Noémi, Fabricius Gábor
Átvezetésképp a Gourmand Zenekar háttértaktusaira Pion István és Simon Márton slammelt, s a fiúk társadalomkritikus-filozofikus előadása megalapozta a hangulatot Kemény István és Bartis Attila fellépéséhez. Kemény István egy verset olvasott fel, amelyet néhány éve a Hadik hatalmas kirakatüvegein át elé táruló látvány ihletett. A Hólé sorai után Bartis – az egyetlen a Hadik-szalonok történetében, aki egyedüli meghívott volt – legújabb regényéből olvasott fel egy megrázó részletet.
Csányi Vilmos visszacsempészte a kedélyes-társalgós hangulatot a színpadra, s mint megvallotta: azért szeret fiatalok között lenni, mert időskorban beszűkül a világ, s a fiatalok biztosítják a szellemi pezsgést. Mint Juhász Annával megosztották: régi „atyai-gyermeki” barátság az övék; Csányi elmesélte, amikor ötven éve először járt Juhász Ferencéknél, és felfedezte a kis füzetet, amelybe a költő jegyezte le verseit – egyetlen javítás sem volt benne. Másnap Juhász meglátogatta Gödön Csányi Vilmost, ahol ő már etológiával foglalkozott, s innentől elválaszthatatlan barátok lettek.
A Generációk estje című sorozatot idézte meg három egykori vendég: Dés László, Závada Pál és Závada Péter. Dés, aki mindjárt meg is fújta szaxofonját, annak idején fiával, Andrással lépett fel. Úgy fogalmazott, ha együtt vannak a színpadon Andrással, ott nincs atyai elérzékenyülés, csak közös munka. Ellágyulni akkor lehet, ha az ember lentről, közönségként nézi a gyerekét. A két Závada is hasonlóképp látja – régen nem is vállaltak közös fellépéseket, csak azután, hogy egyértelmű lett, az apa nem szégyelli a fia produktumait – vallotta meg Peti. Számára egyébként a vidéki fellépések miatt megtett hosszú, közös autóutak a legértékesebbek: ilyenkor nyílik alkalom a nagy beszélgetésekre. Závada Pál úgy látja, fontos az elkülönülés: „Amikor a gyerekünk pályakezdő, meg kéne szűnnünk apának lenni”.
Két apa: Dés László és Závada Pál
Egy kissé más szempontból mesélt a „páros” művészlétről Dragomán György és Szabó T. Anna. Ők egyébként civilben is lelkes Hadik-látogatók, mivel Budaörsön élnek, ideális találkapont nekik a kávéház. Egyszer majdnem főztek is ott egy rendezvényen – mesélte Dragomán, de akár írnának is helyben, nincs ellenükre a gondolat, hogy kávéházban alkossanak. Megvan az „alapzsongás” a versíráshoz – mondta Anna; férje pedig, mint megosztotta, egyszer ténylegesen „átírt” egy napot egy kölni kávéházban.
Majd Winkler Nóra, Grecsó Krisztián és Szabó Balázs hármasa vette birtokba a pódiumot. E felállás arról nevezetes, hogy a két fiú találkozása a Hadikban mindent megváltoztatott 2012-ben, és ebben Winkler Nórának is szerepe volt. Grecsó kapta ebben az évben az Aegon-díjat, s az akkori szisztéma szerint ajánlania kellett egy társdíjast. A Hadikban hallotta először Szabó Balázst zenélni, s abban a minutumban eldöntötte: őt fogja felterjeszteni. Az Aegon-műsorokat celebráló Winkler Nórának így már nem kellett jelölteket „szállítania” Grecsónak. Szabó Balázs ennek emlékére elgitározott egy megzenésített Grecsó-verset, amelyekből egyébként több is hallható az albumain.
Winkler Nóra, Grecsó Krisztián és Szabó Balázs
Térey János és Bojár Iván kettőséből mindkét alkotó erősen kötődik a kávéházak világához: Térey itt is felelevenítette, amit pár éve a Hadik-szalonban mesélt el: egyetemistaként szenvedélyesen foglalkoztatta, vajon újjáéled-e még a pesti közösségi kultúrának ez a szegmense. Akkoriban mindenki pesszimistán legyintett az elképzelésre, s amikor a Hadik helyén terpeszkedő cipőbolt (korábban textilüzlet) helyén megnyílt a kávéház, igazolódott Térey bizakodása. A Legkisebb Jégkorszak, amelyből a költő felolvasott egy részletet, ugyan egész más hangulatú budapesti helyzetképet fest, de jól előkészítette Bojár Iván realistább beszámolóját, miért fontos neki, aki kiköltözött a Káli-medencébe, a belvárosi nyüzsgés. Bosznai Tibor azt firtatta a művészettörténésznél, ha módja lenne bejárni a város kevésbé ismert részeit, merre csatangolna. Bojár régi restanciáit teljesítené: Soroksárt, Pesterzsébetet, Mátyásföldet fedezné föl.
Kőrösi Zoltán és Kukorelly Endre is pesti városrészeket keltett életre – Kukorelly az Istennő című kötetéből olvasott fel egy részletet, hogyan találkozott az elbeszélő egy régi iskolatárssal az Izabella–Szondi utca vidékén. De a Hadik környékéhez is fűzik szálak az írót: mint elmesélte, édesanyja egykor a kávéházzal szemben, az akkori Horthy Miklós úton lakott, s az ostrom idején a Hadik pincéjébe szaladtak át, ahol komoly bortartalékokra is leltek. Ha Kukorelly Szondi utca és környéke, akkor Kőrösi Zoltán Ferencváros (ebben az érzületben megmártózhattunk legutóbbi könyvbemutatóján is); az író készülő, új művében sem hagyja el szülőföldjét, mint azt az Angyal utcából felolvasott részlet bizonyította. A ferencvárosi Arany Kávézó egykor Vörösmarty kedvence is volt – tudtuk meg az írótól –, és a környék híres volt az úgynevezett magánkéjlakokról, vagyis a bárcás hölgyeknek kiadott lakásokról, melyeket a budapesti rendőrfőkapitány évről-évre ellenőrzött.
A földrajzi helyekhez kötődő tematikus estek vendége volt pár éve Sebestyén Márta és Sebő Ferenc, valamint Finta József és Korniss Péter is. Sebestyén Mártáék római barangolásokat idéztek fel – vendéglátójuk, Juhász Anna egyébként Szőnyi Zsuzsától kapta a szalon ötletét, s a „római terasz” festőnőjének emlékére vette fel a PIM-béli estre Sebestyén Márta azt a nyakéket, amelyet még Zsuzsa nénitől kapott. Sebő Ferenc elmesélte, őt épp Rómában érte a felismerés, hogy létezik egy hungarikum, amelyről senki nem beszél: a 21. században is megőrzött időmértékes verselés – bármilyen paradox, ennek hagyományát már Rómában sem őrzik. Finta József és Korniss Péter erdélyi kötődésük kapcsán ültek ki egykor és ma is a pódiumra. Korniss Péternek azért is kellemes emlék a szalon, mert Kányádi Sándorral oszthatta meg a színpadot, akivel földik: mindketten kolozsváriak. Finta József – aki saját megfogalmazása szerint „a grafikusok közt a legjobb építész, építészek közt a legjobb grafikus” – szülőföldjén, Nagyváradon járt először kávéházban, ami azért volt meghatározó élménye, mert abban a közegben érezte először felnőttnek magát.
A műsort záró zenés élmény: Sebestyén Márta és Sebő Ferenc muzsikálnak
Mintegy végszóra befutott a múzeum dísztermébe Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója is, aki szintén vendégeskedett néhány éve Juhász Annánál, s ugyancsak szorosan kötődik Rómához: ’98 és 2003 között a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatója volt. Mivel azonban az idő elszaladt, ő már épp csak üdvözölte az egybegyűlteket, s aztán a zene vette át a szót: zárásképp Sebő Ferenc játszotta el az időmértékes verselés egyik legszebb példáját: Horatius Lídiához című versét Radnóti Miklós fordításában. Ezek után nem maradt más hátra, mint a Hadik ízeit megidéző torta és pezsgő, a születésnapok elmaradhatatlan kelléke.
További fotók az eseményről a Hadik Kávéház Facebook-oldalán
Laik Eszter
A képekért köszönettel tartozunk Juhász Annának és Vörös Dávid fotósnak
