Ugrás a tartalomra

 

Farkasszemet nézve a „lábatlan idő”-vel – Szubjektív gondolatok egy könyvbemutatóról

Majd' százhúsz lélek összezsúfolódva egy könyvbemutatón. Ritka jelenség. Fehér hollóként fiatalok, és nem is kevesen.

(A legtöbb magyar rendezvényt az érett korosztály maroknyi képviselője látogatja, mindig ugyanazok a kultúrát, anyanyelvet tisztelő és szomjazó kedves arcok. És mindig a remény, hogy előbb-utóbb az ifjak is felfedezik – a kötelező tanórákon túl – az irodalom, a művészet varázsát. Ma egy, holnap kettő, holnapután talán már négy...)

Egyeseket a költő neve vonzott. S a kíváncsiság. Böszörményi Zoltán, a sikeres üzletember, a laptulajdonos, a világlátott mecénás személye keltette fel érdeklődésüket.

A többséget, akik már belekóstoltak költészetébe, nyomon követve azt szinte a kezdetektől, vagy éppen prózáiba szerettek bele, nos, őket egy másfajta kíváncsiság hozta ide. A lélek mélységeinek hangját keresték. A költőét, aki a valóságot tudatán átszűrve, majd szavakból, képekből újragyúrva, a befogadó lelkét érinti meg.

(Képek. Nagyon szeretem a BZ festette világot, ahol „a tengerből páraoszlopok magasodnak / a málladozó ég felé”, „fényzsinór derekán /... / szél gubbaszt”, „a hajnal tovaűzi álmok vert hadát”, téblábolhatunk „a sóvárgás utcasarkán”, ahol a felhők „csak holt télbe / szórt szótagok”. Látom, érzem, ott állok gondolatainak sűrűjében, a „sötét fényt” szemlélve, farkasszemet nézve a „lábatlan idő”vel. És szeretem azt is, amikor az utazás, amelyre invitál, továbbelmélkedésre késztet. Vagy éppen szomorú vizekre terel. Én is keresem a választ: vajon „mennyi öröm / és türelmetlen várakozás / fája száradt ki” bennem már eddig is? És mennyi fog még?

Nem titkolom, BZ kedvenc költőim egyike.)

Jó volt a hangolás. Az ért(ékel)ők eszmefuttatását meg-megszakító szavalás kiemelte, illusztrálta a méltatók és a szerző mondandóját. Míg a zene a függöny szerepét játszotta el. Sikeres triója bármely könyvbemutatónak.

És persze az sem mindegy, hogy ki és hogyan ad elő egy-egy verset. BZ-nek valahogy ez is – és ebben semmi túlzás, aki hallotta egyszer is saját verseit szavalni, bizonyára igazat ad nekem – remekül megy.

(Ritka az a költő, író, aki saját alkotását hatásosan mondja el. Volt alkalmam nem egyet meghallgatni. Nem ritka, nagyon ritka!)

Egy óra versről, verselőről. Érdekes hatvan perc a költészetről, a bemutatott kötet születéséről, vagy éppen Thomas Mannról, Hamvas Béláról, akikről szintén mesélt egy-egy verse kapcsán a szerző.

(Milyen kár, hogy e meséket nem hallhatta még több fiatal. Lehet, nagyobb kedvvel lapoznának fel egy-egy kötetet, ütnének fel egy-egy irodalommal kapcsolatos oldalt az interneten, látogatnának el hasonló rendezvényre, és akár maguk is késztetést éreznének a betűvetésre. Lehet...)

Tartalmas este volt. Gazdagabbak lettünk a felszínre kívánkozó érzelmekkel, gondolatokkal.

És egy verseskötettel.

Még ne tegyük fel díszként a könyvespolcra.

Lapozgassuk.

Van mit felfedezni benne...


2015. szeptember 25-én az aradi Jelen Házban mutatták be Böszörményi Zoltán legújabb, Lábatlan idő című verseskötetét.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.