Hőség van, fémesen, forrón kong az ég a repülőforgalom zajától. Szeretem ezt a hangot, olyan lassan válik eggyé a csendnek nevezett forró sistergéssel, hogy nem is venni észre az átmenetet. Pont ilyen lágy áttűnést képez a pihentető semmittevésből lett alkotó semmittevés. Ezt is szeretem: Ahogy az ellazult elme mintegy „unalmában” előáll a jobbnál jobb ötletekkel.

„Lénárd Ödön volt az utolsó egyházi foglya a kommunista diktatúrának, akit összesen háromszor ítéltek el koncepciós perben.” – Boldog Zoltán tárcája

Szeretem, amikor az utazás, amelyre invitál, továbbelmélkedésre késztet. Vagy éppen szomorú vizekre terel. Én is keresem a választ: vajon „mennyi öröm / és türelmetlen várakozás / fája száradt ki” bennem már eddig is? És mennyi fog még? – Bege Magdolna tárcája

Hat éve hunyt el Lászlóffy Csaba.
Alábbi, 2014 szeptemberében, A hónap írója sorozatban megjelent verseivel tisztelgünk emléke előtt.

Európát játszottam. Kusza játék.
Északot, Délt, keletet, nyugatot.
Egyik félt. Másik röhögött. És
simogatott. És rúgott. Ugatott.
(Szilágyi Domokos)

Megszereztük egy magyartanár feketelistáját, amelyben a diákokra nézve legveszélyesebb olvasmányokat gyűjtötte össze. Most fény derül az évekig rejtegetett titokra. A nyár talán alkalmas arra, hogy elolvass közülük néhányat. Nyári könyvajánló középiskolásoknak.

A tavasz nem tetszik önmagának. Nem udvarol a mandulacserje a barackfának, nem dicsérik egymás menyasszonyi ruháját. Nem zeng himnuszt a hajnali horizont, és nem a boldogságtól szédültek a legyek. A tavasz nem örül önmagának.

Kecskeméten, a városháza szecessziós épületének udvarán 2013 júliusának utolsó szombatján a Gyulai Várszínház három előadóművésze vezette el a nézőket a felolvasás, a tánc és a zene segítségével a teljesség felé.

Márai, mint aki kártyalapokat számol le az asztalra, úgy vette sorra a színes fotókat negyven-ötven éve nem látott szülőházáról és szomszédságáról. Arcizma sem mozdult. Egyáltalán, teljesen olyan volt, mint a Húsvét-szigeti kőszobrok, amelyeket Aku-aku néven ismerünk.

Zárójelben, de mert fontos tényező a nagyregény életében, megjegyzendő: az 1922-ben megjelent Ulyssest a nép jóerkölcsére veszettül vigyázó hatóság 1936-ig, tehát 14 évig betiltotta az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, ami feltétlenül jó reklám, Joyce maga sem találhatott volna ki hatékonyabbat. És az is megjegyzendő az elkeseredés szélén botladozó kezdő írók számára, hogy 1907-től huszonkét kiadó utasította vissza a Dublini embereket, míg végre 1914-ben Dublinban megjelent. Normális író a hatodiknál kételékedni kezd tehetségében, szemétkosárba vágja a kötetet.

A Hamvas Béla olvasókör vendégeként, 2010. október 8-án Weiner Sennyey Tibor, az Irodalmi Jelen szerkesztője előadást tartott „Hamvas kontra Lukács” címmel. A közel félórás előadás során Hamvas Béla és Kemény Katalin „Forradalom a művészetben” című könyvének hatástörténetét, továbbá ezzel a könyvvel kapcsolatban Hamvas Béla és Lukács György vitáját vizsgálta. Az előadást itt és most meghallgathatják.

„[Esterházy Péter] novellákat írt úgy, hogy a szövegét Hamvas mondataival átszőtte. Volt egy novellája, Sívó-nevető, amelyben egy tucat mondatot épített be a Mágia szútrából. Amikor Kemény Katalin kérdőre vonta, azt válaszolta: „ez egy kollázs-technika¸ ebben nem kell az idézőjelekhez ragaszkodni. Engem egyébként is csak Hamvas mondatai ragadnak meg, és nem foglalkozom azzal, amit mond”. Individuális tudatszinten, ahol a nyugati civilizáció embere ma még tart, minden leírt szó személyes vállalást követel. Ahogy Kemény Katalin mondta: „Elmúlt az az idő, amikor száll az ének szájról szájra…” - beszélgetés Dúl Antallal a Hamvas-naplók megjelenése alkalmából. Második rész.

„Tapasztalatból tudom: a Hamvas-olvasók egy része azt sem tudja, hogy Hamvas Béla él-e még vagy sem, némelyek pedig csak annyit hallottak róla az egyetemen, hogy irracionális, zavaros fejű, dilettáns misztikus.” - 2010. szeptember elején került a könyvesboltokba Hamvas Béla naplóinak kétkötetes kiadása.  Ez alkalomból a megjelenés előtti napokban megkerestük Dúl Antalt, a Hamvas-hagyaték gondozóját.

 „A szenvedések értelme az, hogy olyan emberré kell lenni, aki ezt az iszonyatot kibírja." Hamvas Béla: Pythia.

Milyen is valójában Danyi Zoli? Milyen a szerző, aki ír engem? Tökéletes ellentétem. Ha az én íróasztalomon kupacokban állnak a megíratlan esszék tervei, ő egy teljesen lecsupaszított üres szobában néz szembe a fehér papirossal, és vár, hogy eljöjjön annak a szónak a pillanata, csak azé a szóé, mert azt a szót se előtte, se utána leírni nem lehet. És ebben van valami közös igazság, éppen csak várakozni máshogyan szoktunk.

Dinamittal érkeztem a Könyvhétre. Úgy éreztem meg kell tennem ezt a lépést, fel kell mennem Budapestre és kíméletlenül a polgárok tudtára kell adnom, hogy létezik ugyan élet költészet nélkül, de az: semmit sem ér.