Irodalmi Jelen

Szabadság, humor és szakralitás – Nyolcvanéves lenne Orbán Ottó

2016. május. 21. - 17:27

Egyedi, besorolhatatlan, de generációkon át ható költészet az övé – többek között ebben is egyetértettek az Orbán Ottó-emlékest közreműködői a PIM, a DIA és a Magvető Kiadó közös rendezvényén, melyen a költő születésének 80. évfordulójára emlékeztek.

„Orbán Ottó a mesterségbeli tudás legmagasabb fokának birtokában, kortársai törekvéseinek alapos ismeretével, folytonos szellemi izgalomban és pompás ízléssel járta végig az útját. Szikrázó szellem volt, olyan koponya, aki életútjának minden pontján magába sűrítette a legmodernebb művészeti áramlatokat, aktuális társadalmi folyamatokat, napi történéseket, és úgy fordította át azokat saját nyelvére, hogy közben összetéveszthetetlen hangú és témájú művekből teljes életművet épített fel” – idézte meg a költő emlékét Radics Péter, a Digitális Irodalmi Akadémia és a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, az Orbán Ottó születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen, május 20-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A 2002-ben elhunyt költő, esszéíró, műfordító, egyetemi tanár családtagjai – köztük felesége, Júlia –, barátai, költőtársai együtt elevenítették meg az életművet. Abban, hogy ez utóbbi páratlan értékű, mindenki egyetértett, ahogy abban is, hogy a költő pályáját három, igen fontos dolog határozta meg: a szabadság, a humor és a szakralitás. Radics Péter köszöntőjében kiemelte: a megemlékezéssel nem az volt a szándékuk, hogy Orbán Ottó emlékének szobrot állítsanak, hiszen az ő hagyománya nagyon is élő. A költőről szólva hangsúlyozta a felelős értelmiségi attitűdöt, és azt, hogy markáns hatása az őt követő generációknál még sokáig érezhető lesz.

80 éves lenne

„Intellektus és erkölcs párosa jellemezte, amely a mai, jelentősen megváltozott környezetben egészen különlegesnek tűnik. Burjánzó tehetségét az eleven magyar irodalom szolgálatába állította. Erejét az is adta, hogy az irodalom volt a bázisa. Klasszikus értékeket választott, de alkotó ember lévén újraértelmezte, szabadon alkalmazta, helyesebben szólva továbbírta őket” – hangsúlyozta Radics Péter, majd hozzátette: a szabadság Orbán Ottó esetében kulcsfogalom. A költő örökségéről szólva a PIM munkatársa kiemelte a szabad szellemet, a szüntelen keresést, az érdeklődést, a biztos kézzel választani tudást, azt, hogy többféle kultúrában volt járatos, lázasan az újdonságokon tartotta a szemét, magánemberként számtalan külföldi és hazai alkotóhoz fűzte baráti kapcsolat. Orbán Ottó munkássága számos kortárs íróra, költőre, irodalmárra gyakorolt jelentős hatást.

Szabó T. Anna költő, író, műfordító, Schein Gábor író, költő, műfordító, irodalomtörténész, valamint Nyerges Gábor Ádám költő, szerkesztő kerekasztal-beszélgetés keretében osztotta meg tapasztalatait Orbán Ottó műveiről, a hozzájuk fűződő viszonyáról. Az irodalmárok egy-egy személyes élménnyel kezdték az eszmecserét. Szabó T. Anna megemlékezett a költő humoráról, ami az est folyamán többször is szóba került, mint egyik védjegye. A költőnő elárulta, ha rossz kedve van, a nagy előd humoros sorait idézi fel magában. „Orbán Ottó művei voltak számomra az első versek, amelyeket olyan valakitől olvastam, akit az életben is láthattam” – mesélte Schein Gábor, és elárulta, számára nagyon fontos a Kati-patika című gyermekverseskötet, melyet ma már saját gyerekei is nagy kedvvel forgatnak. Nyerges Gábor Ádám érettségi tételként találkozott először Orbán Ottóval, akinek munkássága azóta is meghatározó számára, és nem titkolta elfogultságát sem.

Nyerges Gábor Ádám, Schein Gábor, Szabó T. Anna

A kerekasztal-beszélgetés során ízelítőt kaphatott a közönség, milyen színes és egyedi, ugyanakkor számos jellemzőt magába sűrítő nyelvezetet alkotott meg Orbán Ottó. Szabó T. Anna felidézte Orbán Ottó egykori nyilatkozatát, miszerint Weöres Sándor Hangcsoportok című versének köszönhetően lett költő. Azt szintén maga mesélte, hogy egyfajta fuldoklás-érzés késztette a versírásra, amit Szabó T. Anna úgy kommentált: Orbán Ottó igazi nagy verseiben valóban benne van élet és halál nagy küzdelme. A megemlékezés résztvevői egyetértettek, hogy egyszerre „emberközeli és emelkedett” költészet az Orbán Ottóé. Egyebek mellett éppen ezért besorolhatatlan, egyedi az életműve. Egy-egy soron belül is képes volt stílust váltani, úgy, hogy a szöveg egysége nem sérült.

A nyelvi leleményesség mellett más eszközöket is használt a játékosság megteremtésére. Schein Gábor kiemelte, hogy milyen meghatározóak Orbán költészetében a baráti kapcsolatok – számos olyan alkotása van, melyet kollégáknak, barátoknak adresszált, így őrizte meg a kort, a kortársakat. A műveiben ilyen formában is jelen lévő játékosság jól kiegyenlíti az olykor felbukkanó sötétséget. Az általános mondanivalót, például a szabadság fogalmát úgy tudta megragadni a konkrét helyzetekben, hogy az nem lett közhelyes. Ez az adottsága mérhetetlenül mély empátiájából fakadt. Hasonló erénye költészetének, hogy egyszerre több perspektívából volt képes láttatni a dolgokat.

Az esten a frissen megjelent interjúkötetet is bemutatták

Az alkotók kitértek arra is, hogy a nyolcvan éve született költő életművében egyaránt fontos szerepet játszott a szakralitás és a magyar nyelvhez való viszonya, melyben az Arany János-i örökség kulcsfontosságú. Az eszmecsere végén mindenki megfogalmazta, mit jelent számára a költő, mi az, amit az életműből tovább tud vinni. Szabó T. Anna szerint Orbán Ottó úgy nyúlt a szerelem és szabadság témájához, ahogyan azt csak kevesen tudták, vagyis nem rontotta el. Nyerges Gábor Ádám elárulta, neki állandóan „Orbán Ottó-éhsége van”. Éppen ezért, ha gondja akad, őt olvassa. Ahogy fogalmazott: számára lelki vezetésre alkalmas az életmű. Schein Gábor az életműben a máséhoz nem hasonlíthatóan megjelenő szabadságeszményt emelte ki.

A kerekasztal-beszélgetést követően két új, Orbán Ottóról szóló kötetet mutattak be az esten. A Magvető Kiadó részéről Szegő János beszélt az újdonságokról, és szólaltatta meg a szerzőket. A költő sok szállal kötődött a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz, szellemi hagyatéka is otthonra talált az intézmény falai között. A múzeum hangtára számára született az a hangfelvétel formájában megőrzött életműinterjú, amely most könyv alakban jelent meg. A tízrészes beszélgetést1987-ben és 1988-ban Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, egyetemi tanár, a PIM egykori munkatársa vette fel a költővel. A PIM-ben rögzített anyag most először olvasható kötet formájában, Színpompás ostrom lángoló házakkal címmel jelent meg a Tények és tanúk sorozatban. Kabdebó a bemutatón elárulta, eredetileg más címet szántak a könyvnek, de végül a költő felesége, Júlia javaslatára emellett döntöttek. Az életműinterjút olvasva nem csupán a nyolcvan éve született művész költészetét és sorsát ismerhetjük meg, hanem Magyarország helyszíneit, történelmét, sorsfordulatait is. Az irodalmár azt reméli, olyan lett a kötet, hogy ha azt maga Orbán Ottó olvasná, nem mondaná: ezek nem az ő gondolatai.

Kabdebó Lóránt (középen) és Dérczy Péter (jobbra) a két új kötet szerzői.

Az életműinterjú után Dérczy Péter Között. Esszé Orbán Ottó költészetéről című kötetéről szólt maga a szerző. Dérczy szerint mind az esszé, mind a monográfia műfaji sajátosságai megtalálhatók a könyvben. A mű egyszerre vizsgálja Orbán Ottó költészetének belső fejlődéseit, poétikai alakulásait és a költő viszonyát a tradícióhoz, a kortárs lírához, valamint az utókor Orbán-olvasatait. Bár Orbán Ottó lírája játékos, humoros, ugyanakkor halálosan komoly is. A nagy lélegzetvételű elemző munka azt is bemutatja, mennyire öndokumentáció a költő életműve. Dérczy Péter határozottan állította, Orbán Ottó a huszadik századi költészet megkerülhetetlen alakja, még ha néhány kortársa mögött méltánytalanul háttérbe szorult is. A megemlékezés végén kortárs írók, költők, egykori pályatársak olvasták fel Orbán Ottó műveit, így idézve meg a nyolcvan éve született kiváló költőt.