Avignoni sárga – Viola Szandra tengerversei
Avignoni sárga
Viola Szandra tengerversei
az origó körül
a tenger tarajos hulláma.
vízfürtök az origó körül.
mintha tekintetünkkel terelnénk
tucatnyi hullámgenerációt.
sziklának csapódnak,
majd szelíden simulnak a mólóhoz,
a hullámtörésben emberi sors
tükröződik vissza.
a tenger lebegés
nyaralásfotóba véletlenül beleszaladó gyerekek,
puttók a fénykép idejében, amely sosem volt igaz,
csak elképzeltem, milyen lehette volna veled ott.
pillanatnélküliség.
rögzített méz-emlékezet.
lehetett volna.
mire az ész megfejtené,
új szívciklus kezdődik.
avignoni sárga
ezen a szigeten
más az ingerületvezetés sebessége,
avignoni sárga és dobbanás-vörös a reggel,
a napszakok szakralitása megemel.
a majomkenyérfák és a magasabb cédrusok
állandósága már-már parancsoló,
ugyanolyanok veled, nélküled, nélkülem,
ami változik, csak a bennem,
a belső beszéd lexikalitása,
de legvégül az is formátlan marad.
naplementeszobor
szobor ez a fa és szobor ez a naplemente,
átszobrozódnak egy másik napban álló
fába és naplementébe.
nincs átmenet,
csak állandó állapotok,
akár a fényképen a rohanás mozdulatlansága.
nyári feneketlen a hőség,
kétszárnyú szemvillanás,
épp elkapni a fecskék cikázását,
nincs történés, mindent én gondolok,
kinyitom a szemem,
a jövő ősképe tekintetemben.
egy hely
emlék van ebben a partszakaszban,
a sziklákban, a homokban,
a kövek, mint a meleget, még
egy darabig tartják az emlékeket
aztán, kisugározzák magukból
a kivételes történések retorikáját,
a hullámok sem sodorják el.
