A másik bolygó – Varga Melinda versei Szekáry Zsuzsanna festményeire
A másik bolygó
Varga Melinda versei Szekáry Zsuzsanna festményeire
szellemlények
napisten és holdleány balettozik
nappal és éjszaka mély öle fölött,
a sötétet és a világosat cérnára fűzöd,
pallót ácsolsz szellemlényeidnek.
csipkerózsika-lét
novemberi levélágyában
pihen a nyári én,
csipkerózsika léte
nem sarkall
újjászületésre.
öregség
görbe hátú
koldusasszony
a külvárosi parkban
első szerelmére gondol,
kék árok az idő,
messzi pávatánc
a lányság.
télikék mindenség
sült gesztenyét majszolok,
mélázom a téren,
emlékekbe feledkezem,
pár éve a milánói dóm előtt
gesztenyefalatokat
adogattál a számba,
úgy gondoskodtál rólam,
mint árva madárról,
ujjaid barnák voltak a héjtól,
hideg eső szemerkélt,
télikék mindenség
vitorlásai úsztak az égen.
másik bolygó
álmomban egy másik bolygón jártam,
azt mondták, ez a mennyország,
nem éreztem ízeket,
sem fényt, sem színt, sem érintést,
illattalan semmi bilincselt magához,
a túlvilági lét lebegés,
emberi észleletekre alkalmatlan,
csak az elmúlásnak van szaga.
a gondolat báli ruhája
fekszem a levéltengerben,
súlytalan meztelenség bennem,
a gondolat báli ruhája kikészítve,
eszmékkel festem ki az arcom,
az idealizmus vaktérképe előttem.
búcsúról
húsevő virág az ölelés emléke.
álarcok
a túli dolgoknak is két arcuk van,
hogyan is értelmezhetnénk a jót,
ha nem tudjuk, hány arca van a gonosznak.
csendélet forradalommal
vörös kagyló az ég,
dért könnyezik.
madártávok
varjú-nász a tetőkön,
költöző madarak röpte
fekete tollal ír az égre
hieroglifákat.
rémálmok csenddel
gyerekkori álmod jut eszedbe,
róka voltál, kit kútba dobtak,
kúp alakú volt a kút,
zuhantál lefelé benne minden éjjel,
ahogy egyre mélyebbre
jutottál, szűkült a tér,
a kúp oldala csillagos volt,
mint az októberi ég,
valaki tán szólított téged,
valaki tán el akart vinni végleg.
a verőfény tündér alakban
az őszi verőfény vergődik
az ablakpárkányon,
utolsó útja hozzád idén,
beszélni akar valamiről,
alaktalan semmi az ajka.
acélgolyók a cseppek
az esőszemek apró acélgolyók,
átlyukasztják a bőröm,
egyre kerekebb arca lesz az estéknek,
magunkra varrjuk
a mesterséges fényeket.
első hó
az első hó idén
mindenszentek napja előtt érkezett,
a sétatéri fák hosszú karú kísértetként
hajladoznak a szélben.
halottak napja, égi rés
ma résnyire marad a menny ajtaja.
ha sokat imádkozunk,
beférhetnek a kitaszított lelkek,
ha gyertyafény mellett gondolkodunk,
megtörik a sötétség páncélja,
ha nem engedjük el, nem lesz megnyugvásuk,
ha folyton szólongatjuk, a fájdalom kapar az ajtón,
élőnek nem lehet holt barátja,
de holtnak sem élő,
adj Urunk a szívünkbe csendes nyugodalmat,
álmot, sűrűt, feloldozót, nagy havat,
búnkra téli fagytakarót.
