Irodalmi Jelen
  • Szekáry Zsuzsanna

    Trianon – generációk óta égő, soha be nem gyógyuló seb

    Az első emlékem négy-öt éves koromból származik, és a 102 évvel ezelőtt történt, gyalázatos békediktátumnak nevezett, országunk megcsonkításáról szóló gyalázatos rendelkezéshez kapcsolódik. Pogácsát sütöttünk a nagyanyámmal, aki csalódottan megjegyezte, hogy sokkal finomabb lenne, ha nem külföldről behozott sót használnánk, hanem hazai, erdélyi sót. De Erdély már rég nem a miénk, elvették tőlünk. Kék szemei a távolba révedtek és könnyfátyol borította be őket. Nem tudtam, mi az az Erdély, és miért lehet ott finomabb a só.

  • Szekáry Zsuzsanna

    „Méltóságos a pusztulásban”

    Hajlamosak vagyunk romantikus tévképzetekkel felcicomázni a végzet angyalát, pedig a halálban nincs semmi szép. Mocskos, bűzös és fájdalmas. De előbb vagy utóbb mindannyian találkozunk vele. Ezért éljünk teljes életet, hiszen ez a legnagyobb kincsünk, akkor is, ha összecsapnak a hullámok a fejünk fölött, és nem látjuk a felhő mögött a napfényt. Igyekezzünk úgy élni, hogy semmiért ne kelljen szégyenkeznünk, ha találkozunk vele.
  • Irodalmi Jelen

    Csillagles: Szekáry Zsuzsana festményei

    vörös kagyló az ég,
    dért könnyezik.

  • Shrek Tímea

    Túlvilági látomások evilági művészekkel

    Élet és halál, evilág és túlvilág találkozása: Szekáry Zsuzsanna és Dávid Ákos e témájú képzőművészeti munkái a budapesti Fahéj Kávézóban egy est erejéig a kortárs lírával és elbeszélő művészettel is ’találkoztak’ – Shrek Tímea jegyzete a rendhagyó tárlatmegnyitóról.

  • Irodalmi Jelen

    A másik bolygó – Varga Melinda versei Szekáry Zsuzsanna festményeire

    az esőszemek apró acélgolyók,
    átlyukasztják a bőröm,
    egyre kerekebb arca lesz az estéknek,
    magunkra varrjuk
    a mesterséges fényeket.