Növényi zaj
Van titok, mely meg nem világosul,
úgy visszük a növényi mélybe.
S vannak titkok, elmondhatatlanul
súlyosak: sírba visznek élve.
Éltető titkok ki-begyújtanak,
ragyog szemem, bőröd, a karmok.
Isteni titkok, rétegzett szavak,
magma-pirosan gyűrnek-marnak.
Titkok pettyezik óceán mélyét belül.
Tudunk rejtélyeket, s hogy ismeretlenül
megszabják életünk, őket föl sosem érjük.
A távlat salakos törmelékek közt lemerül.
Titok a haj szála, színe, az üveges szem,
titok a medve talpa, lovak bársony orra.
A szerelmesek fényes lélegzete.
Levélrostok: csupa kísérlet, új mutáns.
Életünk titok-szenvedély, más értelemben
függőség, kutató szokás.
Életünk titok-szenvedély, más értelemben
függőség, kutató szokás.
Isten elhallgatja, kit és miért költ lenni –
s hogy miért hagy lehullni mást.
Titkokban várakozik a tudás.
Az űr függönye meg se rebben.
