Varga Melinda: Tizenkét kagyló

A 93. Ünnepi Könyvhét alkalmából az Irodalmi Jelen standjának kínálatából ezúttal Varga Melinda Tizenkét kagyló című verseskötetét ajánljuk az olvasó figyelmébe.

Varga Melinda 1984-ben született Gyergyószentmiklóson. József Attila-díjas költő. Kolozsvárott él, az erdélyi Előretolt Helyőrség és az Irodalmi Jelen szerkesztője, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója. Az Irodalmi Jelenben a nagy sikerű Debüt rovat ötletgazdája és szerkesztője: a rovatban indulása óta több száz tehetséges, pályakezdő fiatal költőnek kínált bemutatkozási lehetőséget, azóta többüket a kortárs magyar irodalom neves lírikusai között tartják számon.
Legutóbbi kötetei: A Pacsirta és a Sas utca sarkán (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020); A fásult kebelnek nincs költészete (Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2020); Tizenkét kagyló (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021); Kifordított ég (Irodalmi Jelen Könyvek, Budapest, 2021),

*
 

Ízelítő a verseskötetből

ikrek

két isten lakik benne összefonódva,
Kasztór és Polüdeukész nőalakban,
otthona fél évig az ég, fél évig az alvilág.
okos, kíváncsi, férfiasan racionális,
máskor meg sunyi,
alattomos, tenyérbe simuló.
az ágyban gyorsan lohad kedve,
mit kedves beszéddel pótol,
sört nyit ki férfijának, teát is főz,
de az mégis öltözik, elszalad,
nem kenyere a locsifecsi beszéd.
virágja kelyhét ujjaival kinyitja,
próbálkozik, hátha méz csurog belőle,
de oly száraz, mint a Szahara homokja,
a férfiak nem értik meg,
hogy kevés az érintés, és csak
eszükkel tudják felcsigázni,
frigidnek mondják,
pedig másik lénye csupa tűz,
gyakran tart egyszerre két szeretőt,
nem a vére hajtja, inkább a kíváncsiság.
Hermész, a hírvivő a főistene,
nem áll meg benne a szó,
titkodat továbbadja,
folyton utazik, kering,
akár bolygók körül a holdak.
gyorsan öregszik,
s csak teher, egyre nagyobb teher a test. 
beszélgess vele inkább a tudományról,
nézzetek természetfilmeket,
vagy történelmi atlaszokat bújjatok,
bölcsen és szépen vénülj meg vele!

nyilas

úgy szeret, akár a vadlovak,
szilajul, békétlenül,
lobogó sörénnyel.
felhőisten anya szülte,
apja a merész Ixión király.
félig állat, félig ember,
benne fut össze ösztön
és megfontolt bölcselet.
ágya üde fűillat,
buja növény a karja,
combja hegyes-dombos táj,
eltéved könnyen nyelved.
hetven fokos abszint
szerelme vize.
két apró melle vánkos,
ahol kialhatod magad.
de másnap ne keresd,
megannyi teendő várja,
állati ösztöne
a hajnallal aludni tér,
csak este éled ereje újra,
keresni fog,
ha jó szerető voltál.
gondolj Kheirónra,
a halhatatlan Kentaurra,
olyan ő is.
a művelt férfiakat kedveli,
kik tudnak egyet s mást kezdeni
a nővel.
öle nem ereszt el,
míg utolsó cseppig
ki nem csavart.
ha felül akarsz lenni,
fontold meg jól,
meddig bírod,
étvágya nem e világi, 
ha erőd csekély,
de dárdád kemény és szívós,
bízd rá magad,
lovagol rajtad,
míg pirkadni kezd.

Ajánlók a Tizenkét kagyló című kötet kritikai fogadtatásából

Juhász Kristóf: Csillagok erotikája, avagy kézikönyv férfiaknak a nőkhöz
Részlet a magyaremzet.hu oldalon 2022. február 15-én megjelent kritikából.

Annyira zsigeri, mindnyájunkat érintő dolgok foglaltatnak e kötetben, és annyira világosak és jól fölismerhetők az egyes jegyek mintázatai, hogy a szemlélő óhatatlanul elfelejt esztétizálni. És milyen áldásos is ez! Milyen jóleső kézbe venni egy illusztrált verseskötetet, ahol a forma „csak” van, közvetít, és kikövezi nekünk az utat a lényegi tudáshoz, és nem veszi át a főszerepet!
Amilyen vékonyka kötet a Tizenkét kagyló, épp olyan nagyokat vitázhatnak majd rajta párok, például (bátraknak első, utólag okosaknak utolsó randevú előtt – vagy közben – ajánlott olvasmány!): tényleg ilyen vagyok? Ilyenkor persze kötelezően el kell mondani, hogy a napjegyünk egy dolog, ott van még a holdjegyünk is, meg még ezernyi más megközelítés, meg a pillanatnyi hangulatunk, szóval direkt módon ne tessék magát azonosítania senkinek semmivel – viszont ne is zárjunk le csak azért egy lehetséges megismerési utat, mert első látásra nem stimmel a dolog!
„Pán, az erdők és a pásztorok istene védelmezi, / Echó és Szeléné majd’ meghaltak érte, / de nem tudta eléggé becsülni, / haragjában Echót ezer darabra tépte, / bánatát sziklák visszhangozzák ma is. / törtetőnek mondják, önzőnek, számítónak, / ki nem tud szabadon, lengén ölelni, / a becsvágy, és hogy mit szól a falu szája, / gúzsba köti akaratát, pedig / szeretne olvadni vajként karodban. / emlékek kavarognak, ha kezed hozzáér, / ha hasát simítod, elsötétül minden.”
Minden felnőtt embernek ajánlott.
 

A teljes kritika itt olvasható.
 

*
 

Lázár Kinga: Útmutatás a nőkhöz a kozmikus térből

Részlet a helyorseg.ma oldalán 2022. március 16-án megjelent kritikából

A női identitás már az idők kezdete óta képlékenységet, misztériumot hordoz magában. A nőábrázolásokat a kultúrában, művészetekben, irodalomban emiatt fluiditás jellemzi: nem lehet mezsgyék közé szorítani, egyetemes meghatározással illetni azt, hogy milyen is a nő valójában, hogyan tapasztal, hogyan nyilvánul meg, és hogyan választ társat magának. Ennek ellenére a társadalmi berendezkedések és a hétköznapi tapasztalat egyfajta eltávolodást eredményezhet a női minőségek ősi megélésétől és az ösztöneinkbe kódolt természeti mintától. Ez az elidegenedés olyan jelenség, ami feltámasztja az igényt a visszacsatoláshoz, ezáltal kíváncsiságot eredményezve a mítoszok, hiedelmek és a kozmikus tér nyújtotta archetipikus tapasztalatok irányába.
A Tizenkét kagyló is erre az igényre válaszol. A tizenkét vers és a hozzájuk kapcsolódó Szekáry Zsuzsanna-illusztrációk a csillagjegyeknek tulajdonított vonások újragondolásai úgy, hogy egy-egy karaktert alkotnak meg annak teljes nőiségében és szexualitásában. A szövegek intertextuálisan kapcsolódnak a görög mítoszokhoz, többlettartalommal árnyalva a nőképeket, így helyezve mitikus térbe a versbeszédet.
A fő- és az alcím (Tizenkét kagyló – mitológiai-asztrológiai kézikönyv férfiaknak a nőkhöz) egyszerre metaforikus és funkcionális. Azáltal, hogy kézikönyvnek határozza meg magát, egy időben azzal a szimbolikus tulajdonsággal is felruházza a szövegeket, hogy útmutatóként is használhatók, segítséget nyújtva a női nem megértéséhez. Az olvasásnak ez a fajta lehetősége egy játékos dimenzióba invitál: a versek (ön)definíciós jellege arra készteti az olvasót, hogy akaratlanul is kapcsolódási pontokat keressen a szövegek és az általa megéltek között. Varga Melinda viszont olyan konkrétumokkal él, hogy a részletgazdag zsánerképek elegendő távolságot tartanak a csillagjegyeket sztereotipizáló szövegektől...
 

A teljes kritika itt olvasható.

*
 

Kégl Ildikó: Izzó versnyelvben foganó nők

Részlet a Magyar Napló 2022. áprilisi számában megjelent kritikából

A lírai én narrátorként jelenik meg a művekben, hogy elhitesse velünk, egykor bejáratos volt az antik görög istenek műhelyébe, s amit ott látott, megannyi titkot és tudást, most a férfiak okulására versbe foglalja. Varga Melinda imaginárius világa ilyenformán válik a valós világ integráns részévé. A költő látomásaiból megszülető látvány maga a verstest, amit a befogadói lelemény tovább és tovább árnyalhat, a segédszöveg pedig a mitológiai keret. A költemények ennek okán nemcsak gyönyörködtetnek, de speciális tudással vértezik fel olvasójukat. Megtudhatjuk, hogy Héphaisztosz kovácsműhelyében sem pusztán Erósz nyilai, Prométheusz bilincsei, Pandóra diadémja készült, de bizonyos nők öle is itt – a tűz görög istenének kezei között – formálódott. Példának okáért a kos nőé, ami maga a Vezúv, a lírai használati utasítás szerint »nem alkalmi szerszámoknak való«. Varga Melinda költői eszköztárából ezúttal is tüzes kellékeket vesz elő, új kötetének attribútumai az erotika, a bujaság, az izzás. Versvilágának aprólékosan kidolgozott, túlfűtött képei olyan elemi erővel áradnak ki a szövegből, hogy elménk egyszeriben kivetítővé válik: látjuk a nyilas nő architektúráját, aki »úgy szeret, akár a vadlovak, / szilajul, békétlenül, / lobogó sörénnyel«. És a zabolátlan, impulzív bikát: »ha felhergeled, / vagy félrekacsintasz, / akár Minotaurusz a szűz lányok / hamvas keblét, / elevenen tép szét.«

Varga Melinda és Vörös István az Írók Boltjában 2017-ben
 

„Segít önmagunk megfejtéséhez”

Villáminterjú Varga Melindával

– Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában megjelent Tizenkét kagyló című versesköteted ott lesz az idei Könyvhéten az Irodalmi Jelen standján is. Alcíme szerint a kötet „Mitológiai-asztrológiai kézikönyv férfiaknak a nőkhöz”. Ezek alapján ironikus hangvételű, játékos verseskötetre számítson az olvasó?

– Van benne irónia, játék, humor, sok mitológiai hős, akik a női jellemvonások jelképei, egy kis asztrológiai fűszer, csillagképek, nőiség, boszorkányság. (Nevet.) A nőkről szól, de a férfiakról is, hisz nélkülük nincs szerelem, nincs játék, erotika, család, gyermek, szenvedések pokla és örömök kútja.

– A költészettől függetlenül is foglalkoztat az asztrológia, szívesen kutakodsz ilyen irányban? Elárulod esetleg, te mely csillagjegyben születtél, és hogy a jegy milyen vonásait tartod magadra vonatkozóan igaznak?

– Erre egy verssel válaszolok inkább, amely A Pacsirta és a Sas utca sarkán című kötetemben olvasható, szintén ott lesz a Könyvhéten, mind az IJ, mind az Olvasnimenő standjánál.

csillagállás

éjjel fél kettőkor született,
ő volt az egyetlen újszülött
aznap a klinikán.
a Halak és a Kos határvidékén
Nyilas aszcendenssel
világra jönni a természet kitolása,
ilyen csillagállása csak
ámokfutónak vagy őrültnek lehet.
ahol a szelídség a szabadsággal találkozik,
magasságok és mélységek oltják ki egymást
a másodperc tizedrésze alatt.

Az asztrológia régi tudományág, mindig is érdekelt, ez is segít önmagunk megfejtéséhez.

– Szókimondó líranyelven beszélsz a kötetben többek közt erotikáról, szexualitástól, férfi-női kapcsolatokról. Tépelődik ilyenkor a költő, mi az, ami még kimondható, mi az, amit elbír a vers? Voltak ehhez irodalmi mintáid, előképeid?

– Faludy György egyik sorával tudok erre válaszolni:
„Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki. Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.”
Tévesen gondoljuk azt, hogy a szexualitás tabu, hogy erről nem szabad beszélni és írni. Nem hiába szerepel a szükségletek piramisának legalján. A vágy a szerelem koronája, erről írok, egyszerűen, kertelés nélkül, nem vagyok sosem trágár, vulgáris, csupán nevén nevezem a dolgokat. Ez a jellemvonás az antik irodalomból eredhet. Az antikokat Faludy György is fordította, a Test és lélek című kötetében számos remekmű olvasható.

A Tizenkét kagyló halak-illusztrációja, Szekáry Zsuszanna műve

– Kaptál-e visszajelzéseket akár női, akár férfi olvasóktól, mennyire érezték találónak, igaznak ezeket a „jellemzéseket”, élethelyzeteket, tartottak-e eléjük tükröt a versek?

– Akkor, amikor az Irodalmi Jelenben publikáltam ezeket a verseket, nagyon sok visszajelzés érkezett, férfiaktól és nőktől egyaránt. A közléseket megosztottam az írói oldalamon is. Leginkább a Bakon kaptak hajba az olvasók. Valóban az a legmegosztóbb jegy, nehezen írtam, sokat vívódtam vele.
A kötet megjelenése után inkább szakmabeli visszajelzések érkeztek egyelőre.
 
– A kötet albumszerű kivitele különlegesen szép, szemet gyönyörködtető. Közösen alakítottátok ki a könyv küllemét Szekáry Zsuzsannával, az illusztrátorral? Tervezel-e még hasonlóan látványos kötetet vagy közös munkát Zsuzsannával?

– A kötet bemutatója, amelyre szeptember 5-én este hét órától kerül sor a Háló Közösségi Házban, tárlatmegnyitóval egybekötött zenés est lesz. Várnagy Andrea zongorázik, Szekáry Zsuzsanna pedig elhozza a festményeit.
Szeretem a társművészetek összefonódását, és ha alkalom nyílik rá, nagyon örülnék, ha máskor is Zsuzsanna illusztrálná a könyvem.

Laik Eszter

A szerző felolvas verseiből:

Varga Melinda portréinterjúja az Irodalmi Jelenben

Kérdező: Szalai Klaudia