Húsvéti dal
Húsvéti himnusz
Böjt hava, nagyhét,
kereplők, vérző szögek:
rám mutat,
morajlik, ámul,
zúg a tömeg:
most tépik
húsom, szaggatják
köntösömet.
Virág-kék zászló: az égnek selyme suhog, Zuhanjon alant a tülekvő csordák, bikák, kosok.
Pásztorol nyájat is, népet szikár idő, le az egekből pucéran áll még a kertben a rózsatő.
Böjti szél fagyosra csíp még arcot, kezet, lovascsapat, de már a szívben a húsvét elérkezett.
Azúrból zuhog le zápor, világnyi fény, Úristen, az Úr jő föltámadásom nagy ünnepén.
nézz rám, én vagyok,
a Te fiad.
Hajolj le
hozzám, ne engedd
szégyenemet,
rabszolga
címer ne legyen
már a kereszt!
Testem a
földé, esendő,
hagyd meg neki,
aki majd
becézi, s végül
eltemeti.
Nyugtalan
lelkem e körből
úgyis kiszáll,
pihenni
nem tud, csak trónod
lábainál.
Böjt hava, nagyhét, kereplők, vérző szögek: rám mutat, morajlik, ámul, zúg a tömeg: most tépik húsom, szaggatják köntösömet. Zuhanjon le az egekből lovascsapat, Úristen, nézz rám, én vagyok, a Te fiad. Hajolj le hozzám, ne engedd szégyenemet, rabszolga címer ne legyen már a kereszt! Testem a földé, esendő, hagyd meg neki, aki majd becézi, s végül eltemeti. Nyugtalan lelkem e körből úgyis kiszáll, pihenni nem tud, csak trónod lábainál. Virág-kék zászló: az égnek selyme suhog, alant a tülekvő csordák, bikák, kosok. Pásztorol nyájat is, népet szikár idő, pucéran áll még a kertben a rózsatő. Böjti szél fagyosra csíp még arcot, kezet, de már a szívben a húsvét elérkezett. Azúrból zuhog le zápor, világnyi fény, az Úr jő föltámadásom nagy ünnepén.
Venantius Fortunatus himnuszára
Kitártam karjaim, hogy megöleljek
egy lánymosolyt, egy kósza bánatot,
de szándékomra orvul rászögeztek
hívatlan percek, óvatlan napok.
Most csüggök szálkás énemen, és reszket
a torkomban a fájdalom – dalom.
A bosszús Isten immár eleresztett,
de a szereteté keresztre von.
Ha hinni tudnám, megtalálna engem,
ha keresném csak, akkor is szeret.
Ha rátalálnék, lenne célja bennem,
s ha elhagyhatnám, elhagy engemet.
Ezer tükörben Ő fog vallatóra,
ölel keresztje, mostan is szorít.
Tar ág, arany levél kopár valója
termi halálom dús gyümölcseit.
