Böszörményi Zoltán

Ópiumszínezék, fellegek         

                         Mányoki Endre emlékére

Ólombetű-csönd.
Magasodnak köréje a pátosz falai.
Kereskedni kéne a szavakkal, 
rájuk vetni a hálót,
a szeretet lappangó erejét igába fogni,
megszerkeszteni a csillagok fogaskerék-táncát.
Lépést lépesre írni, 
mint menüettet szoktak a hozzáértők, 
az egymás vonzásában uralkodók.

Életének 49. évében váratlanul elhunyt Térey János József Attila-díjas költő, író műfordító. Az Irodalmi Jelen egy 2017-es nyári képeslapjával emlékezik rá.

„Halála előtt néhány hónappal, amikor még nem tudtuk, hogy beteg, nevetve mondta, kitalált valamit. A legnagyobb higgadtsággal adta elő a Pázmándon létrehozandó Prágai Tamás-emlékszoba ötletét.” – Döme Barbara tárcája a tavaly augusztus 7-én elhunyt Prágai Tamás emlékére.

Felolvasást és virrasztást rendeztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban Esterházy Péter emlékére. Az írók mellett olvasók is mikrofonhoz léphettek, és megoszthatták a közönséggel a kiválasztott Esterházy-részletet.

Réz egymaga intézmény volt: szerkesztői, irodalomtörténészi, fordítói, kritikusi. A felhalmozott tudást, tapasztalatot, élményeket nem kamatoztatta szépirodalmi műben, egész életében más írók művei épültek általa. Intézmény volt, aki nem függ döntésektől és támogatásoktól, nem lehet felszámolni és leépíteni. – Az Irodalmi Jelen szerkesztősége búcsúzik Réz Páltól.

Én akkor tettem itt egy nagyobb kört, amikor korábban érkeztem a könyvbemutatójára, és volt időm járni egyet. Így kezdtem kapisgálni a Kőrösi-világ ízét. A Ferencvárosét. Szó szerint, a bemutatót ugyanis egy hentesboltban tartották, a Brauchban, a Mester utca élő múzeumában, ahol mindjárt vettem is egy kiló dagadót. – Laik Eszter írása.

Az augusztus 8-án elhunyt költőre-szerkesztőre Szondi György búcsúztatójával és Bíró József versével emlékezünk.

„Május 20.: nagyon szerencsétlen nap a Babonáskönyben. Ezt a mondatot is ellenőrizte volt Szima kéziratban, levonatban. Hát tényleg az lett, annyi szent. Mert ma temetjük őt, aki a Magvető Kiadótól a Fekete Sasig hitével, életbizalmával, munkabírásával tartotta fenn mások vállalkozásait.”

„Együtt mentünk Egerbe, a csodás, ékszerdoboznyi, hősi városba, ahol mind a ketten születtünk, együtt mentünk, hogy az érsekkel, hazánk egyik híres dogmatika professzorával interjút készítsünk. István ragyogott, örült, mint egy gyermek…” – Antall Istvánra Csepcsányi Éva emlékezik