ujjaid nyakszirtemen
mint tereminen, először 
érintés nélkül játszanak
mikor a pillanat zongorára vált
 egy lágy hang sípol a fülemben

Fotómondó rovatunkban Székelyhidi Zsolt versei Méhes Károly illusztrációval!

őt magaddal
eggyé fürdeted.

a sok halotti kéz hisz minden egy srófra jár

A fehér vásznak maradnak

Ott voltál velünk a rettenet éjjelén.

hét napja kiáltom nincs ellenség ne lőjetek ti barbárfejű árnyékok

Arcán gyönyör. Forró harc nyomai.

Bonts ki, majd takarj be vágyaiddal, imádd az utolsó gonoszt

holnapom ízül ízeiden,
nyelvem meg nem pihen.

A csillagok mind gyerekek. Ha nagy leszek, felmegyek hozzájuk a motorbiciklimmel és elbeszélgetünk.

Alattunk nyelve a földnek,
torka vékony víznek,
források háta.
Forró a meleg,
fagyott a hideg.
Testünk a bolygó

szeressen 
mindenkit
szerteszét