– Nem szereted az irodalmat?
– De, szeretem. A tanár hülye. Annyira szeretem, hogy regényt írok.

Márciusban rendezte a Parnasszus Kiadó és a Magyar PEN Club Abafáy Deák Csillag Nem könnyű szeretni című kötetének bemutatóját. A szerzőt, aki az Irodalmi Jelen állandó szerzője is, Izsó Zita éa Turczi István faggatták. Képes összeállítás és videó az estről.

Csurka szobrai és főleg képei több értelemben is szellemesek, szellemképekkel teliek, de nem ezoterikus módon, a szellemképpel láthatóvá teszi azt, amit nem látunk, nem láthatunk, de mégis ott van, az időben, ami a másodperc tört részére sem állítható meg. Az installációk is ezt sugallják, a megállíthatatlanságot, a fekete és fehér kupac a földön.

Tandori Dezső halálhíre (2019. február. 13.) „árnyékolta be” az eredetileg szűk körű szakmai diskurzusnak tervezett Juhász Ferenc-konferenciát a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében. A szervezők, Borsik Miklós és Parádi Andrea jóvoltából az érdeklődők neves költők és irodalmárok interpretációit hallhatták Juhász Ferenc költészetéről.

A földi társadalmak fejlődésének talán legfontosabb, talán végső szakaszához érkeztünk. A történelmi fejlődés során bűnnek minősülő tettek átértékelődnek, gyakran relativizálódnak, az egyéni felelősség eltűnik, és csak az számít igazi bűnnek, amely a hatalmi szerkezet aláásására irányul.

Felragyognak a színek, a formák, mintha bent is sütne a nap. Nem süt, de mégis úgy érzem, hogy igen. Festményeket, szobrokat, grafikákat, fotó-munkákat látunk. Közel hatvan év kortárs művészetére pillanthatunk. A tárlat ívet rajzol, kiemel. Zimányi László kedvencei, Hantai, Nádler, Vilt és Schaár kitüntetett helyet kapnak.

Tandori Dezső saját Veréb-Királyságában élt. Koronáját, a sapkát viselte morcosan, elégikusan és örökké csodálkozva nézett a világba Az evidenciatörténetek német fordításának borítójáról, ami a Hosszú koporsó egész röviden (Langer Sarg in aller Kürze) címet kapta.

Ne aludj nyugodtan!
Sebesebb, őrültebb lett e föld,
mióta vak fájdalmak űztek tova.

Böszörményi Zoltán és Szőcs Géza írásaival emlékezik az Irodalmi Jelen az 1989. február 21-én elhunyt Márai Sándorra.

„Vagy itt vannak a Hófehérnépecske című parafrázisban a törpék (töpörcsegek), akik az egy szál, de nem éppen szálas (a népszerű Trónok harca tévésorozatból „kölcsönzött”) Tyrion Lannistert kivéve nem mások, mint Fekete Vince, egy bizonyos „György Úr” (akinek személyében György Attilát gyanítom), Lázár László, Molnár Vilmos, Muszka Sándor és Sántha Attila. Nyilván afféle baráti fricskázás ez, mert ha a székely ember arra született, hogy állandóan csak bosszantsa a felebarátját, az írók sem lehetnek ez alól kivételek.” – Rónai-Balázs Zoltán olvasónaplója Orbán János Dénes Véres képeslap Erdélyből című kötetéről.

A pálmalevelekkel borított Via Dolorosán a pápa gyalog ment végig. Szentföldi útjának ez volt a legkeservesebb szakasza. A szűk utcán összezsúfolódott tömeg áttörte a kordont, alig volt képes előrehaladni.

Pete Anglich kezében is ott volt már a Colt, de nem kellett használnia. Waltz lassan, oldalvást a földre rogyott. Arca és véreres, nagy orra a szőnyeg bolyhába nyomódott. Bal karja még mozdult egyet, mintha hátra akarna nyúlni.

Elhunyt 79 éves korában Ámosz Oz világhírű izraeli író, akinek műveit több mint negyven nyelvre fordították le. Kőbányai János 1992-ben a Múlt és Jövőben megjelent interjújával emlékezünk az íróra.

Össze lehet hajtani a kottát, le lehet csukni a spinét fedelét, a fehérneműs szekrények polcain az egerek elpusztíthatják a fehér selyemkendőket. A csőcselék feldúlhatja Versailles-t, a trianoni kastély összeomolhat, de a menüett – a menüett feltétlenül folytatódik, elszáll a távollévő csillagokba, s kering-pörög tovább, mint ahogy a mi hesseni fürdőhelyeken járt menüettünk is nyilván együtt van még, és tovább táncol valahol. Lehetséges volna, hogy nincs valamiféle mennyország, ahol a régi szép táncok és a régi szép barátságok tovább élnek?

Ezeket a könyveket szerettük legjobban 2018-ban – Az Irodalmi Jelen ajánlója líra, próza és esszé kategóriában az elsőkötetestől a József Attila- és Babérkoszorú-díjas alkotókig. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Nem kilométerben kell mérnünk a megtett utat Kolozsvártól Budapestig, Ócsáig, és ha nem is tűnik annak, ez sem volt könnyen bejárható távolság, elhagyni szülőföldünket, végleg. Színes világom – mondja a kiállítás címe, mondhatnánk azt is: Ez az én világom. Katona-Zsombori Máriáé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus eseményeire Faludy György, Szőcs Géza, Zsille Gábor, Kovács István és Somlyó György írásaival emlékezünk.

Az Irodalmi Jelen kritikusait faggatta arról, hogy telik a nyár, milyen könyveket olvasnak, mit ajánlanak az olvasóknak. Körkérdéseinkre Kiss Júlia, Palásti Petra, Nagy Bernadett, Frei Gabriella és Lafferton Luca válaszolt.

Hogy telik a nyár, hogy pihened ki az év fáradalmait? Vagy az igazi fáradtság maga a nyár?