„Csaknem ötven kötet, számtalan vers, próza, esszé, tanulmány lakja be Lászlóffy Csaba hosszú mondatát, s arról se feledkezzünk meg, hogy a gazdag életmű mellett milyen fontos volt számára a fiatalokra figyelés, hihetlenül gazdag irodalmi tudásának továbbadása.” Varga Melinda búcsúja – az Irodalmi Jelen nevében is – a magyar irodalom kimagasló erdélyi alakjától, Lászlóffy Csabától.

Günter Grass 2004-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként dedikált az Irodalmi Jelen olvasóinak.
Most ezzel tisztelgünk a Nobel-díjas író emléke előtt.

Az 1962-ben született Hannah Rothschildot a nagy-nagynénjéről, Nicáról, a jazz bárónőről írt könyvében – Pannonica – A lázadó bárónő, Helikon Kiadó, 2014. – kiemelten foglalkoztatja a kérdés, lehetséges-e a családi hagyományokkal végképp szakítva teljesen új életet kezdeni. A lendületesen megírt, teljes évszázadot felölelő, Nagyváradtól New Jersey-ig ívelő családregény a magyarországi és különösképpen az erdélyi olvasó számára elsősorban Wertheimstein Rózsika személye miatt érdekes.

„Együtt mentünk Egerbe, a csodás, ékszerdoboznyi, hősi városba, ahol mind a ketten születtünk, együtt mentünk, hogy az érsekkel, hazánk egyik híres dogmatika professzorával interjút készítsünk. István ragyogott, örült, mint egy gyermek…” – Antall Istvánra Csepcsányi Éva emlékezik

Bíró Szabolcs az Anjoukról szóló regénysorozatának első része 2015. március 27-én jelent meg az Athenaeum Kiadónál. A könyvtrailerrel ajánljuk figyelmükbe a könyvet.

Toroczkay András prózaíró és költő meglepő javaslattal állt a Móricz-ösztöndíjjal kapcsolatban. Facebookon megjelent írását szó szerint közöljük.

Bátai szenvedélyes gyűjtő, dokumentál, mintha a földet, a sírokat bolygatná kincseket keresve, de erről szó sincs. Maga teremti a múlt tárgyait, analóg módon. Preparál, tartósít, és vonalakat húz, határokat von és jelöl.

A Man Booker Nemzetközi Díjra jelöltek közé először került be magyar író.

15 év után megújul a Prae irodalmi folyóirat. Az eddigi főszerkesztő és helyettese önkéntesen lemondott, hogy átadja a helyet a fiataloknak. L. Varga Péter új főszerkesztő bevezetőjét és az új szerkesztők bemutatkozását is olvashatják összeállításunkban.

Ezek a portrék nem az arcot állítják a kép középpontjába, hanem a testet és a hangszert. A testek párbeszédét látjuk, legyen szó táncról, táncpróbáról, vagy egyetlen gitárral, bőgővel való táncról, küzdelemről.

Ma 60 éve, 1955. március 10-én jelentette meg első könyvét a Magvető Kiadó. A Facebook-oldalukon az alábbi szöveggel köszöntötte magát a kiadó.

Előadásában ő is az elmúlt huszonöt év erdélyi és magyarországi történéseit elemezte, és nem atlantista, hanem magyar érdekektől vezérelve láttatta az ukrajnai háborút.

Az elgyötört, megkínzott test, amely kortalan ugyan, kínálja magát, keresi helyét és társát. Keresi a kapcsolatot, a kapcsolódást, számára egy másik test lesz a célpont.

Eddig csak fényképeket láthattak az 500 millió forintból felújított kastélyról. Most egy videó is felkerült a világhálóra.

Az ötödikes természetismeret tankönyv egyik térképvázlata nem az eredeti formájában terjed a neten. Mutatjuk mindkettőt.

Ritkán fordul elő, hogy élő alkotóról irodalmi díjat neveznek el. A Libri Kiadó sajtóközleményéből kiderül, hogy a jelenleg Izlandon élő Dunajcsik Mátyásról elnevezett elismerést elsőként egy fiatal, szegedi születésű költő kapta.

Az antikvitás világa egyre távolodik a ma emberétől, miközben egyre közelebb érzi magát az istenek világához, amely átlátható volt, szabályait ismerte és gyakorolta, sőt elfogadta, élete szerves részeként. Nem szállt szembe az istenek döntésével, csak kivételes esetekben. Bűnhődni is az istenek döntése által bűnhődött.

Most már semmi sem érdekelt! Odébb löktem Piri nénit, félredobtam a paplant, és úgy véresen és rosszul bekötözve, ahogy voltam, kirohantam az udvarra, Pârvan és Fofika döbbent tekintetétől kísérve!

Incze rozsdás, rézkarcos világa a patinát jelenti, a fontosat, a megőrzendőt, a továbbadandót (Mosd meg az arcodat, Vérző). A képek dinamikája rejtett, áttételes, hiszen egy fekvő alaknál aligha képzelhetnénk el mást, mint a csendet, az elmélyedést.