​​​​​​​Közlegény, azután sokáig altiszt, hétévi szolgálat után hadnagy, azután főhadnagy. Végigcsatázza a Habsburgok háborúit, egyik ujját elveszti csatározások közepette. Az első években lelkesedik a kalandos életért, formás csatadalokat ír. Csatadal nélkül a huszár nem huszár. De mennél magasabb a rangja, annál inkább elege van a katonáskodásból. Szinte békepártivá válik (ami nem kimondottan jó belépő egy katonatiszt számára), hogy még később sztoikus legyen.

De megjelenik Veres Péter Három nemzedék trilógiájának harmadik regénye is, a János és Julcsa, pedig Veres Péter ott totyog a felvonulók közt, talán mégis, minden ellenkező híreszteléssel együtt bűntudata lehet a Rákosi-féle hadügyminiszteri stallum miatt. Tehát annak ellenére, hogy kivette a részét a forradalomból, a legvadabb megtorlások idején megjelenik kötete. Lehet, Kádár és a Csapat más mércével méri a volt hadügyért, mint a mezei írót, újságírót.

Második férjével Ady pályáját egyengette. Az se mindegy, ugye, kinek ki a férje. Lesznaié Jászi Oszkár író, politikus, egyetemi tanár, szociológus, általában miniszteriális ember. Angliában, Franciaországban tanult. Miután Kun Béla kora lecseng, Moszkvába menekül, elválnak, Lesznai Bécsben talál harmadik férjet Gergely Tibor festőművész személyében. 1930-ban települnek vissza Budapestre.

Amikor a politika játékteremként működteti az irodalom speciális terepeit, soha nem tudhatni, hogy pályatévesztett írót látunk politikusi mellvértben, vagy pályatévesztett politikust írómaszkban. (Méz a történeten, amit most látunk, miszerint mediatikus riporterek, közszereplők regénysorozatot írnak a magyar valóságról, hogy a delegált brüsszeli démon szerelmes leányregénnyel rukkoljon elő.)

Vahot olyan képet sugall az olvasók felé, hogy Petőfi műveletlen, borissza cimbora, de mindenekfölött tetőtől talpig magyar ember, nem labanc, nem zsidó, mintha ma volna. Vahot elképzelésének volt a jó oldala. Az országos siker rendkívüli módon kiszélesíti Petőfi olvasói körét. Ugyanakkor az irodalmi életünkben addig ismeretlen píárfogások – így például Petőfi mértéktelen dicsőítése a lapban – kiváltották a rivális újságok ellenszenvét és féltékenységét. A hírlapi csatározásoknak pedig Vahot egyenesen örült. Mintha ma volna.

Mondom:
– Iszik.
– Ahhoz pénz köll – mondta, adott egy százast.
Ő tudniillik nem akart csatlakozni a mozgalomhoz, tehát az illegális gyűjtési mozgalomban nem vett részt, de egy költőnek, aki iszik, pénzt szívesen ad. Tehát az a százas is mindig bekerült, Nagy László neve nélkül.

Aki sokáig él, sok mindenre van ideje, nem késik le semmiről, mondja Shaw már öregen. Amikor idézik, az aforizma eleje többnyire a szerkesztői önkény áldozatává válik. Helyesen a következőképpen szól. "Ha sokáig akarsz élni, soha ne legyen két nőnél kevesebbed egyszerre. Egy nő karbantartja a testet, a lelket. Két nő duplán."

​​​​​​​Közös polcon Molnár Gáborral, Fekete Istvánnal. A korakamasz és későkamasz időszak írói, egy arasszal Cooper és May Károly után. A lélek alakul még, a lélek keresi a támaszpontokat, ahonnan elrugaszkodva irányt választ. Az olvasó gyerek (csak az ember olvas - Magvető) felnyúlt a heverőről a levevős polcra, és pontosan tudta, milyen jellegű olvasmányra van igénye éppen.

Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó vagyok? Mi az? Sárga vagyok én, vagy zöld vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Én magamban, mikor nem gondolok erre, abszolúte nem vagyok zsidó, egy fiú vagyok, a szerelem a hazám, és az istenem a halál!

​​​​​​​Készültem, hogy majd egyszer illően bejelentkezve meglátogatom, elárulom, én voltam a fiatal magyar író, aki a saját besúgójával látogatta meg nyolcvanegy nyarán Sikaszóban. Megkérdem, mit szól hozzá. De ez már elmarad.

Komoly részt vállal az Udvar cselszövéseiből és a Fronde (főnemesi, főpapi lázadás) harcaiban. Befejeztével 1650), Racine (1639–1699), Jean de la Fontaine (1621–1695), Louis Saint-Simon (1675–1755), Moliére (1622–1673) és Pascal (1623–1662) pályatársa. Jó kis csatársor. kiszorul az államügyekből, életét átállítja filozófiára, irodalomra. Aforizmái vélhetőleg addig maradnak érvényesek, amíg két ember él a földön. Gonoszul röviden és metsző pontossággal beszél az ember örök tulajdonságairól. Descartes (1596-

​​​​​​​
A zseniket és önjelölt prófétákat bele nem keverve mindösszesen annyit: az Isten a szekéren, benne a Kicsi madár, a Tündérvilág, a Téli virágzás és a Mécsek, kötelező olvasmány. Így is lehet. Aki nem olvassa, kimarad valamiből, amit novellisztikának, irodalomnak nevezünk. Irodalmárnak, magyartanárnak kötelező. Ínyenc olvasónak erősen javallott.  

Fogalmam nincs, mekkora ázsióval bír ma Merle, lehet, ma is olvassák, a kiadók kiadják, csak nem látom. Egy dolog biztos, a Merle-regényeket az első mondattól az utolsóig végigolvasta, aztán el is tűnődött rajta az előző nemzedék. Vastag könyvek, igaz, de Merle rendelkezik valami varázslatos írói tulajdonsággal, amint az ember belép az első oldalon, lesodorja az utolsóig, mint a hegyi patak.   

Tetőtől-talpig fekete föld borította. Földdel borított karjai és lábai izmos, inas gyökerekhez hasonlítottak, nehéz volt a járása és minden pillanatban megbotlott. Hosszú szempillái leértek a földig. Choma elszörnyűködve látta, hogy vasból van az arca. Hóna alatt megfogták és megálltak vele egyenest ott, ahol Choma állott a varázskör közepén. (A szöveg az egyetlen ismert magyar fordítás az 1920-as évekből, szöveghűen, a korabeli nyelvi normáknak megfelelően közöljük. A szerk.)

Tetőtől-talpig fekete föld borította. Földdel borított karjai és lábai izmos, inas gyökerekhez hasonlítottak, nehéz volt a járása és minden pillanatban megbotlott. Hosszú szempillái leértek a földig. Choma elszörnyűködve látta, hogy vasból van az arca. Hóna alatt megfogták és megálltak vele egyenest ott, ahol Choma állott a varázskör közepén. (A szöveg az egyetlen ismert magyar fordítás az 1920-as évekből, szöveghűen, a korabeli nyelvi normáknak megfelelően közöljük. A szerk.)

"Megvallom, nem csekély tépelődés után szántam el magamat közzétételökre. Az a kétség, amit maga a szerző érzett, mikor töredékes dolgozatai egy részét fiókja rejtekéből elõször kiadta, elfogott engem is. Vajon érdekkel fogadja-e mindezt a közönség? Végre is legjobbnak véltem lehetőleg teljes gyűjteményt adni, összefoglalni egy posthumus kiadásban mindazt, ami a hátrahagyott kéziratokból, az Összes Művek utolsó kiadásába föl nem vett régebbi dolgozatokból s atyám baráti levelezéseibõl birtokomba jutott és egyáltalán közölhető.”

Vezéregyéniség volt. Olyanfokú egyéniség, hogy nemcsak alvezért nem tűrt a közelében, de kapitányt, hadnagyot, már-már közvitézt sem. Seregvezetésre, mozgalom irányítására nem ismertem nála természeténél fogva alkalmatlanabb embert. Kezében tartotta, újra és újra markába fogta az egész magyar avantgárdot, és újra s újra összeroppantotta. Igen, az ő érdeme, hogy egyáltalán beszélhetünk magyar avantgárdról.

​​​​​​​Tehát amikor társaságban Füstről van szó, hallgatok, mint sült hal. Megfogalmazni se igen megy, mi irritál benne. Még talán a Feleségem történetével valamiképpen egy ideig, de a regény láthatóan mindenféle koncepciót, vázlat nélkül halad a maga útján, csak a második olvasatra derül ki, meg is bámulom rendesen. Többnyire azt hallottam, csak a zsenik és a hülyék olyan bátrak, hogy előzetes tervek, átgondolt konstrukció nélkül nagyregénybe ülnek. Captain Störr, a zsúfolt lelkületű hajóskapitány nem izgat annyira, mint Lizzy, de végtére Lizzy sem izgat annyira, csak lenyelem.

A legendás Rézkorral kezdem. Hátha nem értek valamit, önéletrajz, majd ő segít. hátha segít, ötven oldalig megy. Mondom most, és majd mondom még nyilván: az élő nyelv túllép minden klasszikuson, az aktuális irodalom fütyül az időpocsékoló-tájleíró klasszikusokra. Belőlük él ugyan, fölfalja őket, rájuk emészt, saját íveibe helyezi, akár a saját bélrendszerbe, de leneveti. Nem köll, nem vállalja az aktuális irodalom. Az aktuális irodalom tempójához szokott olvasó is alig. Olvasni ugyan lehet úgy, mint tegnap, írni soha. Így van ez jól.

Néhány hónapos amikor édesanyja tuberkulózisban meghal. Vasutasgyerek is. Az édesanyja felől árvagyerek, akinek az apja ráadásul masiniszta a chilei hegyek és völgyek közut, sokat van egyedül, jut ideje foglalkozni a lelkével. Az ilyen fiúból terem a költő, az ellenálló világforradalmár a föld minden táján, így Chilében sem meglepő, ha a recept szerint terem.