verses rezümé a kolozsvári március 15-i slamműsorról

álmatlanság topog
a fejemben
kapcsold le a fényt

Születésed napján sokan
székelyruhát vettek magukra,
ünnepi misére mentek,
és kokárdát tűztek a szívük fölé,
március idusán,
forradalmi napon
csak a különleges anyák születnek

S a nyilt szivű nép, melyet ott talál,
Vele érzésben és nyelvben rokon;
Dala e nép közt ajkrul ajkra száll,
Örül vagy sír az édes hangokon

Petőfi 92 évesen hal meg
1915-ben, a Nyugat új számát
lapozgatva. A Duna fölött
léggömb repül, a temetésen
megjelenik I. Iván király.

Varga Melinda verses beszámolója Horváth Benji, Nagy Kata és Tolvaj Zoltán könyvbemutatójáról

Fél öt volt. Aznap te olvastál fel
A templomban. Az olvasmányban
Az ég madarai és a mezők liliomai szerepeltek –
Csak én gondoltam a hóvirágokra.

mi vagyunk a nem illik így ülni szoknyában lányok
a mondat megtanít félni testünktől
előbb reszketünk, mint sétálunk
buliból hazafele lenyaljuk a piros rúzst
másnap a kerti rózsa belénk szúr

nem értjük az átkot

számukra érték lett volna-e az a fránya táska,
vagy csak a globalizált és elidegenedett ember szimbóluma,
amolyan Ginsberg-féle álom,
kiáltás az angyalfejű hipsterekért,
hogy kapcsolják már rá a csillagdinamókat
a mennyei éj gépezetére.

Bár a Bajkált sötéttel befedd!
Költészetünk, az egészet fojtsd meg!
Kit a gáz halálra mérgezett,
nem mond már feletted soha verset.

a szerelem nem több, mint ebédszünetet
tartani a nyomorúságban,
a szeretet nem több, mint ugyanott
egy fizetett szabadság.

az én múzsám székely lány,
amikor először mellém préselte vékony testét,
úgy tűnt, megmaradunk örökre ebben a pillanatban.
pár év múlva kicsit kigömbölyödött, sokat déligyümölcsözött,
dúsabbak lettek keblei is,

asszonyos vonásain tört fény az idő.

Varga Melinda prózaverses krónikája Végh Attila, a természetjáró költő kolozsvári estjéről

A jól szabott időből,
mint kabát belső zsebéből,
kihajol egy fénykép.
Fénylő kövekre hajtja fejét
az árnyék.

Anyám meghal, a hagyományait magával viszi,
nem lesz férjem, és nem szülök gyereket,
mert apámtól anyámat tanultam meg szeretni,
nem pedig magamat

A félhomályos zegzugban,
az alapozás felett,
a cinkos tükör diszkrét szomszédságában
ápolt, hiányos öltözékű hölgyek tevékenykedtek.

Varga Melinda verses beszámolója Tamás Dénes minden egész… című kötetének kolozsvári bemutatójáról

Részlet Böszörményi Zoltán Az irgalom ellipszise című kötetéből

ez a vers csak néhány szó
mégis a legtisztábban látszol
benne
alig szennyeznek be a szavak

Az önismeret olyan,
mint sötétben nézni
az eget, középen homály,
kicsit odébb csillagképek