"Folyamatos jelenlétre van szükség ezekhez a versekhez, de bőségesen megéri a ráfordított időt, agymunkát, figyelmet" - Stenszky Cecília írása
 
 

„A Festménytalányok egyszerre szólít meg szakembert és laikust, ilyen értelemben az igényes ismeretterjesztő könyvek fehér hollói közé tartozik. A Typotex kiadó a szöveggondozás mellett a képanyag minőségére is nagy figyelmet fordított, ezt talán felesleges lenne kiemelni akkor, ha a könyvkiadói gyakorlatban ez természetes és megszokott volna. Akárhogyan is van, a Képfilozófiák sorozat negyedik darabja izgalmas és gyönyörű könyv” – Tülkös Terézia kritikája

„A szó árnyéka többek között azért lehet fontos darabja a kortárs magyar költészetnek, mert szerzője visszatér a klasszikus, posztmodern korunkban talán kissé elfeledett lírai beszédmódokhoz, mint a vallomásos líra, a tárgyias költészet és a filozófiai mélység, ugyanakkor mindezt egyéni és hiteles módon teszi. Ezzel együtt Győri László ízig-vérig mai költő, akinek új kötete mindenképpen a kortárs magyar költészet figyelemre méltó, olvasásra érdemes darabja” – Kántás Balázs kritikája

 
Borzák Tibor jó riporter. Jó beszélgető partner. Nem hozza zavarba az embert, mégis valahogy úgy alakítja a meneteket, hogy beljebb kerülünk, mint eredetileg voltunk. Borzák egy szolid satu.
 
 

Tizedik helyen áll jelenleg Alexander Brody Barátaim könyve (Kalligram) című összetett munkája. Legfőképpen azért a gesztusért és gondolkodásért, melyet a következő, a kötet Előszavában található mondat szépen összefoglal: „Az az álmom, hogy szülőhazámban a jövőben mind több lesz az olyan barátság, mint amely ezt a kötetet szülte” - Boldog Zoltán TOP10-es listája
 

"Ez a Jolán pedig valóban dilettáns, egy igazi ripacs, és nemcsak mint a spirálfüzetekbe írt operettek szerzője az, hanem mint a vasútállomás jegypénztárában ülő vénlány is. Füsti Molnár Éva éppen ezért mást sem csinál (és csinálhat) a színpadon, mint ripacskodik, túljátssza a szerepét, és sokszor a néző számára mérhetetlenül patetikus." - Bencsik Orsolya kritikája

 
 
Láng Zsolt Tója vagy tottja?-kötete egy fergeteges játék. Miközben az olvasó a sajátos lángi humoron derül, invenciózus értelmezést kap színházi előadásról, szépirodalmi műről, tanulmánykötetről, továbbá térségünk társadalmi jelenségeiről. — Kovács Flóra recenziója 

 
"Móser Zoltán képein az arcok valóban csak arcok. Teljesen kitöltik a képek terét, és nem lehet kitérni az esetleges tekintetek elől. A valódi, a képek szereplőinek terére csak következtetni lehet, ha egyáltalán lehet, ha egyáltalán kell." – Mádai Nándor írása

„Urbán kegyetlen a színészeivel, mert lábuk elé dobja A kisinyovi rózsát, hogy azok átessenek rajta (a Kosztolányi Dezső Színház átbukik, átesik a Tolnai Lexikon kartonfedelén). De kegyetlen a nézővel is, mert kizárja őt a Tolnai-világából, és az ismert, berögzült motívumok (a rózsaszín flamingó, a csipke-rongyikák vagy éppen a csörgős indigó) felvonultatása ellenére is egy olyannyira Tolnaitól idegen világot teremt, melyben a tizenhárom műanyag flamingó billegése a tükörrengeteggel kialakított tóban már nem más, mint kimerevített, értékét és jelentését vesztett metafora. Urbán színészei és a szöveg előbb említett képi megjelenítései, illetve a hatásos jelenetek (például az üszkös kukorica evése, vagy a kalaptűvel átszúrt agyag-szürkeállomány) éppen ezért csak halott díszletként jelennek meg a megértéstől folyamatosan eltávolított Tolnai-szöveg, Tolnai Ottó művészete mellett.” – Bencsik Orsolya színikritikája a darab szegedi ősbemutatójáról

Rózsássy nem tiszteli a kialakult gyakorlatot, ha a mai versírói szokásokat vesszük alapul. Annál inkább teszi viszont, ha az évszázados tradíciók felől tekintünk rá. Szépre, tisztaságra törekvő érzékeny szerző. Egész munkájából árad a harmónia, az elveszett értékek, a homályba vesző transzcendencia újbóli meglelése iránti vágy. A finoman komponált kötet nyitó költeménye a versolvasónak címezve hív útra: „(...) Jöjj velem az úton, / vakvezető kutyád / leszek az éjben. / Álmomban barangolj; / hunyt szemhéjam rejtek, / két sötétlő barlang / fénylése könnyeim. // Jöjj, vezetlek bennem: / éjszakai tárlat. / Fülelő sötétben / suttogó falak közt / emlékeid hallod: / én vagyok a múltad. / Lépted nyomán ahogy / tükörtermek nyílnak / - szembenézel velem: / én vagyok az arcod. / Neked adom magam: / hozzád elvezetlek. (...)” (Belőlem születsz) – Vincze Ildikó írása
 

 „Gömöri György olyan szövegekről értekezik, amelyekből kiderül: nem csak mi figyeltünk Európára, a külföld is ránk emelte néha vigyázó szemét, noha ebben nagy szerepe volt a török veszélynek is, hiszen – tudhatjuk meg a könyvből – Angliában 1663–65 között legalább húsz kiadvány szólt a magyar hadi helyzetről és Zrínyi Miklósról. Paulus Melissus, későbbi heidelbergi főkönyvtáros itt katonáskodott, amikor Szigetvár eleste után a török nagyvezér a győri táborba megküldte Miksa császárnak Zrínyi levágott, borban és ecetben megmosott, gyolcsba takart fejét. Magam is kezemben tartottam – regisztrálta Melissus a gyászos eseményt.” – Csáki Pál írása
 

"Halló!? Itt Flaubert beszél. Ez baromság. Valaki hozzon inkább egy sört! Nehezen szokom meg, hogy én csak egy kulturális utalás vagyok. Ne is hívjatok Flaubert-nek, hívjatok inkább József Attilának! Nincsen apám, se anyám. Én, József Attila, született Frida Kahlo, jelenvalólétem teljes tudatában kijelentem, hogy nem találkoztam Bán Zsófiával, köszönhetően az általam nem is ismert posztmodern nyelvfelfogásoknak, melyek általában úgy gondolják, hogy a nyelvnek semmi köze vagy nem olyan köze van a valósághoz, mint azt sokan gondolnák. Inkább létrehozza, mintsem leírja azt. De most mennem kell, megyünk Mártával sétálni. (Mama, küldj pénzt, légyszi!)" – Csoknya Sándor írása
 

"Ha az író ügyesen rakosgatott mozaikdarabjait az olvasás előrehaladtával a maguk teljességében látjuk, észrevehetjük, minden eszköz, esemény, gondolat ugyanarra tart: hogy a saját életünket úgy alakítsuk, hogy minél több ember boldog lehessen körülöttünk. Hosszú, lendületes mondatok váltják egymást a kapkodó beszámolótól a nyugodt vagy felkavaró emlékeken át a heves önvitákig – a stílus változatossága nem hagyja, hogy elunjuk magunkat. Az is előfordulhat, hogy történni éppen nem történik semmi (a fiú sem festi épp a hajó vécéjét, a lány sem gondolkodik a sokadik fiún), de a főhősök belső vívódása, s az ő gyermeki vagy felnőtt értetlenségről, tehetetlenségről vagy változni vágyásról való eszmélkedéseik kihathatnak a könyvből, élővé válva az olvasóban." – Stenszky Cecília írása
 
 

 
A kötet értelmezhető a töredezettség vagy a régió sajátosságai felől, ám az n+1 számú kérdéskör visszatérően az olvasás és az át/meg/ráírás problematikájára kapcsolódik. Az olvasó hiheti azt egy-egy pillanatra, hogy egy-egy gondolatfutam lezárult, de rögtön észreveszi az abba beleírt többit. Selyem Zsuzsa kötete megbolygatja a tiszta kategóriákba vetett bizalmunkat, az olvasót szintén „átírja”, ezért is tekinthető 2009 (egyik) legfontosabb könyvének. — Kovács Flóra írása
 

Fűzfa Balázs szerint egy könyvnek kódexhez kell hasonlítani, tehát ne csak az elejétől a végéig lehessen olvasni, hanem lexikonszerűen, információról információra ugorva, azaz alineárisan. Így az egyes ismeretek, ha úgy tetszik: linkek, egy idő után összefonódnak, a hipertextekből létrejön az egész. Ily módon olvasunk ugyanis manapság, számítógép előtt ülve, amikor pontról pontra kattintva tárul fel előttünk az ismeretanyag.

  Tábor Ádám kötetének címe tökéletesen leírja költészetét. Otthonos viharban járunk, az eső fűtött, a jégverés puha, a villámok olvasólámpaként világítanak. A tapétán katasztrófák sormintája, a hurrikán örvényét pedig előbb-utóbb elnyeli a kádlefolyó. Ügyesen szerkesztett házban élünk, szándékosan nem a „járunk” szót használom, hiszen együtt fütyörészünk, lélegzünk a költővel, nézelődünk könyvespolcain: „Ádám, nem csinálnál egy kávét? Vagy tudod mit, inkább egy teát!” Régen olvastam már ilyen magától értetődő költészetet. Nem marcangol, nem cincál, vádaskodásnak és önvádnak nyoma sincs. – Korányi Mátyás kritikája  

Egyáltalán nem a nagy témák elutasításáról van szó, sőt, mondhatni csak nagy témái vannak. Élet, halál, szív, isten. Előveszi őket, és csontvázig csupaszítja. „Néhány éves szívnagyobbodását mozgással / próbálja lefaragni. Nagy szíve elől menekül, / tenyérnyi kétségbeesés az arcán. (…)” (szív). Verseiben szépen bejárja a költészet örök témáinak évszázados útját, de mindeközben dekonstruálja is a költészet nagy stilisztikai tradícióit. – Vincze Ildikó kritikája Sopotnik Zoltán Futóalbumáról
 

A kötet látszólag könnyedebb esszéi fotográfiai, filmtörténeti, műfajelméleti kérdéseket bontanak ki, emellett helyet kap a tükör ismeret- és lételméleti problémáiból kiindulva a szerelem és a féltékenység is. A vágyakozás című ötödik esszéjében a szerző a vágyakozás képiségére és nyelvi korlátaira kérdez rá; nyelvi megformáltsága a köteten belül is rendhagyó: „[a] messiás a vágyainkért jön el. (…) A megvalósult vágyakból létrehozza a poklot, a megvalósíthatatlan képekből a limbuszt. Az elképzelt vágyból, a tiszta szóból pedig a mennyei boldogságot.” – Tülkös Terézia kritikája

   „Íme, egy újabb gyönyörű megnyilvánulása a magyar költészet profetikus fejezeteinek: Békássy Ferenc saját művészetének sorsát, jövőjét írja meg a versben, jó száz évre előre. Vajon milyen tanulságokat tükröznek ezek a szavak, Békássy Ferenc művészetének sorsa, története? Mit mutat a tükörember? Hogyan lehetséges így eltűnni a süllyesztőben, mintha nem is létezett volna, miközben a szellemnek egy olyan kivételes megnyilvánulása volt ez a férfi, amely kevés adatott e honban. Magyar Rimbaud-t kiálthatnánk, a francia, bűnözői hajlamokkal megvert fiatalember egy nemesebb, magyar változatát, egy igazi, századelős rock’n’roll sztárt, sztárallűrök nélkül, hőst, idolt, példaképet, egy olyan széles horizontú életről beszélünk, mely saját korában 21 évesen Magyarországtól Angliáig beragyogta az európai irodalom egét.” – Korányi Mátyás kritikája Kapcsolódó:BÉKÁSSY FERENC EGYBEGYŰJTÖTT ÍRÁSAINAK BUDAPESTI PREMIERje 2010. MÁRCIUS 23-án 16.00 órakor az ÍRÓK BOLTJÁBAN Tihany Viktor: Békássy-riport – videó

  Az Orcsik Roland és Kollár Árpád szerkesztette sokszerzős kötet szemet gyönyörködtető külalakja meglepő bensőt takar. A hiánypótló szándékkal készült könyv különféle szerzők vegyes műfajú írásainak válogatása. A szerkesztőpáros külön felhívja a figyelmet arra, hogy a „kötet (…) igyekszik minél több megközelítés-módot felvillantani a mauritsi rétegekről”, mégpedig azért, hogy amennyire csak lehet, teljes képet adjon az életműről. - Vincze Ildikó kritikája.