-
Nagyvarjasi Szabó István
A magyar Kasszandrák
A történész visszafelé tekintő próféta.
(A. W. Schlegel)
Kasszandra, azaz pusztába kiáltott szó, tömörebben. K. gyönyörű, számító trójai királylány volt, akibe belehabarodott Apollón, a költészet, jóslás, művészetek stb. istene, és szerelméért esdekelt.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Márki Sándor 1848–49-ről
A múltat még az Isten sem tudja megváltoztatni – mondják. Az idő végtelen óceánja elnyeli a pillanatot, s mi, időben véges, de képzeletünkben határtalan emberek, kihalászunk egy-egy roncsot, álmot, néha talán iránytűt – ez az emlékezés. Tágabb értelemben történelem, történetírás. Mindig, minden a jelenben történik. Szent Ágoston mondta, hogy a múlt jelene az emlékezés, a jövő jelene a képzelet (majd így lesz, majd úgy lesz, tervezgetünk... szintén a jelenben), a jelen jelene az átélés, a cselekvés.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Szavak, szavak, szavak...
Az Isten háta mögül című kötetből
Szavak, szavak, szavak...
Henri Pozzi (1879–1946), a XX. századi francia szellemi és politikai színpad ellentmondásos alakja, aki a harmincas években, másokat és önmagát sem kímélve, belenyúlt a versailles-i békecsinálás darázsfészkébe. Kockázatos akrobatamutatványra vállalkozott, csodálja Clemenceau-t és nagyon szereti hazáját meg az igazságot. Franciaországot tán egy picit jobban is, mint az igazságot. A kör négyszögesítése. -
Nagyvarjasi Szabó István
Kik voltak ők? – Emberek, sorsok, helyzetek 1848/49-ből
„A szabadságharc előtti két évtizedben támadtak az óriások. A gondviselés tudta, hogy melyik országba tegye őket, hol lesz rájuk a legnagyobb szükség. Ekkor támadt gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, Deák Ferenc, a legbölcsebb magyar, Kossuth Lajos, a világ legnagyobb szónoka, Arany János, a legnagyobb epikus költő, Petőfi Sándor, a legnagyobb lírikus költő és Jókai Mór, a legédesebb elbeszélő. Ezek az emberek egyszerre éltek s találkoztak, beszéltek egymással. És velök egyszerre élt és írt Vörösmarty Mihály is. Valóság ez, nem mese.
-
Nagyvarjasi Szabó István
A muhi csata és Tomaj Dénes
1241. április 10-én éjszaka a tatárok megpróbáltak átkelni a Sajó hídján.
A magyarok Kálmán herceg – Béla király testvére – vezérletével súlyosan megverték őket. Batu már a visszavonulást fontolgatta, de 11-én reggel Szübütej fővezér meglátta a magyarok összezsúfolt, szekerekkel bekerített táborát, s állítólag annyit mondott: Oroszlánok, akiket szamarak vezetnek! Emberei távolabb átúsztattak a Sajón, s meglepetésszerűen bekerítették a magyar tábort. -
Nagyvarjasi Szabó István
István, a király – az emberismerő
Szabadegyetem – mindenkinek
Új rovatot indít az Irodalmi Jelen Szabadegyetem címmel. Kezdeményezésünk célja, hogy olyan, többségükben már megjelent művekből kínáljunk ízelítőt, amelyek közös gondolkodásra, sőt elmélyült továbbgondolásra, esetleg konstruktív vitára adnak alkalmat – akár történelmi, akár művészeti, művelődéstörténeti, általános kulturális kérdések tekintetében.
Nagyvarjasi Szabó István (1949. március 7., Nagyvarjas, Arad megye).
Iskoláit szülőfalujában, majd a szomszédos Tornyán végezte, középiskolába Pécskán járt, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán végzett.
A székely Szentegyházán tanárként dolgozott bő 16 évet 1988-ig, majd családjával hazaköltözött Aradra. Onnan 1990 legelején áttelepült Magyarországra. A sarkadi középiskolában tanított, majd innen vonult nyugállományba.
Így ír magáról: „Gyógyíthatatlan szenvedélyem a történelem, röviden: függőség – filozófiai fűszerezéssel. Jó adag fűszerezéssel. Van mit, van miből! Egy szász szobatársam egyszer azt mondta, nektek, magyaroknak, akkora történelmetek van, hogy egy 80–100 milliós népnek is bőven elég lenne. Meg azt is hallottam Gelu Pateanutól, hogy elég két dátum, amelyik 56-tal végződik: 1456. július 21. és 1956. október 23. – és máris dobogós helyünk van a világtörténelemben. Szívesen elhittem neki. Érdekes, hogy a két dátumot Kapisztrán Szent János köti össze a katolikus naptárban.”
Történelmi tárgyú tanulmányait rendszeresen publikálja folyóiratokban, az Irodalmi Jelen Szabadegyetem című rovatában folyamatosan jelennek meg írásai a magyar és a világtörténelem kapcsolatának tárgyában. Három könyvet társszerzőként jegyez, 2020-ban jelent meg az Ötágú Síp Kulturális Egyesület kiadásában önálló kötete, Az Isten háta mögül címmel, alcíme: Emberek, tájak, idők.
