a szilvafa fattyúágai között emelkedik süllyed a nap

A könyvben az a fajta léttapasztalat érhető tetten, amelyben a külső (tárgyi) és belső (lelki) környezet egyszerre szervezi az életet, és ezek a környezeti struktúrák olyan egzisztenciális-ontológiai hálót képeznek, amelyben az ember maga válik sorsmetaforává. Az egyén orientálódása természetes és mesterséges terekben az ezekbe való ki- és belépések sorozataként írható le, és mint ilyen, a térpoétika alakzatával is szemléltethető.

gondolta felüt egy régi  könyvet és újra azt olvassa csingó gondolta meglátogatja a régi gyerekkönyvtárat is  hóna alá vág néhány  delfinkönyvet egy-két  karl mayt és nemerét

törött betontábla fátyolfelhős idő égnek fordult tekintet zivatarvizitáció

tolong a holdfény
a szerszámok nyelén vasán
beleveszik a sodrófa a fiók homályába
vén katángok bólogatnak
tüskéit nyújtja a rózsa
közükön csak a szél
zöldül a lyukacsos tormaszár
fürtök a tőkéken
szüret

a közéjük ömlő hideg áram a test hőjébe akad, a perem rücskeibe fogódzik, áthúzza magát az ismeretlen keresztszélben, árnyéka előőrs

Sütő Csaba András 1979-ben született Győrött. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán 2001-ben, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész tanárként 2004-ben diplomázott. 2005-től a Nyugat-Magyarországi Egyetem tanársegédje. A Pécsi Tudományegyetem doktorandusa. A győri Hermaion Irodalmi Társaság alapító elnöke, a Radnóti Miklós Irodalmi Társaság tagja, a Fiatal Írók Szövetségének tagja, a FISZ Hortus Conclusus sorozatának szerkesztője. Legutóbbi kötete: disintegration (Orpheusz, 2008) - három versét hallgathatják meg.