patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus

 
 
lehunyt lélekkel kilép
a test a kádból, én vagyok
a test, ami lép, a kádtól
a fürdővíz fehér
(Lassú)

 
Ezt úgy mondja, mintha leváltak
volna homlokomról a bőröm-
borította betűk, s bele-
estek volna vödörbe.
- Na-na, ennyire nem lehet
értetlen, tudja maga, mit…

 
Tegnap reggel az én ezüst-istenem
Szemembe csillogott kínálta magát
Nem kellett - tartottam inkább mindenem
itt mint odaát

 
A lassú vágás bejárhatóvá teszi a tájat. Mintha először
látnád azt a részletet a világból, és nem tudnál beszélni.
A domb élénkzöld. A völgy kékpárás. A hajnal
éles, pontos. Szinte felsért.

Ülünk az idő tűztől burjánzó, alánk szelidített lován.
Ragyogunk mi is. Arany a test, réz az emlékezet.
Ez a pokol volt, az pedig családi szánkódélután.
Egyre gyengül lopott mantrám:
nem létezek, nem létezek.

talán a szabadságom miatt
levegő
tollak
élet
képzeld csak
ott tanácstalankodnak
a tömény szürkében

 
tehát a végtelenség
egyszercsak ellepett
és én láttam a logikát
a ritkuló hajnak glóriát adott
annak a túltömött koponyának glóriát
a telifalas ablaküvegen behányó
délutáni nap

 
mint másnapra kihűlt, épp csak megpiszkált vacsorát,
kéne hagyni engem is mindig hidegen,
hogy nem is tudni ezeket, kicsodát-micsodát,
mert a másik örökké idegen marad
(Nyerges Gábor Ádám)

 
EGYÜTT.JÁRÁS
Éggel szembe megyek, széllel utazgatok.
Sárkányoknak adom mennyei lelkemet.
Hadd mocskolja be bűn, vágy, ami tiszta volt:
skót önkényuram álmait.
(Keresztes Dóra - Jónás Tamás: Ördögszekér)

 
 
És szétkallódnak ők, ha meghalok.
Ez az életem, hát képzelhetetlen.
Nem leszek. Pedig nem.
Igen.

 
 
Szélben hajladozó pipacsokról jut ma eszembe
érzékeny, remegő combok közt felfeketéllő
csiklód, alhasad, és mint hajnali ködben a szirmon
szégyenkezve lecsorgó harmat: öledben a nedvek.
Szám szélére ragadt mézként nyalom ezt le, ha alszol.

medvék, hiénák grasszálnak
valami történik a világban
tél-csillag maradék népe fázik
zúzmara száll szívére a hazának
(Tóth Erzsébet)
 
hiába giccses, azt hittem, örök
az erő benne – de eltörött
(Rónai-Balázs Zoltán)

ágaskodnak a fák a föld
hullámzó puha mellkasán
bordó bőrömön át a vágy
mint komp holdra vigyázva száll
testemből ki-kigőzölögsz
már nem látnak az álmaim
duzzadt számon a fognyomod
halvány más ölel át ha félsz

PUTYIN BÍRJA A HIDEGET - ITT A FARSANG, ÁLL A BÁL - FELROBBAN A KONGRESSZUS - AZ ELSŐ NAP FERENC NÉLKÜL- A SZEXIPAR IS VÁLSÁGBAN VAN - BAJNAI IS ORBÁNT VÉDI - MEGSÉRÜLT AZ ENDEAVOUR - BÚCSÚ CSEH TAMÁSTÓL - MELYIK UJJUNKAT HARAPJUK LE? - AZ ÖREGEDÉS A SZÜLETÉSSEL KEZDŐDIK - MENNI VAGY MARADNI? - CSINGILINGI PRÜTTY!

Fagylalt rák ecet
Számban piac
Nyakamban ék
Szememben gömb
A világ titkon alant
Felhozom neked
Kavicsok tükrében
Játszik a lelkem
Sós lé borítja testem
Remegve úszik bennem
A hold az otthonunk

Mintha egy hóval töltött
Homokórában szánkóznánk,
Az időben szánkózunk.

Acsai Roland versei
 

„Mi a nyelvünk hegyére tettük
Akár az ostyát, a Napot
És kiéhezve nyeltünk egy nagyot
Mielőtt fekete pengéjű kardjuk
Húsunkba harapott.”
Slobodan Nikolić versei
 

érted megszerettem arcaim:
hogy idegenből ismerőssé
váljak vágyak és szavak
mentén sárguló levelek
Simándi  Ágnes versei

 
Mekkora csönd van.
Egyetlen gyűrődés
sem a tükrén, sem
fölgyűrődés a húsában.
Hegy lehet ez?
Hova lett belőle a
durvaság kőzuzaléka?