„Kcho birodalmában az ifjúkommunista őrfőnök nem engedi be a kerékpáromat. Utalok rá, hogy ott áll a falnak döntve egy kétkerekű rozsdahalmaz, de erre is az a válasza, hogy akkor se. A portás, egy jobb érzésű néger elárulja, hogy az a bicikli egy alkalmazotté. Kcho – ejtsd: kácsó – nagy művész. Maga Fidel Castro nyitotta meg az egyik kiállítását. Azóta a műértő britek Londonban is szeretik az alkotásait.” – Serdián Miklós György naplóregénye, Böszörményi Zoltán kubai fotóival.

„A hosszú utazás jót tett nekünk. Kivált nekem, mivel volt időm átgondolni a dolgokat. Mert végül is át kellett gondolnom, hogy például elég régen utaztam családi bemutatásra, és annak akkor következménye is volt. Tehát ennek is lehet.” – Berka Attila regénye

„Ha akarják, ha nem, belémfürödnek” – mormolta a Nagy Szobrász, miközben aláírta a végrendeletét a hamvasztás utáni balatoni szétszóratásáról. – Marafkó László szatirikus szösszenetei.

„Ellökte magát az autótól. Lassan ereszkedett le a töltésen és araszolt a folyóra alig emlékeztető, csörgedező patak felé. Ha a nagy Petőfi verse nem lett volna elég, az utóbbi évek árvizei idején láthatta a híradóban, hogy ez a vacak, szürke kis vízfolyás, mint őrült szokott vágtatni a rónán át.”

„Egyszer felkérte Maj Om Ce mestert a helyi közlekedési bizottság, hogy hajlítsa meg a teret Tan Tao tartományban, mert annyira rosszak az utak, napokig tart A pontból eljutni B pontba. Mivel Maj Om Ce mester még sohasem tett ehhez hasonlót, és nem is értette tulajdonképp, miért őt látták a legalkalmasabbnak erre a feladatra; időt kért.” – Novák Valentin taoista kisprózái

„A Kissakál rengeteget tudott beszélni, tán ez az egy maradt az egykori gyerekszínészből, mindent el akart mondani, ami körötte zajlik. Csupa mindennapi, csip-csup ügy, amit a Kissakál jól bevált fordulatokkal tarkított…”

„Julcsi kijött a fürdőszobából, mire a papa érkezett. Másnapos pupillákkal és morgolódva. Képzeld, megálmodtam a randevúdat. Többé nem iszom. Ma elmegyek a gyülekezetbe.” – Kántor Zsolt novellája.

„Porr Ferenc a város gimnáziumában oktatott, sőt igazgatta is az intézményt, míg az egyik március 15-i megemlékezés nem úgy sikerült, ahogy azt a tanári testület besúgói elvárták.”

„A vén rózsabokrot még neki ültette, ha kijön, és szigorú, sima tekintetét végighordozza az udvaron, legyen mibe beleakadjon. Ki is vágathatta volna.
Éjfél elmúlt, mikor megcsörrent a mobilja. Maximilián az, miért telefonon keresi házon belül?” – Csepcsányi Éva novellája.

„Nemcsak a konyha adózik a nagy ünnepnek mindenféle jókkal, s ez az a nap a tót ember szerint, mikor az ember olyan jól lakik, hogy se ülni, se állni, se lefeküdni nem tud, hanem megvannak a szívgyönyörködtető örömök is.” – Húsvéti összeállításunkban Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Reményik Sándor, és Tamási Áron művei olvashatók.

Éreztem, hogy szemem könnybe lábad. Mi volt a Kaukázus, mi volt a távoli India, mi volt Madagaszkár egy milicista lelkének útvesztőjéhez, ama sötét, áthatolhatatlan labirintushoz képest, amelyben bolyongtam?

„Ahogy tüzetesebben szemlélte magát, úgy érezte, nem lehet megbékélve önnön testével. Egyáltalán nem Antonio Banderast hiányolta a tükörképéből, miközben felvillant benne, hogy az apja valaha rendre azzal molesztálta, hogy Rossz bőrben vagy, gyerök!”

„Serpenyős doktornő szenvedélye a baromfiudvara, azért választott vidéki kórházat, hogy kertes háza lehessen, tyúkudvarral. Fél órát is képes ácsorogni, és a baromfiakat figyelni. Hogyan vetélkednek a kiskakasok, hogyan ugrik rá a tyúkra a kakas, ahogy mozgolódnak, dolgoznak a tojóládában, a csípésrend változásait, ahogy porfürdőznek a sarokba készített homokban.”

„A férfi tüdejéből, torkából (a hajnali köhögés-szóló közepette) most először, meglepetésszerűen: articsóka trillája és kabóca cirregése keveredett, egyszeri, talán megismételhetetlen tónust hozva felszínre, hogy az majd, ismertebb hörgés-krákogássá ülepedve, monotóniába fulladhasson…” – Nagy Zopán vers/esszéje, 4. rész

„Másnap már reggel szólt a lány telefonja, a munkakészülék, így nevezted el, helló, mondta valaki, a masszázsos weblapon láttalak, mikor jöhetek és hová? És mennyi? Ültél a konyhaasztalnál, a lány mosolygott, látod, kapós vagyok, bólintottál, aztán mentél ki a lakásból, a parkban vártál.” – Kalász István A szökevény című novellája.

Nyár elején furcsa dolog történt: a szőlők mögött az öreg, elhagyott mészégető telke mellett egyik napról a másikra építkezésbe fogtak. Legények dolgoztak, téglát hoztak, malteroztak, szinte pillanatok alatt felhúzták a falakat, rá a tetőt, s csakhamar egy nagyon takaros, fehér kis ház kerekedett az elhanyagolt, megüresedett telken.– Vesztergom Andrea novellája.

A Tarr Béla Prológus című filmjére/filmjébe font szöveghálóval a 8 Égtáj írócsoport hagyományt folytat – és teremt újjá. E töredezett tradíció része valahány szerzemény: film, fotó, regény vagy novella, amelynek alkotói egy-egy művet kapuként, belépési pontként értelmeznek. A 3. réteg a továbblépéseké.

Az ugar üres volt. A nomádok felszedték a sátorfájukat, csak fekete köröket hagyva maguk után a földön, ahol valamikor tüzeik égtek.

Naná, hogy ez is azokon a siralmas szervezettalvilágos filmeken nőtt fel, ráadásul kelet-európai lélekkel, úgyhogy tudtam, nincs közel a vége.

Füstölt heringen, bálnanyelven, pemmikánon, sörön és grogon nevelkedett a fiúcska a rideg és kemény, szabadidejükben viszont féktelen férfiak között.