Miért játszottál nekem gúnydalt a furulyádon félmeztelenül egy idétlen törölközővel a fejeden, és tapostad meg a farkamat? Ha azt mondtad volna, amit gondoltál, azonnal a barátod lehettem volna.

Két méter magas, eléggé keskeny vállú férfi. Nyaka hosszú, és perverz szögben áll.

Az asztalfiókból borítékot vett elő, ráírta apósa nevét és címét, beletette a sorsjegyet, bélyeget ragasztott rá, kiment az utcára, és bedobta a házával átellenben lévő postaládába.

Mire Judit az ölembe ült, nem volt rajta ruha.

A csiga öntudatlan téridő rajza a velünk született kozmikus tudáshoz hasonló.

S.F. Mester légrajzaival

Lassan olvadtunk föl a görcsből, csók és szó és simogatás nélkül. Árván, együtt. Míg föl nem károgtak a vetési varjak.

A látvány, a maga valóságában, igen szép: fákkal takaródzó városrész.

A dágványi rendőrség nyomozói megállapították, hogy szándékos gyújtogatás történt.

Én a Hájlend kláb menedzsere vagyok. Beszéd közben nem használja a nyelvét, mintha golflabdát tartana a szájában. Celebek is játszanak a pályán.. Körülnézek.

Hiába rázta meg a falakat Sztálin és Rákosi elvtársak említésekor szűnni nem akaró, viharos, ütemes taps.

Az idő alatt, amelyet Daddy elvtárs Dögvészpusztán töltött, a Dágvány környéki tanyavilágban szignifikánsan csökkent a baromfieltűnések száma.

Nagy Zopán: Látens – „Regény”-kísérlet

Nem sokat gondolkodtam akkoriban.

A szovjet parancsnok hívatta Kaffkát, és rövid tájékozódás után kinevezte a bizalomgerjesztő fiatal szakembert városi rendőrkapitánynak. Arról is hallott ugyan, hogy Kaffka nem bánt valami nagyon kíméletesen a Dágványban elfogott illegális kommunistákkal, de a jó rendőr egy kicsit mindig szigorú.

Murony nem volt mindig Murony, valamikor Kajszinak hívták, és nem éktelenkedtek forradások a torkán.

Wehner Tibor glosszái 1.

Én pedig berohantam sebbe-lóba, hogy megvidámítsam az anyut, csak a Vili bezárta az ajtót kulcsra, hogy a Burrontó ne szökjön ki a kezei közül, azért, és először én sem tudtam bemenni, pedig már nagyon féltem, hogy mi van az anyuval.

Elég lassan értettem meg, hogy itt most valaminek nagyon vége van.

én az indulatos poéta helyében már régen ráborítottam volna az asztalt, de ő csak töltött az öregedő, bajszos makrobióta vaj’magyarnak, aki állítólag amúgy egyáltalán nem iszik, de most, igencsak úgy tűnt, átmenetileg fölfüggesztette örökös absztinenciáját.