-
Irodalmi Jelen
TURCZI ISTVÁN: Mint kancsót párával a víz – regényrészlet
Helyreállt az érzékek időszámítása. Egész testükkel beszéltek. Tanulták és tanították egymást. Gyújtogattak és csitítottak. Viaskodtak és vigasztaltak. Szemük nyitásában, orrcimpáik rezgésében, ajkuk meg-megránduló vörösében viszontlátták saját félelmüket.
-
Irodalmi Jelen
TÖKÉLETES KÖRÖK – Nyerges Gábor Ádám novellái
Sziránó testi adottságai. Sziránó szemüvege. Sziránó első csókja. Sziránó második csókja. Sziránó halála. Sziránó fantáziája. Sziránó olvasmányai. Sziránó irományai. Sziránó által legtöbbet bámult falak. -
Irodalmi Jelen
KINEK MIJE VAN... – Nyerges András elbeszélése
Eltökélte magát, hogy úgy mondja el a véleményét, ahogy csak akkor teszi az ember, ha valakivel föltehetően az életben utoljára áll szóba. -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Jónás Tamás: Félelmetes – vers, próza, esszé
alázatom a hold arcába ér.
köszönet jár mindig mindenért. -
Irodalmi Jelen
NAGYKANÁLIS – Majoros Sándor regénye (12.) – SÉRÜLÉSEK ÉS FÉLELMEK
Ha élt volna Petrás Örzse, biztosan elkárogja a szokásos formulát, hogy ha beüt a baj, akkor hétig meg nem áll. Velem ez hajszálpontosan így történt. Felsorolni is kész horror, mi mindenen mentem keresztül. -
Irodalmi Jelen
VILÁGOK HARCA: A MARSI INVÁZIÓ UTÁN – Galántai Zoltán regénye – második rész
A hősugár úgy fúródott keresztül a hadihajó páncélzatán, mint „izzó vasvessző a papiroson”. Az acéllemez egyszerűen elpárolgott, a levegőben megpörkölődött szaru és égő emberi hús édeskés szaga érződött, a víz felforrt és elpárolgott, s a hajónak azon az oldalán a tengerészekből annyi sem maradt, amit később partra sodorhatott volna az árapály.
-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Jónás Tamás: Mikor elég – versek, életrajzi novellák
Alázat jön-megy. Valami mindig itt marad belőle.
Húsleves, sok víz, bolyongó csillagok. -
Irodalmi Jelen
GYÁSZOLÓ KARNEVÁL – Nagy Zopán versei
az ég ólmos a gépek részegek
a keresztek hártyákat növesztenek
-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Jónás Tamás: APUAPUAPU – prózai írások
Apu szaga. Volt neki. Térképnek érzékeltem. Nem volt egynemű, volt benne testből való, lélekből, festékekből, boldogtalanságból. Szerettem mellette állni, hónaljában átizzadt ingét hasonlítani a szagához. Volt benne valami leírhatatlan ősi.
-
Irodalmi Jelen
GÉCZI JÁNOS: A kutya – elbeszélés
A fehér szőrön vércsík jelenik meg, az oldalán fekvő test fekete orrából indul el, s még át sem itatja az orr szőrzetét, le sem csöppen a kőre, amikor zöldes, fémes fényű legyek jelennek meg s zümmögésükkel megjelölik az esemény helyszínét. -
Irodalmi Jelen
VILÁGOK HARCA: A MARSI INVÁZIÓ UTÁN – Galántai Zoltán regénye – első rész
„Bizonyára összetéveszt valakivel.” A férfi megvonta a vállát. „Nem, mi magáért jöttünk, dr. Wells.” Most már láttam, hogy az utca sarkán, a kocsma előtt fél tucat társa álldogál zsebre dugott kézzel. -
Irodalmi Jelen
VILÁGOK HARCA – A MARSI INVÁZIÓ UTÁN – Galántai Zoltán regénye – ELŐSZÓ
Wells azt mutatja be a Világok harcában, hogy milyen is az, amikor a hétköznapi valóság értelmezésére szolgáló tudományos elméletek alapvetően befolyásolják a sorsunkat is. Szándékaim szerint a Világok harca: a marsi invázió után ugyanezt teszi. Ami nem jelenti, hogy mindenben pontosan követném Wells felfogását.
-
Irodalmi Jelen
Felhőúsztató – ACSAI ROLAND verse és novellája
Mintha egy szövőgépben álltunk volna,
Ami beleszőtt bennünket egy láthatatlan
Faliszőnyegbe -
Irodalmi Jelen
EGYRE KEVESEBB – Deák-Takács Szilvia novellái
Szerzek kacsát hozzá, előbb nőjön meg az eper, ha nem elég lottyadt, majd kis bottal leveregetem a fáról, a hernyóknak alig hagyok, feketedésig nem várok, itt töltöm a nyarat, elképzelem, hogy lesz a fájából hordódonga idővel, amire hiába várok. -
Irodalmi Jelen
TÁVOL – Hargitai Ildikó novellája
Egyszer az esőben kéne állnom, nem nyitni ernyőt, hagyni kalapot, kapucnit, hagyni elfutni az érzést, hogy futni kell, hagyni félelmet, hagyni, hogy lemossa rólam a város porát, kinyitott szememmel felfelé nézni, csak a felhőket, a gomolygó szürke víztömeget, tudni, hogy miattam koszos. -
Irodalmi Jelen
NAGYKANÁLIS – Majoros Sándor regénye (11.) – EGY SELEJTES KISGYEREK
Ha addig sírós volt, utána csöndes lesz, és ez fordítva is igaz. Anyámat ennél a tisztán elméleti kérdésnél sokkal jobban foglalkoztatta az elálló fülem látszólag megoldhatatlan kérdése. Még az a feltételes reflex sem működött nála, amely szerint mindenkinek a saját gyereke a legszebb. -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Böszörményi Zoltán: A Köd – forgatókönyv
Első szerződésbeli koncertjén egy több mint ezer kilométerre fekvő városban kell fellépnie. Az utazás megviseli, mert eszébe juttatja utolsó repülőútját, amely a szabad világba hozta, és ahonnan már nem tért vissza szülőföldjére.
-
Irodalmi Jelen
POTOZKY LÁSZLÓ: Csomag a nadrágban – elbeszélés
Bent aztán rájöttem, értelmiséginek lenni a legrosszabb. Végeérhetetlenül szekálnak az őrök és a köztörvényesek, s csak ha jó mélyen beleásod magad a gondolataidba, lehet némi nyugtod. -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Böszörményi Zoltán: Üres vonatok – vers, próza
Nyöszörögnek, majd felsikoltanak a fékek. Ahányan állunk, egymásnak dőlünk, mint rosszul felállított kuglibábok. „Végállomás!” – szűrődik be kívülről egy kiáltás.
-
Irodalmi Jelen
Makkai Ádám: DAMOKLESZ KARDJA
Megfogadtam szavatokat és megszólítottam nemezisemet, A Kardot. Erre elszakad a lószőr, A Kard leesik és kettészeli a fővezéri asztalt, amelynél a megnyerhetetlen háborút vezényeltem. Mit jelentsen mindez? Most segítsetek!