Ekkor még felment a telekre. Holtában a nagy vadkörtefa alá kívánkozott, erről beszélt már a kezdetekkor is. De a fa öreg volt, hamarosan ki kellett vágni. A papa egy fenyőt választott: azt, amelyik alá az első kanárit temették. A család önálló fenyőt javasolt neki. Utoljára odabicegett az egyikhez, a botjával kitapogatta a gyökereit és kijelölte a helyet.   – Ide temessetek – kérte. – Itt nem sérülnek a gyökerek.

Egy világoskék, kétütemű Trabant tűnt fel előtte. Ezekből a valaha annyira népszerű műanyagdobozokból már alig volt az utakon. Ez elég lassan haladt, ám az út itt éppen élesen jobbra kanyarodott, úgyhogy Gaál egy pillanatig várt az előzéssel. Szerencséjére. Mert a Trabant a kanyarban nyíl egyenesen továbbfutott, neki a szemközti árokszélnek, majd átbukfencezett a tetején, és kerekeire visszazökkenve megállapodott az út menti szőlőtábla szélének sarában. Gaál azonnal fékezett, lehúzódott a padkára. Kiugrott a kocsiból, előkapta a poroltót, és a pórul járt kocsihoz futott. Látta egyszer, hogy a Trabant hogy tud égni. Tűzoltási bemutatónak szánták, de mire eloltották, nem maradt mit bemutatni. Úgyhogy futott. Ilyenkor az ember a zuhogó esővel sem törődik. Akaratlan is rögzítette a látványt. Egy fiatal nő ül benn. Fehér miniszoknyát, kék virágos, ujjatlan blúzt visel. Nyilván az üveg sebesítette meg, mert arca, karja csupa vér. És még hálát adhat az égnek, hogy be volt szíjazva. Rosszabbul is járhatott volna. Úgy látszott, komoly baja nem történt. Nem úgy a Trabantnak. Azon ép lemez nem maradt, a szélvédője is kitört. 

Mielőtt Charles Darwin 1859-ben közzétette  “A fajok eredete” c. művét, nem kevés szemrehányást kellett hallania felesége szájából, minthogy az mélyen vallásos lélek volt, aki nem tudott megbékélni férjének döntésével, hogy kiadja oly ártalmas könyvét.
- Charles- mondta- Isten közölte, hogy saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Nem mondta ezt se a hangyáról, se a madárról, se a majomról, kutyáról, vagy a macskáról. Minden élőlény fölé helyezte az embert, neki adta az egész földet. Milyen jogod akarod ezt a lényt, akinek isteni arca van, ezt az angyalokhoz hasonlatos lényt megfosztani méltóságától?

   „Isten tehát a kétnemű embernek testi egyesülését csak az őáltala rendelt törvényes formák közt, az élethosszig kötött felbonthatatlan szövetségben engedi meg, és ott is csak olymódon, hogy ennek folytán gyermekük születhessék. Bárki ezen a világon ezt a testi szervét bármiféle más módon (akár magában, akár mással) élvezet és gyönyörszerzés céljára használja fel, súlyosan vétkezik önmaga ellen, az emberi társadalom ellen, maga az emberi természet s a teremtő Istennek szent akarata ellen.”

Október 29-én, az amerikai újságírást megújító Joseph Pulitzer születésnapján adták át Makón az ifjúsági Pulitzer-díjakat. A félmillió forintos első díjat egy nyíregyházi főiskolás, Horváth Borbála kapta. A kommunikáció szakos diák, aki egyébként az irodalmi nyilvánosságnak az Irodalmi Jelenben mutatkozott be, 1989-ben született Hajdúdorogon. Debrecenben táncos előképzettségre tett szert, most a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház készülő táncjátékában próbál. Díjnyertes írása a gazdasági válság lehetséges következményeit taglalja. Nemcsak novelláját közöljük, hanem élménybeszámolóját is a Pulitzer József szülővárosában lezajlott ünnepségről.

Sose felejtem el, amikor a lányt a sírgödörben, vagy háromszor... Ahogy mocorogtunk, talpam alatt megreccsent valami. Ránksötétedett, de jó dohányosnál mindig van gyújtó! Levilágítottam. Sejtettem, hogy koponya. A csajszi sikoltozott, szedtük a lábunkat. Ő a szállásra, én a hullamosó haverokhoz, akik vacsorával kínáltak. Jólesett a szendvics, még akkor is, ha felismerhetetlen volt a hús.  

Ilike, a feleség buzgón keverte, gyúrta az etetőanyagot, miközben gondosan törölgette a homlokáról a kövér izzadtságcseppeket. Karesz, vagy hivatalos nevén dr. Böszörményi Károly ügyvéd úr belegyömöszölte az etetőkosárba, s a móló felizzott kőrakásán egyensúlyozva megpróbálta túldobni a szomszédos sziklán billegő pocakosodó gyógyszerész kísérletét. Mindezt úgy sikerült megvalósítania, hogy meg se tántorodott dobás közben. Alig csippentette rá a kapásjelzőt a zsinórra, a háta mögül megszólalt valaki.

Hogy a világ neked milyen utat szánt, és sorsot, legtisztábban az emberek szeméből tudod kiolvasni. Hogy kit, és általa mit küld eléd. Mi az, ami ismétlődik, ami visszatér? Kit és mit kell észrevenned, kire és mire kell odafigyelned, kénytelen. Kinek a tekintetét kapod el az úton, ha akarod, ha nem. Tarot-találkozások, élőben. Képzeletem ott kezdődik, ahol a tied végződik. Egymás szeme láttára válunk azzá, akik valójában vagyunk. Enjoy the ride, apa vagy.

– És nő lesz benne?– Attól függ. A klasszikus sci-fi irodalomban nemigen fordult elő. Hogy egészen ki van-e halva, tehát az emberiség a jövőben egészen egyneművé vált, vagy csak ebből a műfajból veszett ki, nehéz megmondani.– De mi van, ha mégis megjelenik egy nő?– Általában nincs benne semmi nőszerű (legföljebb az űrruháján másutt vannak furcsa kitüremkedések, de a szerzők ezt nemigen szokták hangsúlyozni).– És ha mégis? Ha mégis?– Nem fogsz megsértődni? Mégiscsak nő vagy.– Én? Ne kezdd elölről az elmélkedést arról, hogy én ki vagyok. Vagyok, aki…

Úgy látszik, megőrültem, állapította meg Szerémi, miközben hazaérve automatikusan bekapcsolta a számítógépét. Hallucinálna? Talán orvoshoz kellene mennie? (Ezt elhessegette: tudta, ha orvoshoz megy, biztos betegnek találtatik.) Először két napja este történt, hogy valaki beleírt az életébe. Azt hitte, rossz vicc. De azóta újra és újra megjelent. Egyszerűen ír a képernyőre. És mindegy neki, hol van, próbálta rendbe szedni gondolatait hősünk. Itthon, vagy a könyvtárban. Mintha ez a legtermészetesebb dolog volna. És ráadásul tudja, hogy egy regényen dolgozik. (Na jó, legyünk pontosak: csak dolgozna, de még egy sort se sikerült leírnia.) És még ebbe is belebeszél. Azt mondja, írjanak scifit. Még hogy írjanak! Így, többes számban!

"Elég nagy melléfogás, komoly félreértés, sőt az igazat megvallva súlyos tévedés volna azt állítani, hogy a lopás bűn. És ha nem melléfogás vagy tévedés, akkor szándékos félrevezetés, célzatos ferdítés ez, még rosszabb esetben a bűn fogalmával való visszaélés. Persze, ezzel a fogalommal különben is szinte csak visszaélések történnek." - lapunk szerzője (Danyi Zoltán) és szerkesztője (Weiner Sennyey Tibor) együtt olvasott fel a napokban Kazincbarcikán és környékén. Az itt közölt két (társ) novella is elhangzott. 

Az persze egyáltalán nem volt véletlen, hogy őfőnökasszonysága éppen Verát (ugyanis – titokban megsúghatjuk – így hívták a lányt) szúrta ki kávéfőző kiszolgálónak. Véletlenek nincsenek. Legalábbis ilyen dolgokban. Mert az, hogy csak pár hete dolgozott a könyvtárban, önmagában nem magyarázat. Hogy olyan csendesnek mutatkozott, mint amilyen, hát Istenem! Alacsony termetű volt, nem volt kövér, nem volt kopasz, egyszóval semmi olyasmi, ami elsőre megjegyzésre érdemessé tette volna. Illetve hát, mégis volt valami. Mert nem volt ugyan kopasz, de szőke volt (méghozzá valódi szőke). - A Kísértetregény első fejezete után: most itt a folytatás.

"Valami ötlet vagy legalább valami aprócska semmiség kezdetnek. Mert hát úgy van az ember ezzel a regényírással, mint a tápai embör az ő taicskájával: hogy egyször csak átesik rajta. Hogy egy kis színe is lögyön már a dolognak. Porból sajnos nem lehet várat. Az elporlódik. Azelőtt bezzeg más volt. Az író izzasztotta magát, leste a múzsa csókját, cupp a pofájára, amitől talán megindult a fantáziája, vagy ha az nem, hát legalább a regény cselekménye megindult. Ha kellett, hát az író kétszer elvette ugyanazt a nőt feleségül, és mégsem adta fel. De hol van már az azelőtt?" - Bárdos József Kísértetregényét folytatásokban közöljük az Irodalmi Jelenen. Az Első fejezetet olvashatják.

„Hogyhogy eddig nem figyeltem fel rá?” – korholta magát, s lehajolt a barna fedelű könyvecskéért.
Szórakozottan nyitotta ki. Nina kézírását első pillantásra felismerte. Elhomályosodott előtte a szoba.
„Semmire sem leszek jó, ha minden, amihez hozzáérek, s Ninának köze volt, egyszerűen kétségbe ejt, és a rosszullét környékez” – lamentált, majd leült a szemközti fotelbe. A barna fedelű könyvecskét még mindig a kezében tartotta. Mélyet sóhajtott, s újra fellapozta.

Mi ez a női szépségek keretébe ágyazott, selyemfüves völgy mélyére rejtett, változatosan furcsa, hangulatoktól függően nyitható-csukható, titokzatos kapu? És mi ez az örökös pánik, amely a nagyvilágra tártan, izgalmakban bővelkedve folyamatosan körüllebegi az emberiséget?

Három éve, 2006 szeptember elsején hunyt el Faludy György író, költő, kalandor, polihisztor, recski rab és világvándor, az Irodalmi Jelen örökös tiszteletbeli munkatársa. Emléke előtt tisztelgünk.* Faludy György: Pokolbéli víg napjaim (részlet)  *  Kalandor, világvándor, polihisztor, recski fogoly   

Egri leírta egyik kihallgatóját, egy Faludi Ervin nevű névrokonomat, mire Kenedi nyomban kivágta az illető nevét, rangját és korát.

…beszélik, hogy a 19. század végén a mongol Góbi Sivatagot szörnyű szárazság sújtotta. Az emberek és az állatok egyaránt szenvedtek, a levegő egyre fülledtebb lett, és a föld teljesen kiszáradt. Egy híres sivatagi költő – Gelegbalsan verseket és ódákat írt az égiekhez, hogy az eső eleredjen, azután a helyi emberekkel és temérdek felajánlással együtt elindult egy ősrégi szentélyhez. A költő énekelni kezdte verseit, arcát az ég felé fordította, a többiek pedig mint egy kórus, kísérték. Hamarosan felhők gyűltek az addig kristálytiszta égen és súlyos cseppekben esni kezdett.

Kókai János sz.1972. Budapest,  költő, író, drámaíró.Életrajzi állomások, publikációk: Írásai eddig a Magyar Napló, a Hitel, a Liget, valamint a Napkút c. folyóiratokban jelentek meg.Társulata rendszeresen színre viszi színdarabjait.  

Az olvasó olvas. Olvassa a folyóiratokat, a publikációkat, novellákat, elbeszéléseket, naponta többet. Az írások hangulata, effektjei megmaradnak, de a név - az új, ismeretlen nevek tömegében - elfelejtődik, mert nem kötődik hozzá más, csak a mű. Az alábbi IJ-sorozat, mely fiatal és/vagy kevésbé fiatal, kezdő és/vagy kevésbé kezdő prózaírókat mutat be, ezen a hiátuson próbál módosítani. Az írásokat megtámogatja portré, kiséletrajz, kisbeszélgetés.