A győri Mediaweve web TV műsorán a héten megnézhetik az érdeklődők a Villányi László és Hartyándi Jenő nevével fémjelzett portréfilmet, "A flamingó térdét" Tolnai Ottóról. Az Irodalmi Jelen Online-on most megtekinthetik a film első részletét, és a web TV ajánlóját, ahova egy kattintással eljutva akár az egész filmet elérhetik. A web TV műsorát Pongrácz Balázs szerkesztette.

Tudósítónk Tokajból hazafelé ismerkedett meg Székelyhidi Zsolttal, a Jegajade fiatal írójával, s a könyvet is ekkor kapta kézbe. Hamarosan a végére ér a Kossuth Kiadó által megjelentett sci-fi regénynek, melyhez az illusztrációkat Zöllner Marcell készítette. A könyv prológusát két részletben az Irodalmi Jelenen most és itt olvashatják.

„Pedig a válaszok mindig ott pihentek benned, Jade. Ott vannak a testeden, a szemeidben, villámgyors elmédben rejtőznek.” - A Jegajade Székelyhidi Zsolt Kossuth Kiadó által megjelentett sci-fi regénye, melyhez az illusztrációkat Zöllner Marcell készítette. A könyv prológusának második részletét az Irodalmi Jelenen itt és most olvashatják.

Nemrég ezt a kétségbeesett (mégis határozott) levelet kaptam úgy, hogy feladójának kilétét megfejteni nem tudom. (Az aláírás helyén egyetlen égés-folt, a bélyegek helyett pedig apró pecsét csupán, melyen elmaszatolódott figura lapul...) Nyugtalan vagyok, faltól-falig, könyvtártól-levéltárig járkálok az óta, de semmi. Ezért, most mást tenni nem tudva: szóról-szóra közlöm e levél tartalmát.

A XL. század egyik legnagyobb régészeti szenzációja nem egyéb lesz, mint egy ma még teljesen közönségesnek mondható hat és fél tonnás tehergépkocsi, amit valahol a most éppen még Bakonynak nevezett hegységben ásnak majd elő a föld alól.

Szókratész volt az apám. Nem jegyezte fel a történelem, hogy hányszor itta ki a méregpoharat. Leg­utóbb a múlt század közepén, amikor a régi szokások elhalványultak, íté­let nélkül, sunyin csempészték a kifőzde asztalára azt a poharat, amit nem a halál tudatában, hanem nyárvégi szomjúságában, a kissé elsózott pörkölt után mohon fölhajtott. Az öregség küszöbéhez illően kopaszodott, és maga sem volt híjával az olyan közmondásoknak miszerint: Húz az öreg az öreghez! Egyik holló ne vájja ki a másik szemét! Hasonló a hasonlónak örül!

Anker különleges bába-füvesasszony és boszorkány. Anyja is, öreganyja is füvesasszony volt. A Lókos-völgy híres füvesasszonya, bábája. Fia, a táltosfiú, a front idejéből maradt neki, akkor fogant. Nem szokás. Okos bába magának is elcsinálja a fölös áldást, de ha mégsem, akad szakmabeli, aki megoldja. Nem tudni, a környéket ellepő, a bábaasszonyt megtaláló húsz-harminc, talán ötven szoldát közül ki az apa, de a boszorkány nem perelte a Vörös Hadsereget gyerektartásért, annyi bizonyos.  

Nurmuhemmet Yasin kitüntetett, szabadúszó ujgur újságíró. Számos novella és esszé szerzője. Eddig 3 verseskötete jelent meg angolul. 31 éves, nős, két fia van. A Kashgari Városi Bíróság 10 év szabadságvesztésre ítélte 2005. május 19-én. Jelenleg az urumqui 1.sz. börtönben tölti büntetését. A Vadgalamb egy allegorigus történet. A galambkirály fiáról szól, akit foglyul ejtenek az emberek, mialatt ő új otthont keres családjának. Végül szabad életének feladása helyett inkább öngyilkos lesz.  “Az eper mérge úgy áramlik bennem, mint a szabadság érzete” – mondja a történet névtelen főhőse a novella végén – “Végül szabadon meghalhatok. Olyan, mintha fellobbanna lelkem, végre szabadon szárnyal.” A kínai hatóságok úgy vélik, hogy a történet bírálja a kínai kormány jelenlétét a Xinjangi Ujgur Autonóm Régióban. A szerzőt 2005 februárjában zárt tárgyaláson ítélték 10 év börtönre, ahol nem kaphatott védőügyvédet. Korash Huseyin, a Kashgar Literary Journal szerkesztője (hasonló körülmények között) 3 évet kapott, amiért lehozta az újságban a Vadgalambot.

 A gázművekre valóban nem tartozott a dolog, de a postán dolgozó lány este forró dróton kürtölte szét Szintia szerelmi tragédiáját. Amikor  Béci fülébe is eljutott a hír, jóval záróra előtt lakatot tett a boltra, és meg sem állott a Bóna-Móna kertig. És most mit tervezel, komám?, kérdezte Lali savanyú arccal. Megpróbálom visszaszerezni, a tetves életbe, nehogy már egy cigány vegye el tőlem. 

Lily Tök király! Ezt ki írta? Fater Azért József Attila nagy költő volt. Persze ezeknek az se kellett volna. Én is hiába küldtem verset egy csomó helyre. Mondta is a múltkor a nejem, hogy nézd, Lajcsi (mert így hív a drága), hatvan évig megvoltál ezek nélkül, most minek akarsz föltűnősködni! Bundus Heló! Nagyon fasza ez az írás, különösen az a rész tetszik, mikor azt írja: Hogyha egy nőt nagyon ösztökélnek, végül nekimegy egy ősz tökének.  

"Egyenesen a kamera szemébe néz, és azt válaszolja: azelőtt sokat jógázott, igen, kifejezetten sokat, mondhatni a megszállottja volt a jógának, reggel és délben és este is jógázott, két és fél óra jógagyakorlat reggel, éhgyomorra, közvetlenül ébredés után, majd két és fél óra gyakorlatozás a szünetben, kora délután, a nappaliban, a faltól falig húzódó széles ablakok előtt, és végül ugyancsak két és fél óra jógázás este 8-tól, a jógacsoportjával, és ezek között a két és fél órák között semmi más, csak a munka..." - Két kortárs osztrák író zseniális novelláját olvashatják most az Irodalmi Jelen Online oldalain.

Egész nap a számok, reggeltől estig, egész nap és néha még éjszaka is, álmában. A számsorok és a műveletek és a százalékok, kimerítő, ez az igazság. Csakhogy neki éppen arra van szüksége, hogy kimerüljön a számoktól és a szorzóktól, ez a másik igazság, ugyanis csak akkor érzi, hogy valami fontosat végez, ha kalkulál és spekulál, egyedül ilyenkor bizonyos benne, hogy része a vérkeringésnek, része annak a szédítő, „globális” lüktetésnek, annak a rabul ejtő dinamikának, amelyben óráról órára, nem ritkán percről percre változnak a dolgok, pörögnek az események.

Feltizi-Veress András a KRE-BTK magyar-hungarológia szakos végzős hallgatója. Múlt évben kezdett novellákat írni, és publikálni különböző folyóiratokban. 2009-ben novellái jelennek meg az Alföldben, az Ezredvégben, az Agriában. Tudományos munkákat (esszé, tanulmány) is publikál, érdeklődési területei közé tartozik a filozófia, a vallástudomány, a filmművészet, valamint folyamatosan nyomon követi a kortárs szépirodalmat. 

Száz méter magas. És felmászott rá. Vajon vízszintesen is megtette volna? Ezen elgondolkozott, és belebeszélte a szélbe: Én elmondhatom őfelőle, amit Petrarca mondott Laurájáról. A világ őtet nem esmérte, valamig véle birt, aztán meg már én sem bírtam magammal.

Na igen, volt ez a Petőfi vagy kicsoda, a barguzinos. Született amikor és ahol egy költő születni szokott. Szlovák apa magyar öntudattal, mellé szlovák anya, rossz konstelláció, csak hígmagyarra futja, ahogy Németh László mondaná. De azért most lekenek itten róla egy ilyen kis izét.

A magyar férfiak, oly sokfélék, mint a magyar borok, s a magyar nők oly illatosak, mint a virágok, melyek hazájuk szép vidékein szertenőnek. Ha azonban keresünk bennük közös, majd mindegyikőjükre igaz vonásokat, bizony alig tudunk többet mondani, mint ezt: hogy ők borok és virágok.

"Esett az eső. Az esőcseppek szabálytalan ütemben hullottak az üvegre és mosták össze a világot egyetlen eltorzult folttá. Az ablak előtt ült. Térdeit felhúzta az állához, összekuporodva gubbasztott a barna fotelben. A borongós idő ellenére délutáni napfény csiklandozta arcát. Szőke haja loknikban hullott a vállára, szürke szeme a messzeségbe meredt." - Garamvölgyi Luca szegedi lány. Ma lett 18 éves. A Kossuth Zsuzsanna Gimnázium tanulója. Ez a novella az első publikációja. Lássuk...

Amikor az autóbusz megállt a Nyugati pályaudvarnál, én is leszálltam, és betértem a szemközti áruházba. Egy üveg vörösbort és némi ropogtatnivalót vásároltam – nem akartam üres kézzel beállítani, azt viszont, hogy virágot vigyek, túlzásnak találtam. Miután fizettem, begyömöszöltem a bort és a csipszeszacskókat a táskámba, s a biztonság kedvéért ellenőriztem az aluljáróban lévő térképen, hogy hol van Helga utcája. Szerencsére valóban közel volt, s nem kellett sokat gyalogolnom az esőben. A Nyugati téri kivilágított McDonald’s előtt megálltam egy pillanra. A felújított régi épületszárny csaknem tömve volt. Az egyik asztalnál tizenéves fiatalok ültek,fiúk–lányok vegyesen; falták a hamburgert, és itták a kólát. Jól látszott messziről is, hogy márkás cuccokat viselnek. Tele szájjal nevettek; a fiúk is, a lányok is.

   - De mit mondjak a barátomnak?   - Mondd, hogy visszajött életed egyetlen szerelme. A legfontosabb.   - Ismer. Tudja. Megfogadtam neki, soha többé nem beszélek veled, nem nézek rád.   - Annál inkább mondd, hogy itt vagyok, húzzon a búsba. 

Benedek Szabolcs: A kilencvenedik évforduló kapcsán elkezdtem kicsit utánaolvasni az 1919-es eseményeknek. Különösen az érdekelt, hogy miként tudta egy kicsi, zavaros, de valamiért mégis erős csoport akkor magához ragadni a hatalmat. Nem az ideológiák érdekeltek, hanem a mögöttük és körötte lévő emberek. Persze, nagyon fontos olvasmányélmény volt ehhez például Lukács Györgynek az 1918 végén íródott és a bolsevizmusról mint erkölcsi dilemmáról szóló esszéje. Szóval, most ezen dolgozom. Kicsit rázós, kicsit jégre menős téma, ugyanakkor nem tudok róla, hogy mostanság bárki is feldolgozta volna szépirodalmi témaként az 1919-es eseményeket.