Hogy a világ neked milyen utat szánt, és sorsot, legtisztábban az emberek szeméből tudod kiolvasni. Hogy kit, és általa mit küld eléd. Mi az, ami ismétlődik, ami visszatér? Kit és mit kell észrevenned, kire és mire kell odafigyelned, kénytelen. Kinek a tekintetét kapod el az úton, ha akarod, ha nem. Tarot-találkozások, élőben. Képzeletem ott kezdődik, ahol a tied végződik. Egymás szeme láttára válunk azzá, akik valójában vagyunk. Enjoy the ride, apa vagy.

– És nő lesz benne?– Attól függ. A klasszikus sci-fi irodalomban nemigen fordult elő. Hogy egészen ki van-e halva, tehát az emberiség a jövőben egészen egyneművé vált, vagy csak ebből a műfajból veszett ki, nehéz megmondani.– De mi van, ha mégis megjelenik egy nő?– Általában nincs benne semmi nőszerű (legföljebb az űrruháján másutt vannak furcsa kitüremkedések, de a szerzők ezt nemigen szokták hangsúlyozni).– És ha mégis? Ha mégis?– Nem fogsz megsértődni? Mégiscsak nő vagy.– Én? Ne kezdd elölről az elmélkedést arról, hogy én ki vagyok. Vagyok, aki…

Úgy látszik, megőrültem, állapította meg Szerémi, miközben hazaérve automatikusan bekapcsolta a számítógépét. Hallucinálna? Talán orvoshoz kellene mennie? (Ezt elhessegette: tudta, ha orvoshoz megy, biztos betegnek találtatik.) Először két napja este történt, hogy valaki beleírt az életébe. Azt hitte, rossz vicc. De azóta újra és újra megjelent. Egyszerűen ír a képernyőre. És mindegy neki, hol van, próbálta rendbe szedni gondolatait hősünk. Itthon, vagy a könyvtárban. Mintha ez a legtermészetesebb dolog volna. És ráadásul tudja, hogy egy regényen dolgozik. (Na jó, legyünk pontosak: csak dolgozna, de még egy sort se sikerült leírnia.) És még ebbe is belebeszél. Azt mondja, írjanak scifit. Még hogy írjanak! Így, többes számban!

"Elég nagy melléfogás, komoly félreértés, sőt az igazat megvallva súlyos tévedés volna azt állítani, hogy a lopás bűn. És ha nem melléfogás vagy tévedés, akkor szándékos félrevezetés, célzatos ferdítés ez, még rosszabb esetben a bűn fogalmával való visszaélés. Persze, ezzel a fogalommal különben is szinte csak visszaélések történnek." - lapunk szerzője (Danyi Zoltán) és szerkesztője (Weiner Sennyey Tibor) együtt olvasott fel a napokban Kazincbarcikán és környékén. Az itt közölt két (társ) novella is elhangzott. 

Az persze egyáltalán nem volt véletlen, hogy őfőnökasszonysága éppen Verát (ugyanis – titokban megsúghatjuk – így hívták a lányt) szúrta ki kávéfőző kiszolgálónak. Véletlenek nincsenek. Legalábbis ilyen dolgokban. Mert az, hogy csak pár hete dolgozott a könyvtárban, önmagában nem magyarázat. Hogy olyan csendesnek mutatkozott, mint amilyen, hát Istenem! Alacsony termetű volt, nem volt kövér, nem volt kopasz, egyszóval semmi olyasmi, ami elsőre megjegyzésre érdemessé tette volna. Illetve hát, mégis volt valami. Mert nem volt ugyan kopasz, de szőke volt (méghozzá valódi szőke). - A Kísértetregény első fejezete után: most itt a folytatás.

"Valami ötlet vagy legalább valami aprócska semmiség kezdetnek. Mert hát úgy van az ember ezzel a regényírással, mint a tápai embör az ő taicskájával: hogy egyször csak átesik rajta. Hogy egy kis színe is lögyön már a dolognak. Porból sajnos nem lehet várat. Az elporlódik. Azelőtt bezzeg más volt. Az író izzasztotta magát, leste a múzsa csókját, cupp a pofájára, amitől talán megindult a fantáziája, vagy ha az nem, hát legalább a regény cselekménye megindult. Ha kellett, hát az író kétszer elvette ugyanazt a nőt feleségül, és mégsem adta fel. De hol van már az azelőtt?" - Bárdos József Kísértetregényét folytatásokban közöljük az Irodalmi Jelenen. Az Első fejezetet olvashatják.

„Hogyhogy eddig nem figyeltem fel rá?” – korholta magát, s lehajolt a barna fedelű könyvecskéért.
Szórakozottan nyitotta ki. Nina kézírását első pillantásra felismerte. Elhomályosodott előtte a szoba.
„Semmire sem leszek jó, ha minden, amihez hozzáérek, s Ninának köze volt, egyszerűen kétségbe ejt, és a rosszullét környékez” – lamentált, majd leült a szemközti fotelbe. A barna fedelű könyvecskét még mindig a kezében tartotta. Mélyet sóhajtott, s újra fellapozta.

Mi ez a női szépségek keretébe ágyazott, selyemfüves völgy mélyére rejtett, változatosan furcsa, hangulatoktól függően nyitható-csukható, titokzatos kapu? És mi ez az örökös pánik, amely a nagyvilágra tártan, izgalmakban bővelkedve folyamatosan körüllebegi az emberiséget?

Három éve, 2006 szeptember elsején hunyt el Faludy György író, költő, kalandor, polihisztor, recski rab és világvándor, az Irodalmi Jelen örökös tiszteletbeli munkatársa. Emléke előtt tisztelgünk.* Faludy György: Pokolbéli víg napjaim (részlet)  *  Kalandor, világvándor, polihisztor, recski fogoly   

Egri leírta egyik kihallgatóját, egy Faludi Ervin nevű névrokonomat, mire Kenedi nyomban kivágta az illető nevét, rangját és korát.

…beszélik, hogy a 19. század végén a mongol Góbi Sivatagot szörnyű szárazság sújtotta. Az emberek és az állatok egyaránt szenvedtek, a levegő egyre fülledtebb lett, és a föld teljesen kiszáradt. Egy híres sivatagi költő – Gelegbalsan verseket és ódákat írt az égiekhez, hogy az eső eleredjen, azután a helyi emberekkel és temérdek felajánlással együtt elindult egy ősrégi szentélyhez. A költő énekelni kezdte verseit, arcát az ég felé fordította, a többiek pedig mint egy kórus, kísérték. Hamarosan felhők gyűltek az addig kristálytiszta égen és súlyos cseppekben esni kezdett.

Kókai János sz.1972. Budapest,  költő, író, drámaíró.Életrajzi állomások, publikációk: Írásai eddig a Magyar Napló, a Hitel, a Liget, valamint a Napkút c. folyóiratokban jelentek meg.Társulata rendszeresen színre viszi színdarabjait.  

Az olvasó olvas. Olvassa a folyóiratokat, a publikációkat, novellákat, elbeszéléseket, naponta többet. Az írások hangulata, effektjei megmaradnak, de a név - az új, ismeretlen nevek tömegében - elfelejtődik, mert nem kötődik hozzá más, csak a mű. Az alábbi IJ-sorozat, mely fiatal és/vagy kevésbé fiatal, kezdő és/vagy kevésbé kezdő prózaírókat mutat be, ezen a hiátuson próbál módosítani. Az írásokat megtámogatja portré, kiséletrajz, kisbeszélgetés.  

A győri Mediaweve web TV műsorán a héten megnézhetik az érdeklődők a Villányi László és Hartyándi Jenő nevével fémjelzett portréfilmet, "A flamingó térdét" Tolnai Ottóról. Az Irodalmi Jelen Online-on most megtekinthetik a film első részletét, és a web TV ajánlóját, ahova egy kattintással eljutva akár az egész filmet elérhetik. A web TV műsorát Pongrácz Balázs szerkesztette.

Tudósítónk Tokajból hazafelé ismerkedett meg Székelyhidi Zsolttal, a Jegajade fiatal írójával, s a könyvet is ekkor kapta kézbe. Hamarosan a végére ér a Kossuth Kiadó által megjelentett sci-fi regénynek, melyhez az illusztrációkat Zöllner Marcell készítette. A könyv prológusát két részletben az Irodalmi Jelenen most és itt olvashatják.

„Pedig a válaszok mindig ott pihentek benned, Jade. Ott vannak a testeden, a szemeidben, villámgyors elmédben rejtőznek.” - A Jegajade Székelyhidi Zsolt Kossuth Kiadó által megjelentett sci-fi regénye, melyhez az illusztrációkat Zöllner Marcell készítette. A könyv prológusának második részletét az Irodalmi Jelenen itt és most olvashatják.

Nemrég ezt a kétségbeesett (mégis határozott) levelet kaptam úgy, hogy feladójának kilétét megfejteni nem tudom. (Az aláírás helyén egyetlen égés-folt, a bélyegek helyett pedig apró pecsét csupán, melyen elmaszatolódott figura lapul...) Nyugtalan vagyok, faltól-falig, könyvtártól-levéltárig járkálok az óta, de semmi. Ezért, most mást tenni nem tudva: szóról-szóra közlöm e levél tartalmát.

A XL. század egyik legnagyobb régészeti szenzációja nem egyéb lesz, mint egy ma még teljesen közönségesnek mondható hat és fél tonnás tehergépkocsi, amit valahol a most éppen még Bakonynak nevezett hegységben ásnak majd elő a föld alól.

Szókratész volt az apám. Nem jegyezte fel a történelem, hogy hányszor itta ki a méregpoharat. Leg­utóbb a múlt század közepén, amikor a régi szokások elhalványultak, íté­let nélkül, sunyin csempészték a kifőzde asztalára azt a poharat, amit nem a halál tudatában, hanem nyárvégi szomjúságában, a kissé elsózott pörkölt után mohon fölhajtott. Az öregség küszöbéhez illően kopaszodott, és maga sem volt híjával az olyan közmondásoknak miszerint: Húz az öreg az öreghez! Egyik holló ne vájja ki a másik szemét! Hasonló a hasonlónak örül!

Anker különleges bába-füvesasszony és boszorkány. Anyja is, öreganyja is füvesasszony volt. A Lókos-völgy híres füvesasszonya, bábája. Fia, a táltosfiú, a front idejéből maradt neki, akkor fogant. Nem szokás. Okos bába magának is elcsinálja a fölös áldást, de ha mégsem, akad szakmabeli, aki megoldja. Nem tudni, a környéket ellepő, a bábaasszonyt megtaláló húsz-harminc, talán ötven szoldát közül ki az apa, de a boszorkány nem perelte a Vörös Hadsereget gyerektartásért, annyi bizonyos.