Nurmuhemmet Yasin kitüntetett, szabadúszó ujgur újságíró. Számos novella és esszé szerzője. Eddig 3 verseskötete jelent meg angolul. 31 éves, nős, két fia van. A Kashgari Városi Bíróság 10 év szabadságvesztésre ítélte 2005. május 19-én. Jelenleg az urumqui 1.sz. börtönben tölti büntetését. A Vadgalamb egy allegorigus történet. A galambkirály fiáról szól, akit foglyul ejtenek az emberek, mialatt ő új otthont keres családjának. Végül szabad életének feladása helyett inkább öngyilkos lesz.  “Az eper mérge úgy áramlik bennem, mint a szabadság érzete” – mondja a történet névtelen főhőse a novella végén – “Végül szabadon meghalhatok. Olyan, mintha fellobbanna lelkem, végre szabadon szárnyal.” A kínai hatóságok úgy vélik, hogy a történet bírálja a kínai kormány jelenlétét a Xinjangi Ujgur Autonóm Régióban. A szerzőt 2005 februárjában zárt tárgyaláson ítélték 10 év börtönre, ahol nem kaphatott védőügyvédet. Korash Huseyin, a Kashgar Literary Journal szerkesztője (hasonló körülmények között) 3 évet kapott, amiért lehozta az újságban a Vadgalambot.

 A gázművekre valóban nem tartozott a dolog, de a postán dolgozó lány este forró dróton kürtölte szét Szintia szerelmi tragédiáját. Amikor  Béci fülébe is eljutott a hír, jóval záróra előtt lakatot tett a boltra, és meg sem állott a Bóna-Móna kertig. És most mit tervezel, komám?, kérdezte Lali savanyú arccal. Megpróbálom visszaszerezni, a tetves életbe, nehogy már egy cigány vegye el tőlem. 

Lily Tök király! Ezt ki írta? Fater Azért József Attila nagy költő volt. Persze ezeknek az se kellett volna. Én is hiába küldtem verset egy csomó helyre. Mondta is a múltkor a nejem, hogy nézd, Lajcsi (mert így hív a drága), hatvan évig megvoltál ezek nélkül, most minek akarsz föltűnősködni! Bundus Heló! Nagyon fasza ez az írás, különösen az a rész tetszik, mikor azt írja: Hogyha egy nőt nagyon ösztökélnek, végül nekimegy egy ősz tökének.  

"Egyenesen a kamera szemébe néz, és azt válaszolja: azelőtt sokat jógázott, igen, kifejezetten sokat, mondhatni a megszállottja volt a jógának, reggel és délben és este is jógázott, két és fél óra jógagyakorlat reggel, éhgyomorra, közvetlenül ébredés után, majd két és fél óra gyakorlatozás a szünetben, kora délután, a nappaliban, a faltól falig húzódó széles ablakok előtt, és végül ugyancsak két és fél óra jógázás este 8-tól, a jógacsoportjával, és ezek között a két és fél órák között semmi más, csak a munka..." - Két kortárs osztrák író zseniális novelláját olvashatják most az Irodalmi Jelen Online oldalain.

Egész nap a számok, reggeltől estig, egész nap és néha még éjszaka is, álmában. A számsorok és a műveletek és a százalékok, kimerítő, ez az igazság. Csakhogy neki éppen arra van szüksége, hogy kimerüljön a számoktól és a szorzóktól, ez a másik igazság, ugyanis csak akkor érzi, hogy valami fontosat végez, ha kalkulál és spekulál, egyedül ilyenkor bizonyos benne, hogy része a vérkeringésnek, része annak a szédítő, „globális” lüktetésnek, annak a rabul ejtő dinamikának, amelyben óráról órára, nem ritkán percről percre változnak a dolgok, pörögnek az események.

Feltizi-Veress András a KRE-BTK magyar-hungarológia szakos végzős hallgatója. Múlt évben kezdett novellákat írni, és publikálni különböző folyóiratokban. 2009-ben novellái jelennek meg az Alföldben, az Ezredvégben, az Agriában. Tudományos munkákat (esszé, tanulmány) is publikál, érdeklődési területei közé tartozik a filozófia, a vallástudomány, a filmművészet, valamint folyamatosan nyomon követi a kortárs szépirodalmat. 

Száz méter magas. És felmászott rá. Vajon vízszintesen is megtette volna? Ezen elgondolkozott, és belebeszélte a szélbe: Én elmondhatom őfelőle, amit Petrarca mondott Laurájáról. A világ őtet nem esmérte, valamig véle birt, aztán meg már én sem bírtam magammal.

Na igen, volt ez a Petőfi vagy kicsoda, a barguzinos. Született amikor és ahol egy költő születni szokott. Szlovák apa magyar öntudattal, mellé szlovák anya, rossz konstelláció, csak hígmagyarra futja, ahogy Németh László mondaná. De azért most lekenek itten róla egy ilyen kis izét.

A magyar férfiak, oly sokfélék, mint a magyar borok, s a magyar nők oly illatosak, mint a virágok, melyek hazájuk szép vidékein szertenőnek. Ha azonban keresünk bennük közös, majd mindegyikőjükre igaz vonásokat, bizony alig tudunk többet mondani, mint ezt: hogy ők borok és virágok.

"Esett az eső. Az esőcseppek szabálytalan ütemben hullottak az üvegre és mosták össze a világot egyetlen eltorzult folttá. Az ablak előtt ült. Térdeit felhúzta az állához, összekuporodva gubbasztott a barna fotelben. A borongós idő ellenére délutáni napfény csiklandozta arcát. Szőke haja loknikban hullott a vállára, szürke szeme a messzeségbe meredt." - Garamvölgyi Luca szegedi lány. Ma lett 18 éves. A Kossuth Zsuzsanna Gimnázium tanulója. Ez a novella az első publikációja. Lássuk...

Amikor az autóbusz megállt a Nyugati pályaudvarnál, én is leszálltam, és betértem a szemközti áruházba. Egy üveg vörösbort és némi ropogtatnivalót vásároltam – nem akartam üres kézzel beállítani, azt viszont, hogy virágot vigyek, túlzásnak találtam. Miután fizettem, begyömöszöltem a bort és a csipszeszacskókat a táskámba, s a biztonság kedvéért ellenőriztem az aluljáróban lévő térképen, hogy hol van Helga utcája. Szerencsére valóban közel volt, s nem kellett sokat gyalogolnom az esőben. A Nyugati téri kivilágított McDonald’s előtt megálltam egy pillanra. A felújított régi épületszárny csaknem tömve volt. Az egyik asztalnál tizenéves fiatalok ültek,fiúk–lányok vegyesen; falták a hamburgert, és itták a kólát. Jól látszott messziről is, hogy márkás cuccokat viselnek. Tele szájjal nevettek; a fiúk is, a lányok is.

   - De mit mondjak a barátomnak?   - Mondd, hogy visszajött életed egyetlen szerelme. A legfontosabb.   - Ismer. Tudja. Megfogadtam neki, soha többé nem beszélek veled, nem nézek rád.   - Annál inkább mondd, hogy itt vagyok, húzzon a búsba. 

Benedek Szabolcs: A kilencvenedik évforduló kapcsán elkezdtem kicsit utánaolvasni az 1919-es eseményeknek. Különösen az érdekelt, hogy miként tudta egy kicsi, zavaros, de valamiért mégis erős csoport akkor magához ragadni a hatalmat. Nem az ideológiák érdekeltek, hanem a mögöttük és körötte lévő emberek. Persze, nagyon fontos olvasmányélmény volt ehhez például Lukács Györgynek az 1918 végén íródott és a bolsevizmusról mint erkölcsi dilemmáról szóló esszéje. Szóval, most ezen dolgozom. Kicsit rázós, kicsit jégre menős téma, ugyanakkor nem tudok róla, hogy mostanság bárki is feldolgozta volna szépirodalmi témaként az 1919-es eseményeket. 

Tíz éve minden születésnap, névnap, anyák napja előtt elmondja, menjünk, mert jövőre nem lesz kihez mennünk. Most igen rossz bőrben. Kétszer éppen nem halt meg, mert az orvosok elszarták a gyógyszereit, azután meg azért, mert spórolni akart, új összetételt talált ki magának. Nem költött az ellenható gyógyszerekre.   

Egyenesen a faházhoz hajtott Ádám a hatalmas, ligetes kempingben, a terasz előtt parkolt le, és nem várt a testvérére, kipattant az autóból, kulcsot fordított a zárban, szélesre tárta az ajtót, aztán az ujjával mutatott befelé, miközben a földet nézte. Egyetlen szobából meg a vizes helyiségből állt a bungaló, az ágy mellett dohányzóasztal, két szék, Julcsi felhúzott szemöldökkel lépte át a küszöböt, érdeklődve nézett jobbra-balra, hunyorgott kicsit, mert odakint verőfény, a faház ablakain viszont minden reluxa leeresztve, hogy ne forrósodjon át annyira. 

Egy törvény tiltotta a pederasztiát, de nem a törvény kiadása után elkövetett tetteket üldözte, hanem azokat a személyeket, akikre valaha is rábizonyult a beteges hajlam. A lefolytatott eljárások szabálytalanul zajlottak, mivel akkor is kiszabták a büntetést, ha nem volt a vádlott ellen panasztevő, s döntő bizonyítéknak számított egyetlen ember vagy gyermek vallomása, sőt, ha úgy adódott, egy megveszekedett rabszolgáé is, akit akarata ellenére kényszerítettek arra, hogy gazdája ellen tanúskodjék. Az így elítéltet kiherélték és a városban, ahol élt, körbevitték, kezében tálcával, amelyen saját heréje hevert. Kezdetben azonban még nem sújtottak le mindenkire, csak a zöldekre és a feltűnően gazdagokra. 

Hanem elindult "a nénit meglocsolni" egy új vándorsereg, a hat-, tízéves korosztály. Az új éra koldusgenerációja, az ellehetetlenített, munkanélkülivé vált prolik, kisvárosi nincstelenek szövetkező, egymást informáló gyerekei. Ez már a rendszerváltást követő mélypont.  

   Igyunk. Ami jólesik. Kétszer.    Ha nyomaszt bennünket a bűntudat, küzdjünk meg vele. Ha úgy érezzük, talán nincs teljesen igazunk, talán mégis végigmehettünk volna a problémakörön, ezzel is küzdjünk meg. Mert sikertelen kísérletek tucatjain vagyunk túl.  

   Nézegette a kirakatokat. Elácsorgott egy virágüzlet előtt, egyesek látták bemenni egy könyvesboltba, de lehet, hogy összetévesztették valaki mással. Egy mellékutcai Italboltban felhajtott egy kupica rumot, aztán végigsétált a Dunaparton, és átment a Margitszigetre. Az egykori kolostor romjainál meglátott egy másik telefonfülkét. Továbbsétált, aztán visszafordult, végül átment a másik oldalra, és tapintatosan, de kitartóan szemezni kezdett a túlsó fülkével. Később, amikor már besötétedett, belegázolt egy virágágyba a rózsák közé.

VII/h Legnagyobb meglepetésedre egy úgynevezett kurva (profi asszony) avatott be aztán, és nem az a másodikos leány; meglepett csupaszsága, és igazából fölösleges másként mondani, mosolyának felhőtlen ragyogása, s minden szerepet levetkőzendő a tágra nyitott szeme, ébersége; meglepett, hogy a lehető legtermészetesebbnek véli tisztaságát, de azért büszke rá, s meglepett az a fajta viselkedés, mely ha nem is szűznek, de érintetlennek mutatja testét, és az elképzelhetetlenségig fokozott figyelme is meglepett, amely abban állt, hogy valójában ügyet sem vetett arra, hogy a "voyeur" mit tesz, mire gondol. Na de ilyet! Mondtad.