Avantgárd alternatíva

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Spanyolnátha művészeti folyóirat közösen szervezte a Tízeset című ünnepi kiállítás- és programsorozatot. Kiss Gábor, Miskolc alpolgármestere, dr. Pusztai László, a Herman Ottó Múzeum igazgatója és Vass Tibor, a Spanyolnátha alapító főszerkesztője köszöntője után Petőcz András nyitotta meg a jubileumi rendezvényt.

Petőcz a szabadság apró körének nevezte a Spanyolnátha művészeti folyóiratot, a nyitottság, a kreativitás és a gondolkodás szabad közegének. Kiemelte a jubiláló folyóirat alternatív jellegét, az avantgárd hagyomány felvállalását, amelyben magától értetődően kapcsolódik össze az irodalom és a képzőművészet, és segít egy lehetséges másik kánon felmutatásában. Az ünnepi beszéd után kiállítások sorát nyitották meg.

Előbb Bán András műkritikus nyitotta meg a MI A BIBI  című kiállítást, amelyen a Spanyolnátha Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálékon Mail Art-nívódíjjal, a XXI. Miskolci Téli Tárlaton és a XXIV. Miskolci Grafikai Triennálénak Spanyolnátha díjával jutalmazott művészek művei láthatók. A legmarkánsabb közülük talán az a négy, ravatalhoz hasonló alkotás, mellyel a spanyolnáthában elhunyt Kaffka Margitnak, Schielének, Rostandnak és Apollinaire-nek, illetve a járvány sok-sok áldozatának állítottak emléket a művészek.

Majd labirintusszerűen egymásba nyíló helyiségekbe invitálták a közönséget, a TELJESSÉGGEL LEHETETLEN című művészfotó-kiállításra, ahol Mikita Gábor tárlatvezetésével a Spanyolnátha életéből, „offline”, vagyis az internetes világon kívüli, személyes találkozásairól, rendezvényeiről, felolvasóestjeiről tekinthettünk meg fényképeket, illetve A könyv utóélete rendezvénysorozat szerzőinek a Spanyolnáthában megjelent írásaihoz készült művészfotókat. A versrészletek és a művészi képek jellegzetes gesztusokat, találkozásokat, helyeket és arcokat villantottak fel a folyóirat elmúlt tíz évéből.

A KASSÁK TÚLÉLTE, KAFFKA NEM című kiállításon Üveges Tamás vezetett végig. A tárlat az 1918-as spanyolnátha- járványt mutatta be a korabeli miskolci sajtó fotóival, cikkeivel. A szívszorító, fekete-fehér fotókon, az orvosi leírásokon, felhívásokon keresztül korhű betekintést nyerhettünk a pusztító járvány történetébe.  

A kiállítás-megnyitók sorozatát a PLAKÁT, RONCS című esemény zárta, mely Géczi János költő, esszéista, képzőművész alkotásait mutatta be. A Spanyolnátha rendszeres szerzője ezúttal a miskolci utcák elhagyott plakátjainak újragondolásával, felhasználásával alkotott kollázsokat. A kiállítást megnyitó Szkárosi Endre a nyelv vizuális természetének kibontakoztatását látja a képekben. Rámutatott, hogy Géczi művei kicsit performansz jellegűek is, a tér és az idő különleges sűrítményeként jellemezte az alkotásokat.  

A Tízeset programsorozatának következő állomása A könyv utóélete című kerekasztal-beszélgetés volt, a Spanyolnátha és a Szépírók Társaságának közös rendezvénye. Géczi Jánossal, Petőcz Andrással, Szkárosi Endrével és Székelyhidi Zsolttal Berka Attila, a Spanyolnátha főmunkatársa beszélgetett. A Ver(s)ziók / Formák és kísérletek a legújabb magyar lírában című antológiát elevenítették fel, mely 1982-ben az akkori fiatal, avantgárdos költőket fogta össze, Petőcz, Szkárosi, Géczi versei is szerepeltek benne. A JAK Füzetek sorozatban napvilágot látott kötet Szkárosi Endre megfogalmazása szerint új formanyelvet, gondolkodásmódot hozott az irodalomba, átformálta az akkori magyar költészetet. Az antológia szerzőinek munkáiban a képvers, a vizuális költészet és a performansz dominált.

Géczi János hozzáfűzte, hogy később a Hölgyfutár folyóirat intézményesítette ezt a költői irányzatot, és volt tizenöt év, amikor idehaza is európai szintű mozgalommá vált az avantgárd. Szkárosi arról beszélt, hogy fiatal avantgárdos költőként milyen nagy és izgalmas kihívás volt számukra a térben és időben megjelenített performanszok, a vizuális és hangköltészet nyomtatott formában, könyvben való megtestesítése. Petőcz András elmondta, hogy a Ver(s)ziók antológia legfiatalabb szerzőjeként, a nyolcvanas években csatlakozott az avantgárd irányzathoz. Később Sáry László zeneszerzővel került baráti és szakmai kapcsolatba, közös hanglemezt is kiadtak Közeledések és távolodások címmel, így a hangköltészet, az akusztikus költészet még kifejezőbbé válhatott. A hajdani bakelitlemezt 2009-ben CD-ként is megjelentették. A Ver(s)ziók antológia egykori szerzői egyetértettek abban, hogy manapság némiképp háttérbe szorult ugyan, de nem vesztett aktualitásából és kifejezőerejéből a műfaj.

A programsorozat zárórészeként egy modern magyar drámát tekinthettünk meg a színházteremben a Harmadik Hang Háza és az SPN Krú társulat előadásában. A mű Székelyhidi Zsolt azonos, ŰRBE! című kötetének színházi adaptációja. A sejtelmes fény- és hangeffektek, a felolvasott szövegrészek és a szereplők – Bársony Júlia, Berka Attila, Gergics István – komoly, pontos színészi játéka felejthetetlen élménnyé tették az ősbemutatót.

A Spanyolnátha jubileumi programját svédasztalos fogadás zárta.

Szöveg és fotók: Csepcsányi Éva